Az energiaellátás helyzete
Az energiaellátás helyzete
Magyarország energiagazdálkodása az elmúlt hosszabb időszak alatt az olcsó energiahordozók könnyű hozzáférhetősége miatt, majd az ipar nagy fajlagos energiafogyasztású technológiái és a kialakult igényes lakossági-kommunális energiafelhasználási – főleg hőellátási – választék kiépítése következtében oda vezetett, hogy jelenleg már az ország igényeinek mintegy 50%-át behozatalból lehet csak kielégíteni.
Az ország energiahordozói behozatalát vezetékes szállítórendszereken, a szénhidrogéneket (kőolaj, földgáz) csőhálózatokon, a villamos energiát nagyfeszültségű nemzetközi kooperációs szabadvezeték-hálózati rendszeren keresztül bonyolítja.
A magyar energiarendszer országos és nemzetközi kooperációt biztosító hálózatai fokozatosan épültek ki, és európai szinten is korszerűnek tekinthetők.
A villamos alaphálózaton lényeges változást jelentett, hogy Magyarország a közelmúltban levált a keleti – az egykori KGST-országokat ellátó – VERE egyesített rendszerről, és az újonnan megalakult CENTREL rendszerben – Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország – 1993 óta folytat kooperációt, majd 1995 októberétől párhuzamos üzemben jár a nyugat-európai villamosenergia-rendszerrel.
Az UCPTE egyesített nyugat-európai villamosenergia-rendszerhez való csatlakozást segítette elő az alaphálózaton egy 400 kV-os hálózati összeköttetés megépítése Győr–Bécs között, továbbá egy Ausztriába telepített 600 mW teljesítményátvitelre képes egyenirányító betét.
Magyarország, a Kelet-Közép-Európában elfoglalt kedvező geopolitikai helyzeténél fogva, a jövőben nemcsak az eddigi keleti kapcsolódásokon keresztül biztosíthatja a szükséges energiaforgalmat, hanem növelheti azt a nyugati, délnyugati irányú rendszerkapcsolatok kiépítésével. Kedvező területhasználati feltételekkel építhetők tranzit energiaszállító hálózatok az európai integráció keretében.
A szénhidrogén – kőolaj és földgáz – -hálózati integrációt az elmúlt fél évszázad növekvő igényei követelték ki, mivel a hazai szénhidrogén-, főleg kőolaj-kitermelő helyek fokozatosan kimerültek.
Előbb a kőolajszállító vezetékrendszer épült ki az egykori szovjetunióbeli gazdag olajmezőkből táplálva, majd az Adria csővezeték révén bekapcsolódott az ország a kőolaj világkereskedelmébe.
Az ország földgázellátása 1990-ig csak egy irányból, a FÁK-országok területéről volt biztosított. 1996 első felében készült el a régóta hiányzó nyugati hálózati összeköttetés Győr és az ausztriai Baumgarter között.
Az ország primer energiahordozói tüzelőanyag-szerkezetében túlsúlyban vannak a szénhidrogének, hasonlóan az OECD-országok struktúrájához, azzal a különbséggel, hogy Magyarország kétszeresen nagyobb arányban kötelezte el magát a földgáz mellett. Ennek oka egyrészt az erőművek, fűtőművek környezetjavítást is eredményező, tüzelőanyag-váltással összekapcsolt rekonstrukciói, másrészt a lakossági, kommunális, intézményi fogyasztói kör jelentős bővülése.
A vezetékes gázellátottság növekedett a legdinamikusabban az elmúlt években. 1990-ig csak 454 település, 1995 végére már 1 449 település volt bekapcsolva a földgázellátásba.
Az egyéb energiahordozók mindössze 1%-ot tesznek ki a struktúrában, annak is nagy része vízi energia, a hazai megújuló energiahordozók, így a biomassza, a geotermikus energia gyakorlatilag hiányzik az energiahordozói szerkezetből.
A nemzetközi és a hazai magisztrális hálózati összeköttetések kiépítettsége európai szinten mérve „közepesnek” mondható, esetenként „jó” minősítésű, noha még hiányoznak a kooperációs és tranzitvezetékek. A térségi szintű energiaellátottsági színvonala azonban elmarad az európai átlagtól. Az ellátási színvonalat az energia-rendszerekhez való hozzáférhetőséggel, az ellátottság mértékével ítélik meg. A hálózati rendszerek technikai állapota és az energiahordozói szerkezet alapján értékelve jelentős különbségek találhatók az országban.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
