II. SZÍN.
Oszoljanak szét; ő elment; elég ez:
Megtörve a nemesség, mely magát
Elvonta tőle.
Hatalmunk megmutattuk; |
A tett alatt.
Hadd menjenek haza.
Mondd, hogy nagy ellenségük elmene,
S megint erősek ők.
Oszoljanak szét. | (Aedil el.) |
Jön Volumnia, Virgilia és Menenius.
Kerüljük őt ki. |
Mért? |
Mondják, hogy őrült.
Már megláta, hát csak |
Itt vagytok, jó; az ég minden csapása
Fizesse vissza szívességteket.
Ne oly fenn szóval.
Hogyha könyeimtől |
Hanem hisz így is hallasz.
(Brutushoz.) Távozol? |
Te szintén állj meg!… Bár módomba vón’, így
Férjemhez szólnom.
Embertől eredsz? |
Igen, bolond. Hát szégyen ez? bolond.
Nem férfi volt apám? S te róka voltál,
Száműzni azt, ki annyi kardcsapást
Tett Rómáért, mennyit te nem beszéltél…
Oh szent egek!
Több hősi kardcsapást, mint |
Egyet mondok… De menj… Nem, nem, maradj még.
Bár vón’ Arábiában a fiam
Jó kardjával s előtte czéhed.
Aztán? |
Aztán? Fajodnak ott végét szakítná.
Fattyaknak és mindennek. –
Jó férfiú, Rómáért hány sebet hord!
Jer, légy nyugodt.
Bár úgy maradt vón’ a hon iránt, miként
Kezdé, s ne oldta volna szét a szép
Csomót, melyet kötött.
Bár volna így. |
Bár? És ők bujtogaták a csőcseléket,
E macskákat, kik érdemét ugy értik,
Mint én azon rejtelmeket, miket
Az ég a földdel nem tudat.
Jerünk. |
Tehát, urak, kérlek, hogy menjetek. Hős
Tettet vivétek végbe. Mielőtt
Mentek, halljátok: a mennyivel magasb
A capitol, mint itt a legkisebb ház,
Fiam, kit számüzétek (férje e
Hölgynek, látjátok), annyival magasb
Mindnyájatoknál.
Jó, jó, itt hagyunk. |
Mért hallgatnók e féleszű szidalmát?
Vigyétek el jó kivánságimat.
(A tribúnok el.) |
Átkimnak teljesítésén kivül!
Napjában egyszer jönnék össze csak
Velök, könnyülne szívem a tehertől,
Mely rajta fekszik.
Jól oda beszéltél, |
Haraggal élek, magamat eszem,
S ez ételnél éhen halok. Jerünk.
Ne nyögj ily bágyadtan, velem panaszkodj’
Haraggal, mint Juno. El, el! Jerünk.
Piha, piha, piha. | (Mind el.) |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir