OLASZORSZÁG
OLASZORSZÁG
Olasz Köztársaság
Repubblica Italiana (olaszul)
Európa
Földrajz: Terület: 301 225 km2, Magyarországnál több mint 3-szor nagyobb. Fekvés: D-Európában az Appennini-félszigeten. Szomszédai: Franciaország (Ny), Svájc, Ausztria (É), Szlovénia (K). Körülveszi San Marinót és a Vatikánt. Felszín: É-on az Alpok hegyláncai és a Pó alföldje, délebbre az Appennin-hegység vonulatai, a tenger felé nytott medencékkel. Középső és D-i részén gyakori földrengés és vulkáni tevékenység. Legmagasabb pont: Mount Blanc (4807 m). Legjelentősebb folyók: Pó, Adige, Tevere. Legnagyobb tavak: Garda-tó, Comói-tó, Lago Maggiore.
Népesség: Lakosság (1994): 57 300 000. Életkor szerint: 0–14: 17,8%, 15–59: 62,8%, 60–: 19,4%. Népsűrűség: 192/km2. Etnikai csoportok: olasz 95%, szárd, rétoromán (friuli, ladin), dél-tiroli, provanszál, szlovén, albán, görög. Nyelvek: olasz (hiv.), német, francia, szlovén, ladin, görög. Vallás: r. kat. 83%. Városi lakosság: 69%. Főváros: Róma (1993): 2 687 000. Városok (1990): Milano (Milánó) 1 432 184, Napoli (Nápoly) 1 206 013, Torino 991 870.
Államforma: köztársaság. Államfő: Oscar Luigi Scalfaro (1992. máj. óta). Kormányfő: Romano Prodi (1996. máj. óta). Nemzeti ünnep: jún. első vasárnapja
Gazdaság: Pénznem: olasz líra (1622 = 1 USD). GDP (1993): 1120 Mrd USD. GDP/fő (1993): 19620 USD. Gazdasági növekedés (1991): 1,4%. Védelmi kiadások a GDP %-ában (1990): 2,2. Fogyasztói árváltozások (1991): 6,3%. Munkanélküliség (1994): 11,5%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 10%, ipar és kereskedelem 32%. Export (1991): 168,5 Mrd USD. Főbb exportcikkek: gép, berendezés, textília, ruhanemű, elektromos készülék, jármű, bőráru, vegyipari, fémipari termék. Főbb exportpartnerek: Németo. 21%, Franicao. 15%, Egyesült Államok 7%, Nagy-Britannia 7%. Import (1991): 182 Mrd USD. Főbb importcikkek: vegyipari termék, jármű, fém, kőolajtermék, elektromos készülék, gép, mezőgazdasági termék. Főbb importpartnerek: Németo. 21%, Franciao. 14%, Egyesült Államok 6%, Nagy-Britannia 5%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1990): 19 595 km, ebből villamosított: 9799 km. Közúti hálózat (1988): 302 403 km, ebből autópálya (1991): 6216 km. Gépjárművek (1987): személygépkocsi: 24,3 M, egyéb gépjármű: 2 068 775. Főbb kikötők: Genova, Trieste, Augusta. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv: 3,8, rádió: 3,9, telefon: 2,0. Napilap (1989) 142/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1991): férfiak: 75, nők: 82 év. Születés (1991): 11,0‰. Halálozás (1991): 10,0‰. Népességnövekedés (1991): 0,1%. Csecsemőhalandóság (1991): 6,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 135. Egy orvosra jutó lakosok: 233.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1991): 98%. Iskolakötelezettség: 8 év.
Védelmi kiadások (1994): 18 901 000 millió lira. A GDP százalékában: 2,1%. Egy főre jutó védelmi kiadás: 173 USA dollár. A haderő létszáma: 435000 (1992).
Az 1946-an kikiáltott köztársaságban minden évre átlagban több mint egy kormány jut, viszont mindvégig a kereszténydemokrácia (DC) tartja kezében a hatalmat. A 70-es években a Vörös Brigádok szélsőbalos terrorakciói okoznak gondot a társadalomnak. Az OKP, a kommunista párt „demokratikus egységkormányt” követel, amiről Aldo Moro kormányfő tárgyal is velük, ám a politikust 1978-ban elrabolják, majd meggyilkolják. A főleg a DC-t kompromittáló P-2-ügy, a szabadkőműves páholyok hatalmi osztozkodásának leleplezése után 1981-ben a köztársaságpárti Giovanni Spadolini alakítja meg az 1945 utáni első nem DC-vezetésű kormányt. 1983-ban a szocialista Bettino Craxi lesz a kormányfő. 4 éven át, rekord időtartammal marad a kabinet élén és virágoztatja fel a gazdaságot. Francesco Cossiga, az 1985-től elnöklő kereszténydemokrata politikus előrehozott választásokat ír ki. Giovanni Goria, majd Ciriaco de Mita kormányoz 1-1 évig. 1989-ben Giulio Andreotti lesz – immár 6. alkalommal – kormányfő. 1990-ben kezd átalakulni a politikai képlet: megjelenik, majd később egyre inkább előretör a lombard liga, amely először északi függetlenséget, majd autonómiát kér, emellett elveti a római bürokráciát. A Szocialista és a Kommunista Párt is nevet változtat, ez utóbbi Baloldali Demokrata Pártra (PDS). Az albán menekülteket erőszakkal hazairányítják. Az államfő politikai reformokat sürget, saját pártjával, a DC-vel is vitába keveredik emiatt. Újabb politikai bomba a Gladio-ügy, amely az 50-es évek biztonságpolitikai manővereire vezethető vissza. Az elnök vizsgálatot kér maga ellen ebben az ügyben. 1992. máj-ban Dél-Tirol kultruális autonómiát kap és szavaz meg magának. Az országos parlamenti választásokon a DC és a PDS szavazatokat veszít, Andreotti visszalép. Cossiga is idő előtt lemond. A választási bizottság csak hosszú viták után egyezik meg az új elnök, a kereszténydemokrata Oscar Luigi Scalfaro személyében. A szociáldemokrata Giuliano Amato a háború utáni 51. kormányt vezeti. A maffia a bűnüldözés több neves képviselőjét gyilkolja meg, közöttük Giovanni Falcone bírót és családját. Szept.-ben a líra kilép az európai monetáris együttműködésből, okt.-ben a parlament elfogadja a maastrichti szerződést. 1993. jan.-ban a jelentősen megerősített rendőrség és csendőrség letartóztatja Salvatore Riinát, a maffia 23 éve keresett első számú vezetőjét. A vezetés megannyi tagja a politikai vesztegetési botrányok miatt kénytelen távozni: Craxi, Andreotti, Forlani triumvirátusa bíróság elé kerül, 4 miniszter lemond, a törvényhozók harmadának részvételét vizsgálják a pártok illegális pénzkezelési módszerei miatt. A Tangentopoli néven ismertté váló vesztegetési ügyek miatt 1000 közigazgatási vezető, 1500 vállalkozó ellen emelnek vádat 1 év alatt, 1993. ápr.-ig. Sokak szerint szinte forradalmi hangulat van az országban. A nagyszabású népszavazáson jelentős többség foglal állást a változások mellett. 8 kérdésre 8 igen születik, így a szenátusban bevezetik a többségi választási elvet, megváltoztatják a pártok eddigi költségvetési finanszírozási rendszerét, az igazgatást decentralizálják, a kábítószer-fogyasztást nem büntetik. A háború utáni 52. kormány vezetését első ízben kapja párton kívüli, Carlo Ciampi, aki elsőként vesz be a kabinetbe volt kommunista politikusokat. Craxi parlamenti mentessége miatt a kormány azonnal válságba kerül, mivel Bettino Craxi megőrzi parlamenti mentességét az eljárás során. 1996-ban a balközép Olajfa-tömörülés győz a választásokon. Romano Prodi baloldali kereszténydemokrata politikus lesz a kormányfő. Elítélik Craxit. Per folyik Berlusconi volt miniszterelnök ellen is. Politikai izgalmakat okoz az országban az Umberto Bossi vezette Északi Liga, amely Padania néven önálló köztársaságot kíván létre hozni a fejlett északi régióból. Az Északi Ligának országosan 10% támogatottsága van, de egyes tartományokban a legerősebb politikai erőnek számít.Az ország gazdaságilag ketté szakadt. A munkanélküliségi ráta például 11,9% országosan Miközben azonban Észak-Olaszországba külföldről csábítanak munkaerőt, egyes déli tartományokban a munkanélküliség eléri az 50 százalékot.
1949 óta a NATO tagállama és az Európa Tanács (ET) tagja.1955 óta az ENSZ tagállama és a Nyugat-Európai Unió (WEU) tagja. 1958-tól az Európai Gazdasági Közösség, 1967-től az Európai Közösség, 1993-tól az Európai Unió tagja. 1961-től a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagja. 1989 óta a Közép-európai Kezdeményezés (KeK) tagállama. 1995 óta az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tagja.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
