A közmondások különböző elnevezései.
A közmondások különböző elnevezései.
A magyar nyelv nincs tisztában a közmondás-féle mondások elnevezésével. Faludi pusztán »közmondások«-at irt s utána Dugonics »Példabeszédek és jeles mondások«-at, Kovács Pál »Példa- és Közmondások«-at, Szvorényi »közmondásokat és példabeszédeket« együtt, Ballagi főleg »példabeszédek«-et, Baróti Szabó D: pedig »köz- és erkölcsi mondások«-at rakott be a »Magyarság virágai« közé. Erdélyi a »közmondás« szó mellett kardoskodik, – s részünkről is ezt tartjuk legmegfelelőbb elnevezésnek.
Tehát a mennyi gyüjtő, csaknem annyi elnevezés.
Első, melyben főtekintet, hogy a közmondás országosan beszéltetik, megfelel a görög paroemia szónak. Ugy hisszük, leghelyesebb a latin proverbium elnevezés s ez legtöbbet nyom a mi értelmezésünk helyes voltára is.
»Proverbium« alatt »szó helyett szó« vagy »szóért szó« (verbum pro verbo; verba pro verbis) értendő, miként Rómában a hivatalok fokainak elnevezésénél: consul pro consul s mindez annak helyettese, képviselője: igy a proverbium is helyettese a »verbum« vagy »verbium«-nak, mely utóbbi már több szó összetételét, azaz mondatot jelent.
Más nemzeteknél divatos, képes elnevezései a közmondásoknak – ezeknek természetére még bővebb világot árasztand.
A keleti népeknél nyelv virág-inak mondatnak, mely képes kifejezéssel a közmondásoknak a többi nyelvkincshez való viszonyuk van kiemelve. Inkább hasznos oldalukat emelik ki a nyugati népeknél divatos elnevezések. Igy a spanyol lélekorvosság-nak mondja; mert az igazság, a mi a közmondásokban rejlik, mint a gyógyszer: gyakran keserü, csipős lehet izre s mégis jótékony, a léleknek felbomlott egészségét helyreállitó hatással. Nem kevésbé szerencsés tapintattal az olasz: népiskolá-nak nevezte el a közmondások gyüjteményét, mert a mi a népéletnek kifolyása, uj életet ébresztőleg hat ismét a népre. A németeknél: »Die Weisheit auf der Gasse. Sprachschatz,« – s általában a közmondás gyüjteményeken épen nem szokatlan czimek: »Bölcsek emlékmondatai,« »Népbölcsészet« stb.
A magyar »közmondás« szó inkább a német »Sprichwort« és a görögös paroemiara ütött, a mennyiben általános, országos érvénynyel biró mondatot jelent, vevén a köz-szót úgy, mint ebben: közhivatalnok. E szóban tehát a fő a gyakorlat, a szokás. A »példa-beszéd« szó, mely a közmondásnak legerősebb vetélytársa – erről később bővebben lesz szó – szorosan véve ugyanegy a példázat-tal (parabola), legalább a szentirás forditói egyiránt »példabeszéd«-nek irták bölcs Salamon intelmeit s Jézus parabolás előadásait, minők a »szoros kapu és széles ut,« a »gyümölcs és fa«. (Máté VII. 13–20.) és magvető (Máté XIII. 3–13.) példázatai. De nyelvszokásilag is példabeszéd, példálózás, példázat nem lehet egyéb, mint az a beszéd, vagy előadási mód, mikor nem egyenesen, hanem körülirva, nagy feneket keritve mondjuk ki gondolatainkat s czélzásokat ejtünk, hogy elértessék akaratunk. Ez értelemmel a »proverbium« gyakran homlokegyenest ellenkező, mert rövidebb mindennél, épen mint az egyenes vonal a mathematikában egyéb vonalak közt s a helyett, hogy nagy feneket keritene valaminek, rajtunk üt és kimondja a bökkenőjét. Tehát proverbium és példabeszéd között, noha mindkettő szót mond szó helyett, mégis az a különbség, hogy emez hosszú, amaz rövid; emezt a mente ujjából rázhatni ki, amarra országos gyakorlat kell; és viszont, amennyiben a proverbiumok közt igen sok van, mely főleg hasonlitáson fordul meg a »mint« összekötő szócskával, (Czifra, mint a rácz oltár), hol a fölhozott kép ugyanannyi példa: jogosan cselekszünk a »példabeszéd« szóval, ha meghagyván példázatnak a parabolát, a proverbiumok egy részét, mely példák és hasonlitások által ölt alakot, úgy nevezzük el, mert az ilyet: »Embernél munka, Istennel áldás« »Ki vagyok, én vagyok« – példabeszédnek soha sem foghatjuk jogosan keresztelni, ellenben a három fölhozott, de különböző alkatu és szellemü proverbium megfér az általános elnevezés alatt: közmondás. Igy hát paroemia, Sprichwort és közmondás teljesen egyértéküek. De megegyezik jelentésükkel bölcs Salamon leirása is, mondván: »Az igaz fő bölcseség kinn szerülszerte kiált és az utczákon zengedezteti az ő szavát. A nép között legmagasabb helyen prédikál, a kapuknak bemenetelin minden városban az ő beszédit szólja.« (Péld. 20, 21. v.)
Ezen okoknál fogva leghelyesebbnek találtuk a közmondás szót használni, mint nemet, megjegyezvén azonban, hogy irodalmon kivül az életben nem egyszer hallunk ily elnevezéseket is: közbeszéd, példaszó stb. Míg Pázmánynál aggszó, alapul vevén a közmondások hagyományos életét és régiségét. Nem egyszer hallani, midőn valaki éppen közmondást akar idézni, az efféle bevezetést: »Jól mondták a régiek,« »mindig hallottam,« »igaza van a közbeszédnek,« »jól mondja a példabeszéd« stb. ugyanannyi ünnepélyes figyelmeztetés a léleknek illó készületre, hogy tisztelettel fogadja a szót, mely az ősök akaratja és végrendelete, épen mintha személyesen jelennék meg közülök valaki.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
