Nevének változatai: 1329-ben Bwza, 1644-ben Nemes-Buzah. 1754-ben Búza. 1831-ben németül: Besotten. Oláhul: Buzá.
304Nevét nem búza, de alkalmasint bodza-tól vette. Hodor szerint hajdani szász lakói Buzendorfnak nevezték s ebből származott rövidítve mai neve, mely megfelel öböl, kebel, mell helyi fekvésének.
Először emlittetik 1329-ben Búza néven.
Vármegyénk mezőségi községei között egyike a legnagyobbaknak, keletnek nyíló völgy kebelében délről északnak, a „Gyelnicza” erdő alatt és ezzel átellenben északról délnek hajló hegyoldalokon szétszórtan épülve. Deéstől 43·3 kilométerre, a kékesi járásban fekszik.
Hagyomány szerint a község a jelenlegi helységnek nyugati „Bég asszony gödre” nevű határrészében feküdt s más része a domb tetején, hol régi építkezések nyomaira akadtak.
Búza a XIV-ik század elején az Ákos nemzetségből való Majos (Mayus) fiainak: Ellős (Elleus) és Majosnak birtoka volt. Ezek azonban pártot ütvén I. Károly kir. ellen és hűtlenségükben, mint az oklevél mondja, gonoszul elveszvén: Búza a királyra szállott, ki azt 1329-ben Ferencz fiának, a Geren és Pázmán nemzetségbeli Pogány Istvánnak adományozta.
1359-ben birtokosa azon István fia Pogány János, kinek panaszára I. Lajos király Dénes erdélyi vajdának elrendeli, hogy a bálványosvári várnagy a bonczhidai és széki népeknek, kik több földét, mint Czikót, Czentét és Gyulatelkét bitorolják, tiltsa meg, hogy a kir. földekből semmit el ne idegenitsenek, sem pedig el ne foglaljanak. Valószinüleg ennek magvaszakadtával Búza a Bebekek birtokába került. 3051395-ben birtokosa néhai Bebek István comes fia; Ferencz mester, a ki itt Nyiri István nevű tiszttartót tart.
1376-ban Buzási Mihály emlittetik.
1401-ben Bebek Detre nádor s néhai testvérének Imrének fiai: László, Domokos és András Búzát az almási várral együtt Zsigmond királyival Szikszóért elcserélték.
1455-ben Pelsőczi Bebek Imre erdélyi vajda özvegye Veronika s gyermeke Pál, Búza város felét Hunyadi János beszterczei grófnak vetik zálogba 1160 frtért tartozékaival együtt, kiről özvegye Szilágyi Erzsébetre szállott.
1460-ban Búzán vásártartás emlittetik.
1461-ben Vámos Tamás és Horváth Benedek vámosi vajda fia: Pál és Zenth (Szente) István, mint Pelsőczi István özvegyének megbízottjai emlittetnek.
1470-ben Mátyás király néh. Pelsőczi Bebek Imre fiának Pálnak magvaszakadtával Búzát tartozékaival együtt Dengelegi Pongrácz fia János, erdélyi vajdának adományozta
1492-ben Bebek György fia János óvást emel az ellen, hogy néh. Mátyás király Almásvárát s Búza városát atyjától jogtalanul elvette s Pongrácz Jánosnak adományozta, s ezért ennek fiát Pongrácz Mátyást annak bitorlásától eltiltja.
1507-ben néh. Dengelegi Pongrácz János leánya Katalin Herczegujlaki Lőrincz neje, leánynegyedét s anyjának hitbérét követeli főbejáró (janitorum magister) Buzlai Mózestől és Somi Józsa alvidéki kapitánytól, mint Almásvára és Búza város birtokosától s ezek összes tartozékaiból.
1509-ben Pelsőczi Bebek János s fiai Imre és Ferencz Búzát, mely most sógorának Somi Józsa temesi főispánnak kezén van, neki és utódainak adományozza.
1510-ben Újlaki Lőrinczné Katalin újra követeli köteles részét, de megint eredmény nélkül, mert Almásvárának ura, Gáspár, Somi Józsa fia s még többen megtagadták.
1522-ben Bethleni Miklós özvegye Margit, fiai: János és Farkas s leánya Erzsébet Patócsi Miklósné s fiaik: Patócsi Ferencz és Miklós 306Somi Gáspárt Búzának s tartozékainak Podvinyai Pál deési alkamarás részére való eladományozásától tiltják.
1523-ban ugyanazok Somi Gáspárt Búzának vingárti Horváth Gáspár részére való elidegenítésétől tiltják.
1526-ban Tornallyai Jakab kir. kincstartó magát vingárti Horváth Gáspár kir. étekfogó mester itteni részébe zálogjogon beigtatni akarta, de maga Horváth Gáspár s anyja Özv. Horváth Jánosné birájuk által (Rembok György) ellentmondtak.
1527-ben János király Somi Gáspárt egész Búza város birtokában megerősíti.
Ugyanazon évben I. Ferdinánd király Búzát Tornallyai Jakabtól annak hűtlensége miatt elvevén, azt vingárti Horváth Gáspárnak adományozta.
1530-ban János király Búzát s tartozékait Horváth Gáspártól hűtlensége miatt elkobozván, azt Kendi Ferencznek adományozza.
1533-ban Balassa Imre Kendi Ferenczet Búza bitorlásától eltiltja.
Ugyanezen évben Horváth Gáspár itteni részébe kir. adományból Kendi Ferencz alvajdát igtatják be, melynek Ferencz, kalocsai érsek ellene mondott, de a perben meg nem jelenvén, Báthori István vajda Kendinek ítélte oda.
1534-ben Balassa Imre, Bethleni Farkas és Somi Gáspár özvegye Perényi Margit s leányai perelnek Búza fele részeért.
1543-ban Ferdinánd király Búza felét, melyet eddig néh. Pempflinger János birt, Horváth Gáspárnak adományozza.
1554-ben Somi Anna özv. Balassa Imréné e birtok negyedrészét, mely a kolozsmegyei Almásvárához tartozik, férjének Patócsy Boldizsárnak hagyományozza.
1554-ben Somi Anna Patócsy Boldizsárné itteni udvarházát s 2 jtelkét szolgájának, Gálfi Mihálynak adományozza.
1555-ben Ferdinánd király Búzát és tartozékait Bebek Ferencz s fia György hűtlensége miatt elkobozván, azokat Bánffy Lászlónak s nejének Somi Borbálának adományozza.
1557-ben Pelsőczi Bebek Ferencz itteni részét nejének Somi Ilonának adja.
1559-ben Izabella királynő Búza felét néh. Bebek Ferencztől hűtlensége 307miatt elkobozván, azt Özvegyének Somi Ilonának s férjének váradi Bornemissza Benedeknek adományozta oda.
1560-ban pedig II-ik János király azon Bornemissza Benedeknek adja Bánffy Lászlóné Somi Borbálának itteni részét is, melyet hűtlenség czimén tőlük elvett. A következő 1561-ik évben II. János király az itteni Almásvárához tartozó „Bánffy részt” Bornemissza Benedeknek s nejének Somi Ilonának újólag inscribálja.
1564-ben II. János király néh. Somi Annától gyermekeire Balassa András és Katalinra Matuznay Péternére szállott itteni részt hűtlenségük miatt elkobozván, Némethy Ferencz tokaji várnagynak s nejének Balassa Zsófiának s ennek testvére Balassa Margit hajadonnak adományozza oda.
1572-ben Miksa császár Balassa Andrást, Somi Borbálát, Balassa Zsófiát és Margitot ennek birtokában megerősíti.
1574-ben Balassa András, Somi Borbála lindvai Bánffy Lászlóné, Balassa Zsófi, előbb Némethyné, jelenleg Csáky Lászlóné és Margit Özv. Bornemissza Benedekné most Kendy Gáborné az almási és búzai uradalomba s így e birtokba is beigtattatnak.
1590-ben néh. Balassa Margitnak első férjétől, néh. Bornemissza Benedektől való gyermekei: Zsigmond, Anna és Zsófia Saffarith Györgyné, másfelől pedig második férje Kendy Gábortól való fiai: Kendy István és Gábor itteni részüket maguk közt felosztották s őket e városhoz tartozó nemesi udvarház és vám birtokába 1591-ben Báthory Zsigmond megerősítette.
A Kendyek közt 1590. évi osztály szerint Kendy Istvánnak itt 25 jház, ifj. Kendy Gábornak pedig szintén 25 jház jutott.
1593-ban Bornemissza Zsigmond itteni 5 jobbágyát elcseréli felesége Horváth Katával ennek 2 árpástói jobbágyával.
1594 körül Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Kendy Gábor részét, t. i. 27 magyar jobbágyot Toldi Istvánnak adományozta oda.
1594-ben búzai Bornemissza Zsigmond itteni kőudvarházát összes tartozékaival és Czege, Mányik és Kapus felől való gyümölcsös kertekkel s minden majorsággal együtt Kendy Gábornak adja el.
1595-ben Légeni Szilvássy Péter Bornemissza Annának 1-ör Csáki Zsigmondnénak, 2-or Zichy Rafaelnénak a Bornemissza Zsigmond által elzálogolt javait kiereszti.
3081596-ban Saffarith Györgyné Bornemisza Zsófia Toldy István ellen kelt ítélet alapján itteni részébe visszaigtattatik.
1603-ik évi Összeírás szerint Toldy István birja.
1617-ben Csáky István özvegye Wesselényi Anna birja, kinek itt Ceker Imre nevű embere emlittetik.
1623-ban Wesselényi Anna praefectusa, Fekete János itteni jószágát Löke Imrére hagyományozza.
1625-ben Wesselényi Anna.
1632-ben Wesselényi Anna Csáky Istvánné megengedte a szászsomboriaknak, hogy Búza határán szőlőt foghassanak fel dézmára.
1637-ben Rákóczy György csász. pápai kapitány Csáky István Özvegyét Wesselényi Annát, Búza mezőváros s az ottani kastély birtokában megerősíti és életfogytáig úgy neki, mint Csáky Lászlónak per folytán visszaadja.
1649-ben búzai Gyöngyösi István nemes egyik birtokos.
1651-ben Csáky István s fiai Ferencz, István és László s Csáky László s fiai: Zsigmond, Pál, Péter, Ferencz és László e birtokukat Kemény Boldizsárnak s nejének Bornemissza Zsuzsannának vetik zálogba.
1664 körül idevaló lakos Béldi Kata özv. Keresztesi Ferenczné.
1665-ben Csáky István fia László Búza mezővárost az ottani kastélylyal és a feketelaki s czentei részekkel együtt, mely Kemény Boldizsár özvegyének Bornemissza Zsuzsannának, most Szentpáli Jánosnénak kezén van, nejének Kálnoky Katalinnak zálogosítja el. Ugyanazon évben Csáky feleségével együtt azt magukhoz váltották. Ugyanekkor Csáky László egy telket inscribál Gyöngyösi Istvánnak.
1668-ban a búzai határhoz tartozó Noszoly felől „Bek” nevű helyért vallatnak.
1678-ban a hűtlenségbe esett Csáky László itteni részét, t. i. 16 jtelkét, noha azt első neje Kálnoky Katalin váltotta ki s annak fiainak kezén van, a fiscus elfoglalta.
1679-ben jul. 14-én Csáky László rab Bethlen Farkast kéri, hogy menjen el Búzába mikor húgát vallatják és esketik.
3091694-ben birtokosa a Csáky család.
1696-ban Apaffy Mihály Búzát Csáky Lászlótól elkobozván, azt Bethlen Farkas, Gergely és Eleknek adományozza, kik azt viszont nővérüknek Bethlen Évának, Csáky László özvegyének adták át s most fia gróf Csáky László birja.
1702-ben birtokosa Bánffy György gubernátor és gr. Csáky István.
1707-ben Bánffy Györgynek itt egy kőháza, 13 jobbágya, 12 zsellére volt.
1754-ben szárhegyi gr. Lázár Ádám, br. Wesselényi Mária, branyicskai br. Jósika Mózesné, gr. Lázár Gábor, br. Henter Dávid, gróf Bánffy Klára gr. Bethlen Ádám özvegye, gr. Lázár Antal, ref. egyház 3 telekkel birják.
1770-ben összeírt birtokosai: bethleni gr. Bethlen Ádám, sepsiszentiványi br. Henter Zsigmond, borosjenei br. Korda György, szárhegyi gr. Lázár Antal, István és Ádám, br. Jósika Mózes özvegye: br. Wesselényi Mária és hadadi br. Wesselényi Ferencz. Vétel útján még: havadi Bodoni György, Bikfalvi, máskép Kakas Péter, uzoni Kis Márton és kölpényi Koncz Farkas,
1772-ben Csáky Imre mostoha anyját báró kászoni Bornemissza Jánosnét itteni részeért leány negyeddel megkínálja s felkéri.
1786-ban birtokosai: gr. Csáky János özvegyének van 15 jobbágya, 2 zsellére, br. Jósika Mózes özvegyének 12 jobbágya, 6 zsellére, gróf Teleki Ádámnak 3 jobbágya, br. Bálintit Györgynek 13 jobbágya, 3 zsellére, br. Henter Ferencinek 6 jobbágya, 7 zsellére, br. Henter Istvánnak 4 jobbágya, br. Cserei Mihály özvegyének 6 jobbágya, 1 zsellére, gr. Lázár Évának 13 jobbágya, 2 zsellére, br. Jósika Istvánnak 4 jobbágya, 2 zsellére, gr. Lázár Antal özvegyének 8 jobbágya, 1 zsellére, br. Kappau özvegyének 2 jobbágya, 1 zsellére, gr. Teleki Sámuelnek 2 jobbágya, gr. Korda Györgynek 1 jobbágya, gr. Lázár Antalnak 1 jobbágya, gr. Lázár Józsefnek 1 jobbágya, a ref. egyháznak 1 zsellére, a községnek 1 zsellére.
1809-ben birtokosai: gróf Teleki Sámuelnek van 2, gróf Lázár Antalnak 9, br. Jósika Jánosnak 15, br. Bálintit Zsigmondnak 18, br. Kemény Lajosnak 1, Horváth Dánielnek 14, Cserei Miklósnak 9, Henter Ferencznek 13, Geréb Miklósnak 9, Kozma Jánosnak 15, báró Wesselényi Miklósnénak 4, Kovács Józsefnének 7 telke.
3101817-ben egyik birtokosa br. Bálintith György
1820-ban birtokosai: gr. Lázár Pál, Bakó József, Kozma János, br. Bálintith György Özvegye, Horváth Dániel, Henter István, Henter Samu, Geréb Miklós örökösei, gr. Lázár Lajos, br. Jósika János, gróf Teleki Samu, br. Wesselényi Miklós özvegye, Székely Mihály, gr. Lázár Anna és gr. Korda Anna.
1831-ben Cserei Miklós itteni részét br. Jósika Jánosnak adja cserébe ennek csürenyi részéért.
1863-ban br. Jósika János itteni birtokát hetei lovag Bakó Károlynak adta el.
1863-ban br. Jósika Samu, Lajos és János, br. Wesselényi Albert és Miklós, Kozma István, Makray László, gr. Lázár Miklós, Rákosi Róza, gr. Rhédei Klára br. Radákné, Felszegi Ádám úrbéri kárpótlást kaptak innen.
1866-ban az itt összeírt 265 füstből 4 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosai voltak: hetei Bakó Károly, Szilasi Nagy János, Eperjesi József és László, Hadviger Ernő és gr. Lázár Miklós.
1867-ben egyik birtokosa Heczei István.
1869-ben br. Radák István.
Jelenlegi birtokosa (1898): lovag hetei Bakó Károly, 2692 hold 148 öl. Örökség néhai atyja id. Bakó Károlytól s más részét maga vette br. Jósika János, Bethlen Ádám és Wesselényi Mária, Henter István és Samu, Cserei Miklós, br. Bálintit, Horváth, Torma Károly, Felszegi Ádám és Mariaffi-féle birtok. Más két birtokos: Eperjessy József és László.
Búza tartozékai: 1335-ben Czente és Csika.
1359-ben Csika, Czente, Gyulatelke.
1455-ben Feketelak, Noszály, Czente, Apáthi.
1530-ban Feketelak, Noszály és Czente.
1637-ben Czente, Feketelak.
Búza hajdani lakói szászok voltak, kik közül egy rész kivándorolván, a kolozsvármegyei Teke községnek vetette meg alapját. Hogy az ős-korban már lakott hely volt, bizonyítják a „Vrábja”, a „Forrásoknál” és „Bégben” talált tégladarabok, kőkorszakbeli csákányok, 311úgyszintén a „Medvés” nevű határrészben volt halásztelepen fazakas-korong nélkül készült vastag agyagedényckct és égetett halászsúlyokat találtak egykori tüzelőhely nyomaival.
Szász lakói a XVI-dik században teljesen magyarokká és protestánsokká lettek. Básta 1602-ben megrohanván, kirabolta, lakóit felkonczolta s az egész községet felgyújtotta, úgy, hogy nem maradt meg benne több 4 léleknél s 5 háznál.
Ezt megelőzőleg 1545-ben Péter moldovai vajda az egész községet kirabolván, felégeté.
1660 november havában itt verte szét a fejedelemségre törekvő Kemény János Barcsai Ákos fejedelem hadseregét.
1690 és 1717-ben török-tatár dúlta s rabolta ki e községet.
Búza város nevezetét egykori váráról vehette, mint láttuk, 1455-ben már fenállott s a melyben az emlitett birtokos család legtöbbje majdnem állandóan itt lakott.
1469 jun. 18-án Rédei János érd. alvajda innen intézi egyik parancsát az aranyosszéki székelyekhez.
A Csákyak a Wesselényi Anna jogán 1613 óta birtokosok itt, valószinüleg a község északnyugati felén állott várkastélyuk s benne családi kápolna s alatta levő sírboltba temetkeztek.
1680-ban megerősített várkastély még fenállott, s ennek elpusztulásával szűnt meg városi nevezete, de hogy mikor történt, nem tudjuk. A falu felső végében egy kutat a nép ma is város kútjának, s egy utczát valószinüleg az itt lakott urakról Úri-utczának nevez.
Hogy mily tekintélyes róm. kath. egyházközség volt, mutatja az, hogy plébánosa Kozma 1332–37 közt pápai tizedbe 60 denárt fizetett. Ismét fizetett 4 garast, 22 új báni pénzt, 13 liliomos (liliatus) pénzt és 9 fillért (parvulus), ismét 3 penza denárt, ismét 5 garast és 85 denárt.
1838-ban róm. kath. családi kápolna még fenállott, melyhez 32 lélek tartozott, a múlt században a b.-váraljai esperességhez volt beosztva.
A XVI-ik században unitárius egyházközség alakult meg benne.
3121622-ben az ev. ref. fatemplom szomszédságában pap-mesteri házastelek, az egyház összes vagyona 2 drb rétből áll.
1643-beli feljegyzés szerint van egy aranyozott ezüst pohara, melyet Végh máskép Feketelaki Szabó Benedek csináltatott a rajta levő irat szerint. Egy czinkanta és keresztelő pohár és tányér, az úrasztalára való abrosz és keszkenő, két harangja közül a nagyobbik „a Gorboiaké, öntésére adtak 6 frtot, melyet ha valaha a Gorboiak hazavinnének, a Buzaiak tartoznak nekik a 6 frtot megfizetni s a harangot is átadni.”
1830-ban fatemploma és kőtornya van, a mely 1808-ban romladozásnak indulván, kijavittatott.
Jelenlegi temploma 1873-ban épült kőből és téglából a község közepén, a megmaradt régi toronyhoz kapcsolva, melynek építését 1766-ban engedélyezte a kormányszék. Ekkor építették a papilakot is újból.
1863-ban csináltatták az orgonát.
Harangjainak felirata: „Eke Márton, Seres István Anno: 1663.” A másikon: „Borsos et: And. Eke rest, 1759. 6. Maj. B. Ajtai in Nom. P. E. S. S. Curavit temp. past, Steph.”
1754-ben a templom, pap, mesteri telken kivül van 6 drb szántója 15 köböl vetésre való, 5 drb rétjén 22 szekér széna terem és van egy drb erdeje, 175 frtja kamatra adva.
1830-ban az elősorolt birtokain kivül van 3 zsellérháza. Anyakönyveit 1787 óta vezeti.
1870-ben összes fekvősége 60 hold 750 négyszögöl, tagositott birtok, 17 1/2 hold erdeje.
A pap és iskolamesteri díjlevél 1643-ból van kiállitva. Mindkettőnek járt mindenből a dézma, de 1774-ben a gr. Csákyak megtagadták, egyedül gr. Bethlen Ádám adja. 1807-ben br. Jósika Mózesné és gr. Bethlen Ádámné a papnak kiadták a quartát, de utódai megtagadták. 1863-ban dézmakárpótlást utaltak ki a ref. egyház részére.
1807-béli feljegyzés szerint a papi fizetés pótlására gr. Teleki Juliánna br. Kemény Zsigmondné 500 frt alapítványt tett, melyet a főegyházi tanács kamatoztat és kezel.
Klenodiumokat ajándékoztak: 1728-ban gr. Bethlen Ádám és neje Bánffy Klára ezüst kelyhet; 1777-ben br. Wesselényi Mária egy czin 313boroskancsót nevük felírásával. 1777-ben Buránszky Jánosné a predikálószékre szederjeskék posztótakarót s az úrasztalára való tarka keszkenőt, Kis Mártonné, Somboron lakó Gál Márton selyemmel s aranyfonallal hímzett keszkenőt és abroszt, Borsos Gergelyné az éneklő-székre való zöld posztót. 1833-ban Borsos Anna fehérnemüeket. 1846-ban Luka Györgyné Kocsis Ágnes úrasztalára való teritőket.
Az ev. ref. templom körül régi temető terül; egy sírkőn e felirattal:
IT FEKSZIK AZ VRBAN BO
DOGVL ELNVVT · MOLOCZ
MIHALI · IDEIÉNEK 70
EZTENDEOS · KORABAN
16 · 36 EZTENDEOBEN
X · AVGVSTI
A sír felett kő feküdt czímerrel, melyet női alak tart. A czímerben hármas liliomot tartó kar. Ilyen művű sírkövet találtak Szamosujvár-Németiben is.
Lelkészei: Vízaknai Jeremiás 1632. Zabolai István 1656 (ezelőtt árpástói mester). Enyedi Mihály 1690–. Kecskeméti István 1730-ig. Zilahi György 1747. Vas Bálint 1749. Ajtai István 1755. Dalnoki Péter 1778. Szentkirályi József 1790. Budai András 1793. Izsák Farkas 1811-ig. Görgényi Csiszár József 1811–. Ilyés Sámuel 1816–. Dobozi József 1822–. Balázs József 1840–. Ifj. Balázs József 1862–76. Molnár János 1878–79, Benedek Lajos 1881–. Gáspár János s a jelenlegi Pataki Dénes.
Iskolája névleg 1622 óta fennáll ugyan, de évtizedeken át szünetelt, alig járt fel 4–5 tanuló. Az iskola az egyháznak mostohája, nem fordítottak reá akkora gondot, minőt a hazafias és felekezeti ügy megkövetelt.
Egyetlen jóltevője Bakó Károly volt, ki 1864 körül 1000 frt alapítványt tett, melyet az egyházi főtanács kezel.
A gör. katholikus egyház fatemploma a község keleti részén épült, állitólag a XVII-ik század második felében. 1767-ben Kozma Tódor költségén kijavították, 1756-ban tértek a görög kath. vallásra. Egyik harangján e felirat: „Rex Gloriae Veni cum Aeternam Pace Jesu Anno 3141718.” A másodikat, mint a rajta levő czirill felirat mondja, Kozma Tódor öntette a búzai román templom részére 1781-ben.
A templomot a kijavítás alkalmával az őrangyalok tiszteletére szentelték föl.
Anyakönyveit 1824. év óta vezeti.
Régebbi papjai nevét homály födi, újabban Filipán Péter és János s a jelenlegi Keresztes Péter.
Iskoláját a népoktatási törvények meghozatala után szervezte.
Állami iskolája Simó Béla kir. tanfelügyelő buzgalma folytán, a község hozzájárulásával, 1894-ben két tanitóval engedélyeztetett s 1896. év végén megnyílt. Tanitója Solymosi Sámuel.
Lakóinak egy része szorgalmas; földmíveléssel foglalkoznak; a nők házilag állitják elő a szükségesebb téli és nyári ruhanemüeket.
Mint a mezőségi falvak majdnem mindenikében, úgy itt is hisznek az igézetekben, csinálmányokban, a kuruzslás több nemében s főleg a tehén teje elvitele s visszahozhatásában. Ezért, főleg az oláhság, Szent-György napján kapuját, pajtáját feltöviseli, hogy a gonoszok a tejet el ne vehessék, pénteken a házuktól semmit ki nem adnak. Szent-János napján a róla nevezett fűből annyi koszorút dobnak fel a házra, a hány családtag van s a kinek a koszorúja leesik, azon évben meghal. Táplálékuk szegényes, ritkán kenyér, inkább málé, hüvelyes veteményekkel és korpaczibrével élnek, húst ritkán s főleg lakodalom és temetési torozások alkalmával esznek.
Az udvarházak kivételével a házakat földből, patics és vályogból készítik, náddal, szalmával s ritkán zsindelylyel fedik. Gazdasági épületeikre kevés súlyt fektetnek. Bakó Károlynak díszes udvarháza figyelemre méltó,
A magyarság az eloláhosodáshoz közel áll, a minek oka, hogy gyenge vagy éppen semmi iskolai nevelésben nem részesültek. A gyakori összeházasodás a magyarság rovására történik.
1721-beli összeírás szerint: termő földje 474 s terméketlen 225 köböl férőű. Elvetettek 46 köb. őszi, 14 köb. tavaszi gabonát s termett 410 kal. búza, 148 kal. árpa, zab, 85. kal. kender, van 7 1/2 véka törökbúza vetése, szénája 428 szekérrel, 29 kapásra való szőlője 119 veder bort adott. Határa a völgyből tekintve észak, kelet, dél és nyugati irányban terül el, mégis két fordulóra van felosztva; talajának nagy része fekete és trágya nélkül is terem, a hegyek oldalain lévő félig 315fekete, sárgás, hat Ökörrel kétszer szokták szántani. Őszi és tavaszi gabonája tisztán, szénája bőven és jó terem, tüzelésre való erdeje van, a hadi út terheitől sokat szenved. Szamosujvárra járnak őrölni és vásárba, melytől harmadfél és Beszterczére, melytől 3 mföldre van.
1821-béli Cziráki-féle összeírás szerint határa az I. osztályba tartozik.
Hodor szerint határa tágas, gabonát bőven és tisztán terem. Legelője völgyes, juhtenyésztésre igen alkalmas; bora közép minőségű, de kevés. Kiterjedt tavai halakkal bővelkednek. Nádja bőven, de fája szűken, 1869-ben tagosítottak.
1866-ban nyeri január 20, április 20, július 28. és október 26-án országos- és az oláhok nagyböjtje alatt minden szerdán hetivásár tarthatására való jogát. Holott 1460 előtt már népes heti és országos vásárai voltak, hová Beszterczéről, sőt az ország minden részéből sereglettek. Egyik ide vezető főút 1352-ben Markháza vagy Eörhalom felől jött. 1460-ban történt, hogy az inneni vásárból hazatérő szebeni kereskedőket a szomszédos földvári nemesek megtámadták, de fegyverre kerülvén a dolog, két nemes megöletett.
Mátyás király 1488 ápr. 16-án Bécsben kelt levelében megparancsolja Báthory István erdélyi vajdának, hogy a beszterczei posztómetszők és más kereskedőket azon régi jogaikban, hogy Régen (Szász-) és Búza s más szomszédos mezővárosok hetivásárain eddigi szokásaik ellenére áruiknak kicsinyben való árúsithatását megtiltani kezdették, oltalmazzák és tartsák meg.
Juhvásár, a mely ápr. 24-én szokott tartatni, 1837-ben is egyike volt a legkeresettebbeknek, mostani vásárait pedig kevésbbé látogatják.
Országos vásáros hely lévén, ennek ellenére postája még sincs. Egykor megyei székhely, a megyeházának falai még látszanak, br. Henter István administrator idejében állitólag itt tartotta a megye gyűléseit. 1864-ben volt egyes birósága.
Az újabb ideig Dobokamegye egyik járása e községről neveztetett. Ma 1872 óta körjegyzői székhely. 1895-ben alakult meg a községi hitel-szövetkezet, melynek elnöke Keresztes Péter lelkész.
1896 május 10-én hazánk ezer éves fennállásának emlékére nagy ünnepélyességgel ünnepet szentelt s ez alkalommal Bakó Károly birtokostársaival a népet megvendégelvén, népies mulatságok közt állitottak 316föl a főtéren egy kőoszlopot e felirattal: „1896. év. Magyarország ezer éves fennállásának emlékére emelte Búzaközség hazafias közönsége,” mely körül 1899. év tavaszán – orgyilkos-kéz által 1898. év őszén meggyilkolt királynénk emlékére – „Erzsébeti-fákat ültettek.
Határhelyei: 1329-ben Bűzöstó (Byzustou), Likashatár, Szarvastó folyó. Asszonyerdeje (Azunerdeje) erdő. Légenfark (Légen falu vége.) Keresztes erdő. Akasztófabércz. Kürü (Kwerw.) Nyiresbércz, Lovászbércz (Luwarberc.) Monyoróspataka. Mellyespataka. Jenőkuta (Genokuta.) Dobrahegyese (Dubrahegese) hegy. Nagykapus. Lompérthegyese (Lum-perthegese.)
1622-ben Virághegy (rét), Bornemissza gátja alatt (Bornemiszsza Gáttialatt rét). 1643-ban Felső tábla, Medvés, Magyaros, Lókért, Omlásalja, az erdő, Kásás vége.
1754-ben Sombor felé való fordulóban: Bocskorhegy, feljáró, rétkút, Horgasláb, országútja. Virághegy vagy omlásalja. Hugyódomb. Feketelak felé forduló: Csapja, Magyaros bércze, Medvés, Kásás erdő.
1811-ben Sombor felé az alsó fordulóban: Bocskor-hegy, feljáró, rétkút, Réten a hídnál, Kásás erdeje, Csapja eszka, Medvés, Magyaros.
1864-ben Keresztes, dülő; Dumbrava, erdő.
1898-ban Pojén, Horgos, Lábak megett, Pojeni rét, Szurduk, Erdő megett, Keresztes rét, Közlegelő, Malomvölgy, Rezorok, Magyaros, Források, Fogadók, Szénafűvek, Dumbrava, Medvés, Virábja, Zsejke, Bég, Virághegy, Hegymegett, Asszonygödre, Gyertyánfa-kút, Gyelnicza, Kásás.
Lakossága: 1603-ban csak négy lélek van benne, az egész községben 5 ház.
1700-ban 39 jobbágy, 2 szegény lakosa van s az egész faluban 39 lakóház.
1721-beli hivatalos összeírás szerint 13 jobbágy, 4 zsellér, 4 kóborló és 12 udvari cseléd lakosa van, kik a kóborlók kivételével 29 házastelken laknak. El van pusztulva 26 ház. Van ezeknek 50 ökrük, 40 tehenük, 27 bornyú, 10 lovuk, 73 juh, 9 méhkas és 32 sertésük adó alatt.
3171750-beli összeírás szerint van benne 68 jobbágy, 47 telken 55 házban; 27 zsellér ugyanennyi telkes házban; három olyan zsellér, kiknek csak házuk van minden külsőség nélkül és 10 kóborló, kiknek semmijük sincs.
1766-ban ev. ref. lelkek száma 94 férfi, 112 nő.
1831-ben 1182 lakosa van.
1854-ben összesen 1377 lélek lakik itt.
1857-ben házak száma 259; 28 róm. kath., 3 örm. kath., 886 gör. kath., 496 evang. h. hitű, 2 unitárius, 8 zsidó, együtt 1423 lakossal.
1891-ben 1658 lakosból 28 róm. kath., 933 gör. kath. oláh, 672 ev. ref. magyar és 25 izraelita. Határa 6823 k. hold.
Adója 1721-ben 329 frt, 1898-ban 5287 frt 39 kr.