DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Erről a kérdésről már sokat beszéltünk szerintem itt, a Parlament falai között is, és képviselő úrtól különösebb újdonságot nem hallhattunk ezzel kapcsolatban. Mi azért dolgozunk itt a parlamentben, hogy mindenkinek Magyarországon jobb legyen boldogulni; annak is, aki itt dolgozik, aki itt szeretne dolgozni, vagy aki most éppen külföldön dolgozik, de hazajönne szívesen itthon folytatni az életét.
Amikor erről a külföldi munkavállalásról mint helyzetről beszélünk, akkor azt látnunk kell, hogy ez nem egy magyar specifikum, ez nem egy magyar probléma. Lengyelországtól Szlovákián át Magyarországig, Bulgáriáig, Romániáig, Horvátországig, minden országban ugyanúgy jelentkezik ez a kérdés. Az, hogy sok fiatal és sok középkorú dolgozik külföldön, ez a 2004. május 1-jei európai uniós csatlakozásunknak volt egy következménye. Fokozatosan építették le a tőlünk nyugatabbra eső országok azokat a gátakat, amelyekkel a munkaerőt csak ideiglenesen hagyták ott megtelepedni, most már semmifajta ilyen gát nincsen, semmifajta kvóta, semmifajta korlátozás, és éppen ezért lengyelek, szlovákok, magyarok indultak el, és vállaltak munkát Nyugat-Európában, nyilvánvalóan azért, hiszen ott a munkabérek jóval magasabbak Magyarországnál, és ilyen szempontból keresték ők a boldogulásukat más országokban.
Ugyanakkor, ha végignézi képviselő úr azokat a százalékos statisztikai arányokat, amelyek azt mutatják, hogy melyik országból hány százaléknyian dolgoznak külföldön, akkor Magyarország egy picivel van magasabb számmal, illetve picivel magasabb azoknak a százaléka - tizedszázalékkal -, akik, mondjuk, Magyarországról mentek külföldre dolgozni, mint akik Olaszországból. Fej fej mellett haladunk Olaszországgal, amelyik mégiscsak egy jobb helyzetben lévő, régebb óta demokratikus körülmények között, piacgazdasági körülmények között fejlődő ország, mint Magyarország, mégis csak tizedszázaléknyi különbség van a külföldön dolgozók arányában, de mondjuk, Ausztriából többen dolgoznak arányaiban külföldön, mint Magyarországról. Nem is beszélve Szlovákiáról, Romániáról vagy Lengyelországról.
Tehát Magyarország ilyen szempontból nemcsak a középeurópai országok között, hanem még a nyugati országok között is olyan arányt képvisel, hogy viszonylag hozzájuk képest is kevesebben dolgoznak külföldön. Ettől függetlenül számunkra is egy feladat, hogy azoknak a fiataloknak, akik akár egyetemi végzettséggel, akár középfokú végzettséggel… - hiszen azokból a statisztikákból, amikre képviselő úr hivatkozott, nem tudom, hogy miért hagyta ki például a szakmunkásokat, akiknek valamilyen szakképzettsége van, ők is, ha jól emlékszem, legalább 36 százalékkal szerepelnek ebben a kimutatásban.
(14.30)
Rájuk éppen annyira szükség van, mint a diplomásokra. A diplomások jó része ráadásul pályaelhagyóként dolgozik kint, tehát - az orvosokat és a mérnököket leszámítva - a többség nem abban a munkakörben dolgozik, amire itt az adófizetők pénzéből is a végzettségét megszerezte, hanem teljesen olyan munkát végez, amihez képzettségre nem lenne szükség. De ha már megemlítettük a felsőfokú képzettséggel rendelkezőket, Magyarország jövőjében a középfokú végzettséggel rendelkezőknek is ugyanolyan fontos szerepe lesz.
Azt mondja a képviselő úr, hogy mi kifogásokat kerestünk az előző években, ez egyáltalán nem így volt. Csak tudja, mikor meghoztunk egy döntést, ami, úgy gondoljuk, hogy a fiataloknak, családosoknak, munkavállalóknak vagy vállalkozóknak kedvező, akkor azt úgy hoztuk meg, hogy azoknak is kedvező legyen, akik most itt élnek, és azoknak is, akik ideiglenesen külföldre mentek. Hiszen ön azt elfelejtette azért idézni a statisztikákból - amiket ön is olvasott -, hogy aki frissen ment ki, annak nagyon erős a vágya, hogy visszatérjen Magyarországra, és valaki, aki már mondjuk, tíz éve van kint, akkor folyamatosan, évről évre csökken az a tervezés, hogy Magyarországra jöjjön vissza. És nyilván, hogyha ott alapít családot, és nem magyar a házastársa, akkor kisebb az esélye annak, hogy visszatérjen, mintsem hogyha ketten magyarok kötik össze az életüket, és vállalnak gyermekeket. De az, hogy Magyarországon 3,9 százalékkal nőtt a nemzeti össztermék egy évvel ezelőtthöz képest, ez a külföldön dolgozó fiataloknak is jó hír, hiszen kevés helyen bővül a gazdaság Nyugat-Európában, és kevés helyen jönnek éppen ezért létre új munkahelyek.
Az, hogy a munkanélküliségi ráta 11,1 százalékról 8 százalékra csökkent, vonzóbbá tette Magyarországot, hogy visszatérjenek, mint négy évvel ezelőtt. Nemcsak az a különbség, hogy nem mondja most már a miniszterelnök Magyarországon, hogy el lehet innen menni - ahogy ezt Gyurcsány Ferenc megtette -, hanem most már Magyarország hazahív minden fiatalt, például új munkahelyekkel. Az ifjúsági munkanélküliség, amelyik a külföldön munkát vállaló korosztályt a leginkább érinti, ön is tudja, hogy 2010-ben 25 százalék volt, most már 20 százalék alatti, 19 százalékos volt legutóbb az a mérték, ami ezt a korosztályt jellemezte, miközben mondjuk, Spanyolországban 50 százalék körül van a fiatalok munkanélküliségi rátája. Tehát ilyen szempontból a növekvő gazdaság és a csökkenő munkanélküliség sokak számára jelenthet most már vonzó itthoni lehetőséget.
Ezt nemcsak a szólamok nyelvén mondhatjuk, hanem, képviselő úr, ha megnézi a német statisztikai hivatal adatait, 2004-2010 között átlag 14-16 ezer magyar honfitársunk tért vissza csak Németországból (Az elnök csenget.), de az utóbbi 2-3 évben viszont ez 36 ezer fölé nőtt, tehát sokkal többen jönnek vissza is, mint a korábbi években. Köszönöm szépen.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
