DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezek az ünnepségek valóban egy közös, kollektív identitásképzésnek a fontos elemei, hiszen a gyermekek többsége itt gyűjti be azokat a nemzettudathoz fontos impulzusokat, nemcsak tárgyi ismeretanyagban, hanem érzelmekben is, ami utána az egész életében meghatározza a jövőképét. Az, hogy kinek-kinek milyen történelemtanára volt, és az hogyan tanította a XIX-XX. század eseményeit, az egész világszemléletét nagymértékben tudja befolyásolni. Ezért fontos, a nemzeti összetartozás miatt is, a közös múlt, a közös hősök tisztelete miatt is, hogy minél több iskolában minél több színes megemlékezés legyen, valóban, ahogy ön is mondta, nem pusztán letudva ezt a fajta ünnepséget, hanem átélve, megélve és a fiatalokat is bevonva.
Ma már akár Budapesten, akár vidéken nagyon sok helyre el is tudnak menni, akár ’56-os emlékhelyekre, különböző szobrokhoz, emlékművekhez, akár mondjuk, a pengefallal a környezetéből ki is választott Terror Házába, és ott is megnézhetik, hogyan működött az a Rákosi-rendszer, beszolgáltatásokkal, padlássöprésekkel, internálásokkal, amelyek ellen az emberek egy emberként mozdultak meg és lázadtak föl.
Azért is lehetséges ez, hogy egy mai fiatal számára is az ’56-os forradalommal való azonosulás, az ott végbement események jobban követhetők legyenek, mert ez a forradalom elsősorban az utca emberének a forradalma volt, a pesti srácoknak a forradalma volt.
(14.50)
Nem egy nagy karizmatikus alak vagy alakok közé csoportosultak akkor a magyarok, mint akik a Rákóczi-szabadságharc esetében vagy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc esetében, ahol Kossuth, Széchenyi, Vasvári, Petőfi és még sorolhatnánk, hogy ki mások voltak, akik élére álltak az akkori szabadságvágyó magyar tömegeknek, hanem itt maga a tömeg emelt a saját maga élére embereket, adott esetben Nagy Imrét vagy másokat. Nem Nagy Imre mondta az ott levő tömegnek, hogy kövessetek, hanem a tömeg követelte, hogy álljon az élükre, és Magyarországon a szabadságot és a demokráciát minél szélesebb körben valósítsák meg.
Ezért fontos, hogy olyan környékbeli helyeket is felkeressenek a diákok, ahol a forradalom hétköznapi hősei, a pesti srácok nyugszanak, vagy ahol életüket vesztették, vagy ahol laktak és emléktáblájuk van, ezeket koszorúzzák meg. Sokszor nyilvánvalóan egy fiatal számára sokkal átélhetőbb élmény, ha egy négy-öt házzal odébb lévő épületben egy forradalmi szereplő táblájánál koszorúznak, tartanak műsort, beszélnek róla, mintsem ha nagy állami vezetőkről, hadvezérekről beszélnének, hiszen ez mutatja meg számukra, hogy ez a forradalom itt zajlott a pesti utcákon, ennek a forradalomnak a fő vivői ugyanolyan fiatalok voltak, mint akik most ők maguk, járhatnak iskolába vagy egyetemre, vagy lehetnek fiatal munkavállalók. Nemcsak október 23-a az az időpont, amikor emlékezhetünk a kommunista diktatúra ezen áldozataira, hanem ne feledjük el, hogy éppen magyar kezdeményezésre egy másik 23-át, augusztus 23-át a XX. századi diktatúrák áldozatainak emléknapjává nem csupán Magyarország, hanem az egész Európai Unió nyilvánított magyar-lengyel-litván közös kezdeményezésre, a soros magyar EU-elnökség ideje alatt fogadta el ezt az Európai Tanács. Éppen ezért elmondhatjuk, hogy van egy másik időpont, igaz, a nyár közepén, amikor minden magyar hősre emlékezhetünk, minden magyar áldozatra emlékezhetünk, akik a kommunista időszak alatt vesztették életüket, szabadságukat, vagyonukat, és ezt nem csupán Magyarországon ismerjük el, hanem az első európai szintű emléknapja is a kommunista diktatúra áldozatainak.
Fontos szerintem nekünk, magyaroknak, akik mind a barna, mind a vörös diktatúrától nagyon sokat szenvedtünk, és mindkettőnek a sebeit még a mai napig is magunkkal hordozzuk, és mai napig is meghatározza akár a politikai közbeszédet is, hogy európai szinten is, ha tetszik, emancipálódtak a magyar forradalmi áldozatok, és rájuk is minden országban, az Európai Unió mind a 28 tagállamában emlékezni kell, mert emlékezni illik, hiszen ahogy az alaptörvényünk is fogalmaz, a mostani szabadságunk az ’56-os forradalomból gyökerezik.
Mi valljuk azt, hogy nemhiába lett az 1957-es Time magazine címlapján az év embere a pesti magyar srác, a pesti magyar forradalmár, hiszen ez a forradalom volt az, ami lerántotta a leplet sok nyugat-európai gondolkodó ember és mások szemében is a kommunizmus valódi arcáról, hogy ez nem egy olyan rendszer, amivel az emberek többsége egyetért, ez nem egy olyan rendszer, amit az emberek többsége kíván, hanem ez egy olyan diktatórikus rendszer volt, amit az emberek akarata ellenére tettek meg. Akkor is az akkori szovjet propaganda nagyon sok helyen tudta a baloldali értelmiségiek között elhinteni azt, hogy igenis itt jólét van, egyenlőség van, és az emberek számára szabadság van Közép-Európában, de az ’56-os forradalom Nyugat-Európában is ezt a fajta ártatlanságát még az utolsó naiv gondolkodók előtt is elvette a kommunista rendszernek, több országban kettészakadtak az akkori kommunista pártok, hiszen sokaknak felnyílt a szeme. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Ezért tartozunk tisztelettel az iskolákban is az ’56-os forradalmároknak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
