Összeférhetetlenség
Összeférhetetlenség
A gyáriparosoknak régi panaszuk, hogy azon a réven, hogy alig van s a jövőben még kevésbé lesz gyáripari vállalat, mely az állammal üzleti összeköttetésben ne álljon, az összeférhetetlenségi törvény kizárja őket s velük az ipari szakértelmet a képviselőházból. Most a választójogi reform felkeltette átértékeléses hangulatot arra használják, hogy a törvény megjavítása s maguknak a képviselőházba való bejutása mellett dolgozzanak. Ezt a munkát is olyan alaposan, leleményesen és tervszerűen végzik, mint minden munkájukat, s ahogy békeiparból hadiiparrá alakultak s ahogy már készülnek hadiiparból békeiparrá visszarendeződni. Agitálnak sajtóban, politikusoknál, kormánynál – s mint gyakorlati emberek: az ezeknek szétküldött emlékiratba nemcsak panaszt és óhajtást írnak bele, hanem mindjárt kész tervet is, szakaszok s kikezdések szerint jelölve meg, hogy mint kellene kívánságuk szerint megváltoztatni az összeférhetetlenségi törvényt. Ellenfeleiket is feloldják a gondolkodás fáradsága alól, minthogy annak idején az összeférhetetlenségi törvény a korrupció ellen hozatott, az ellen, hogy a vállalatok, benn ülvén embereik a képviselőházban, ezeknek hatalmával ne kényszeríthessék a kormányt, az államra nézve káros velük való üzletekre: a Gyáriparosok memoranduma olyan kautélákat tervel a követelt új szabadság körül, melyek továbbra is kizárnák a népképviseletből a korrupciót, s csak az eddig kizárt szakértelem előtt tárnák fel kapuját.
Egyszóval: az akció átgondolt, a követelés megokolt, s az összeférhetetlenségi törvénnyel tett tapasztalatok után kilátásos volna akkor is, ha nem volna ilyen jól átgondolt s ilyen gondosan megokolt. Mert azóta kitapasztaltuk, hogy a korrupcióhoz nem kell éppen mandátum, s ha a pénznek rossz szándékai vannak, azokat görbe úton meg inkább elérni, mint egyenesen. Mindazonáltal mindez nem fontos – jobban mondva nem ez a fontos. Egy kis igazságtalanságot, sőt a törvényhozásban a szakértelemnek egy kis híját is elnézné az ember, ha valóban, bár csak egy kevéssé is csökkentené a korrupciót. S viszont ha nem is csökkentené ezt, de, mondjuk, egy kis megalázást, egy kis féket, egy kis végességi mementót jelentene minden gazdasági hatalmak számára, amelyek előtt a fogyasztó úgy áll, mint álhatott az ősember a villám, a záporeső, a hó, a jég, a fagy, az áradás és az erdei vadak előtt: az is megérne egy kis igazságtalanságot.
Csakhogy, ahogy az állapotok most állanak: a képviselőházból nem hiányzik sem a korrupció, sem az, amit a vagyon s a tőke gőgjének s hatalmaskodásának lehet nevezni, csak éppen egyoldalúan van meg. Röviden és világosan: az összeférhetetlenségi törvény igen kevés korrupciót és hatalmaskodást szüntetett meg, ellenben egy intézménnyel többel növelte a mi legnagyobb korrupciónkat s a nálunk hagyományos legzsarnokibb hatalmaskodást: azt, amely országot, államot, nemzetet, hazát, kormányzatot, törvényt és törvényhozást és minden közérdeket monopóliumába ád egy érdeknek: a gazdáénak. Az összeférhetetlenségi törvény, mint majd minden intézményünk, szintén arra való, hogy egy ellensúllyal kevesebbje legyen közéletünkben az agrárius érdek egyedülvalóságának. A gazda a maga személyében ül a főrendiházban úgy, mint a képviselőházban, a gazda a maga személyében köt üzletet ugyanazon állammal, amelyet viszont dirigál kormányból, parlamentből és hivataloktól – s mialatt felhangzik a tiltakozás, hogy nem szabad beereszteni az érdekképviseletet a törvényhozásba, mely az egész társadalom közös érdekeinek képviselete lehet csak: valójában s ennek örve alatt az egész törvényhozás egy érdeknek s egy rétegnek érdekképviselete: a gazdáké. Az összeférhetetlenségi törvény egy intézménnyel s egy képmutatással több arra, hogy ez az érdek uralkodjék, hatalmaskodjék s türelmetlenkedjék külpolitikában úgy, mint belpolitikában, s hozzá képest minden egyéb érdek: mit mondjak: illetlenség és tolakodás legyen.
Ez a fontos, a legfontosabb a mozgalom közül, melyet most a gyáriparosok indítottak meg. Az összeférhetetlenségi törvénynek az ő kívánságuk szerint való revíziója, az ő embereiknek a képviselőházba való egyenes be- és visszajuthatása ezért közérdek, ezért érdeke minden egyéb gazdasági és társadalmi rétegnek, még annak is, mely különben osztálybeli vagy érdekbeli ellentétben áll a gyáriparral. Rést törni a kínai falon, megtörni egy monopóliumot, megzavarni egy tekintetek nélkül való mindenhatóságot, mely – a világháború mutatta meg – végzet gyanánt nehezedik az országra: ez olyasmi, ami senki előtt nem lehet közömbös s aminek kedvéért azoknak is a gyáripar igényei mögé kell állniuk, kik különben s a törvényhozásban éppúgy szemben állnak majd a gyáriparosi egyedülvalósággal, mint az agráriussal.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
