A közmondás fogalma.
A közmondás fogalma.
A közmondás rövid és velős, könnyen érthető mondás, mely közönségesen a mindennapi élet valamely tapasztalati vagy gyakorlati szabályát, erkölcsi elveket, vagy bölcselmi szabályokat tartalmaz, mely a nép ajkáról szállván el, az irodalomban is megtartja népies formáját. Más szóval: a közmondások oly szólásmódok, melyek a józan ész alapigazságait, az apák tapasztalatait a népnél örökölt formában, velős szavakban adják át az utókor fiainak s igy szájról-szájra élnek és közkeletnek örvendenek. Tehát a közmondás valamely általános tapasztalaton alapuló igazságnak rövid alakban való kifejezése és mintegy leszürődése azon ősrégi tapasztalatoknak, melyek évszázadokon keresztül a gyakorlati életben megdönthetlen igazságnak bizonyultak be.
Szabó Román szerint a közmondások a nemzeti szellem legeredetibb és legsajátságosabb termékei, melyek az értelmet élesitik, az emlékezetet elősegitik és az akaratot vezérlik. Azokkal a társalgási beszédek füszereztetnek, a társak mulattatnak, az erények gyarapodnak, egészségük oltalmaztatik, vagyonuk öregbedik, karuk elhárittatik s nemi életbölcseség is merittetik.
Legvalódiabbak – Imre Sándor szerint* – azok, melyeknek szabályos formájuk van. Ilyenekben rakta le termékeit a kedélylyel pirosult értelem. Két vagy több megfelelő mondat, vagy szólás bizonyos rhytmussal, hangzatosággal kifejezve: ennyi az egész. A mi nem formás, abban nincs része a kedélynek, vagy szép érzéknek; csak úgy vetetett át, vagy csak az értelem egyoldalu müve.
»Osztrák-Magyar Monárchia Irásban és Képben.« Magyarország. I. k. 359. l.
Agricola szerint: Elődeink az emberek életét rövid mondatokban, mint szabályokban foglalták, – s ezek volnának a közmondások. Aristoteles ezt mondja: A közmondások azon ősbölcseség maradványai, melyek az emberi mulandóság romjaiból fönnmaradtak s melyeket ennélfogva nem szabad figyelmen kivül hagyni. Cervantes oly emlékmondatokat ért a közmondások alatt, melyeket ősszüleink gondolkozó szelleme és bölcsesége gyüjtött. Campe a közmondást oly »szónak,« mondatnak s hasonlatnak mondja, – mely több hasonló alkalmakkor és sokak által mondva, azon egyforma értelemben lesz használva. Diesterweg A. azt mondja, hogy a közmondások »ezüsthéjban arany almák.« S aztán igy folytatja: Mily végtelen sok igazat, megszivlelendőt merithetni azokból! stb. Eberhard azt irja: A közmondás oly rövid mondat, mely igaz és hasznos tant fejez ki és mely a nép száján él. Eiselein szerint a közmondás nyilvános jellegü pénz, melynek a nép közt árfolyama és elismert értéke van. Herbig igy szól: A közmondás rövid, igazságokat kifejező mondat, mely a népnél gyakran hallható. Krug szerint a közmondás oly szellemes, vagy emlékmondat, mely a nép száján forog. Plattn A. igy énekel róluk:
»Ihm dient, was hoch und niedrig ist,
das Nächste, wie das Fernste;
im leichten Spiel ergötzt es uns,
und reisst uns fort zum Ernste.«.
das Nächste, wie das Fernste;
im leichten Spiel ergötzt es uns,
und reisst uns fort zum Ernste.«.
Pölitz-nél: A közmondások a közönséges élet egyes tapasztalataiból és eseményeiből levont oly kifejezések és szólásmód ok, melyek ezen tapasztalatok és események megjelölésére használtatnak. Szerinte a közmondások az életbölcseségnek legegyszerűbb és leginkább szemlélhető formái és úgy sokoldaluságuk, mint sokféle értelmüknél fogva többféle esetekre, körülményekre alkalmazhatók. Rousseau-nak régi szellemes megjegyzése, hogy a világon minden népnek csak két valóban értékes könyve van: a biblia és összegyüjtött közmondásai. Salamon – a bölcs – az »utcza bölcseségének« nevezi a közmondásokat. Sailer az irodalmat államhoz hasonlitván, a közmondásokat ezen állam országházának mondja, hol a nép magát közvetlenül képviseli. Más helyen meg azt mondja, hogy a közmondás szorosabb értelemben oly »szó« a nép szájában, mely többek által különböző alkalmakkor hasonló értelemben ismételtetik: – – – Tovább is folytathatnók, de szemelvényül legyen elég ennyi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
