LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Felszólalásom oka és időpontja is némi személyes magyarázatra szorul. Felszólalásom oka a rendszerváltás utáni első miniszterelnökünk, Antall József halálának közelgő tizedik évfordulója.
Kormányzása idején ellenzéki oldalon politizáltam. Akkor nem hittem volna, hogy valaha azért kérek szót a magyar parlamentben, hogy életművéből a magam számára is kötelező tanulságokat levonjam. Most mégis ezt teszem. (Zaj az ellenzéki oldalon. - Font Sándor: Hogy nem szakad le ez a nagy csillár!) Nagy sajnálattal hallom, elnök asszony, hogy egyesek nem szívesen hallanak Antall Józsefről, én mégis szeretném elmondani a felszólalásomat. Most mégis ezt teszem, mert ha egy-egy politikai lépését sokan sokfelől vitattuk is - ami egyébként természetes a többpártrendszer körülményei között -, erkölcsét és felelősségtudatát soha senki nem vonta kétségbe. Én nem szavaztam rá, de ő volt az ország miniszterelnöke, így az én miniszterelnököm is, és ezt soha nem jutott volna eszembe kétségbe vonni. (Zaj az ellenzéki oldalon.)
Halála másnapján itt, ahol ült, egy gyertya égett, és a parlamentben mindenki feketébe öltözött, mert mindenki közösen gyászolt. Arra gondoltam, hátha képesek lennénk erre most is. Tudom, hogy erre fel kell készülni, ezért kértem szót már most, még az évforduló előtt. Mert kérni szeretnék, kérni szeretnénk. Kérem Magyarország Antall József utáni négy miniszterelnökét, hogy temetése évfordulóján közösen koszorúzzák meg sírját, annak jeleként, hogy a rendszerváltás általa megkezdett munkájának kiteljesítése iránt elkötelezettek.
Tisztelt Boross Péter Úr! Tisztelt Horn Gyula Úr! Tisztelt Orbán Viktor Úr! Tisztelt Medgyessy Péter Úr! Miniszterelnök Urak! Kérjük tehát, hogy helyezzenek el közös koszorút a rendszerváltás utáni kormányok nevében első miniszterelnökünk sírjára. Nem várok most választ, nem kérek választ most még a kormánytól sem, hiszen tudom, a javaslatot mérlegelni kell. De kérem, mérlegeljék azt is, hogy ez most nem üres, színpadias gesztus volna. (Moraj az ellenzéki oldalon. - Az elnök csenget.)
Ez a közös emlékezés a konfliktusaink ellenére most lehetséges és szükséges is. Lehetséges, mert Antall József még politikai ellenfelei tiszteletét is kivívta. Halála után a baloldali Bodor Pál azt írta róla, hogy “azok szemében is tiszteletet parancsoló volt, akik ellenfelei voltak vagy akiket ellenfeleivé tett”. Tölgyessy Péter, akkor szabad demokrata politikusként, így jellemezte: “belülről vezérelt ember volt a kívülről vezérelt politikusok sorában”. Orbán Viktor, egykori éles kritikusa - aki annak idején a kormányprogramját még vitára sem találta alkalmasnak - később többször szintén szép szavakkal méltatta. Sokunk tiszteletét valóban kivívta az a bátorság, amellyel kormánytöbbségét is kockára tette, mert nem tűrte meg soraiban a rasszizmusra hajlókat, a jobboldali politikai radikálisokat. Közös tiszteletet érdemel az is, ahogy a békés rendszerváltás és a parlamenti demokrácia feltétlen elkötelezettje volt. Közös tiszteletet érdemel emberi nagysága, betegséggel való küzdelme és mindig megmutatkozó tárgyalási és megegyezési készsége is.
Nemcsak lehetséges tehát a közös megemlékezés, hanem szükséges is. Szüksége nem Antall Józsefnek van rá, hanem talán nekünk, a magyar parlament tagjainak. Mert nekünk is szólt, amit első miniszterelnöki beszédében mondott, amikor így fogalmazott: “Mi azt szeretnénk, hogy a Magyar Országgyűlés közös otthona legyen a magyar politikai életnek, ahol a kormánypártiak és ellenzékiek, magánemberként egymással tisztes emberi kapcsolatban állva, egymást megbecsülve (Font Sándor: Szégyelljétek magatokat!), nem gyanakodva, ebben az értelemben egy közösséget alkotnak.”
(13.30)
A legszomorúbb az, hogy most éppen pártja soraiból hallok ezzel ellentétes mondatokat.
Kivételes pillanatokban talán minden parlamenti párt, kormányoldalon és ellenzékben képes lehet rá, hogy meghallgassa Antall József miniszterelnöki beszédének tanácsát. Ez még nem kötelez minket arra, hogy ne vitatkozzunk élesen vagy egyformán szavazzunk, de az Antall József által előírt közös kötelezettség miatt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) tisztelettel kérem az ország Antall József után következett négy miniszterelnökét, helyezzenek el közös koszorút a temetési évfordulóján a sírra...
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
