Az egykori Hársas vagy Hársasalja község helyén keletkezett. Adataink a kisközséget együtt emlitik Nagy-Iklóddal, ebből is vált ki. Keletkezése a XVI-ik századra tehető. Kis-Iklód néven 1667-ben fordul elő először.
1837-ben is Hodor szerint inkább telep (colonia), mint falu.
Nagy-Iklódtól keletre fekszik a Szamos balpartján, a Hársas alatt szűk völgyben. Deéstől 23.4 kilométerre a szamosujvári járásban.
Nagy-Iklóddal képezett 1850-ig politikai és egyházközséget, melylyel egykor állandó hid kötötte össze.
Birtokosai ugyanazok, mint N.-Iklódnak. Azok pedig, a kiket adataink külön neveznek meg, a következők.
1667-ben tanúk vallják, hogy a kis-iklódi határon Víz-Szilvás felé, a bonczhidai erdő alatt lévő kaszálókat Horváth János fia György birja.
Egyik birtokosa 1678-ban Kisiklódi Hunoki András.
1679-ben tanúk vallják, hogy a kis-iklódi határon Víz-Szilvás felől való szigetről, a hova Toldalagi András malmot akar épiteni, Kisiklódi Horváth Pál földje volt, mely öcscsére Györgyre szállott.
1683-ban birtokosai: néhai Nádudvari János özvegye Torma Mária; néhai Horváth György birtokának vallják K.-Iklódon felül az alsó Nagyszigetet 1665-ben; többi birtokosok: özv. Horváth Mihályné Némai Kata. Horváth Mátyás jobbágy család.
1695-ben Rhédei Pálnak itt udvarháza van, Nádudvariné jogán s gondviselője Dienes János. Többi birtokosok: Rettegi Mihály, Némai Ferencz és Szőlősi Gergely.
671698-ban Gyerőmonostori Kemény Péter és Kisrédei Rhédei Pál mostoha fia Nádudvari János itteni örökségükön megosztoznak.
1700-ban Homoki Andrásnak Némai Erzsébettől származó gyermekei: Zsuzsánna Csapi Istvánné, Sára, Judit, Borcsa és László, szülőik után maradt itteni részükön megosztoznak.
1730 tájt Szabó István, özv. Dersi Jánosné Balla Éva.
1773-ben birtokosai: kisiklódi Homoki László, Nagy György, György István, botházi Szarvady János, Száva Sándor, Barcsay Gergely, Szabó György, Toldalagi Mihály, Réti Mihály, Lengyel Samu és Kemény János, kinek egy udvarháza és 6 telke van.
1739-ben br. Kemény János itteni részét Barcsai Gergely és neje Nalászi Sárának adta zálogba.
1754-ben birtokosai: Szarvady Ferencz és József, Enyedi István, Nagy Ferencz.
1764-ben br. Kemény Ágnes br. Bánffy Sándorné az 1739-ben elzálogositott itteni részt Barcsay Ágnestől magához váltotta.
1764-ben Tamás Demeter itteni részét Tárcza Gábornak adta cserébe o.-pénteki részeért.
1770. és 1805-ben birtokosait l. Nagy-Iklódnál.
1808-ban egyik birtokosa Csikós István.
1826-ban Szabó István, Kis Sándor és Pál, Nagy Ferencz és Zsigmond, Szőcs László, Irsai Sámuel, Galgóczi Farkas és Fodor István nemes jogú birtokosok.
1830-ban a ref. egyház, Balog István, Szarvadi Elek, Kiss György, gr. Eszterházi Dénes, gr. Bethlen Domokos, nagybaczoni Szőcs László, Máté István birtokosok.
1834-ben Egri János, Szabó István, Csomafái László, baczoni Szőcs László, Nagy Ferencz.
1835-ben Ernyei Gergely darabont, Nagy Zsigmond porkoláb darabont.
1837-ben birtokosok: Egri Farkas és Csomafái László.
1863-ban gr. Eszterházi Dénes, gr. Wass Antónia és gyermekei: Károly, Gábor és Kálmán, Szarvadi Elek utódai, Zakariás Mária úrbéri kárpótlást kaptak.
681866-ban összeírt 48 füst közül 6 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosok voltak: Tárcza Miklós és János, Egri István és Sándor, Máté György, Fodor id. és ifj. Sándor, Szabó Miklós, György és Ferencz, Kispál ifj. s id. György, Szilágyi Sándor, László és Ferencz, Irsay János, Baczoni László, Bába József, Bogdány József, Kutos József és Ferencz, Molnár István és András, Nagy Ferencz, Simay Gergely és ifj. Kupsa s két Páska családbeli.
1892-ben birtokosa Simai Mariska dr. Bogdánffy Miklósné; 126 h. 1099 öl, örökség Simai Gergelytől. Jelenleg (1898) Eczken Sándor vásárlás folytán.
Lakói magyarok, oláhok. Földmiveléssel s baromtenyésztéssel foglalkoznak. Házaikat kőből s paticsból épitik szalmafedél elá.
Ev. ref. egyháza 1698-ban Víz-Szilvás leányekklézsiája. Se temploma, se birtoka. Urasztali készleteit Mátyás Györgyné adta. Egy ónkanna, tányér, sávos abrosz s egy keszkenő, melyre pelikán van selyemmel himezve.
1754-ben az ev. ref. leányegyház összes fekvősége az a darab föld, melyet végrendeletileg Dersi Jánosné Balla Éva (1730) az egyháznak hagyott s pénze 54 frt.
1760-ban br. Naláczi Sára ajándékozta a mesteri, br. Bánffy Klára, br. Kemény Ágnes a papi telket 1768-ban.
Ez idő tájt szervezték a lévitai állomást.
1830-ban temploma újonnan épült kőből, 1839-ben megjavitották. Jelenleg a szamosujvári körlelkészséghez tartozik.
Lévitái a jelen században tanitással is foglalkoztak. Iskolát tartottak fön 1848 előtt és után is. Tanitóját Vida Ferenczet ötödmagával hazafiságáért Urbán 1848 őszén főbelövette.
1895-ben állami iskoláját Simó Béla szervezte. Tanitója Lázár Lajos.
Harangját 1856-ban újra öntötték. 1868-ban ev. ref. lelkek száma 76, ebből férfi 31. Birtoka 6 hold 754 öl.
Urasztali készleteket ajándékoztak: 1748-ban Nagy András és Erzsébet, Komáromi Éva fiai Ernyei Istvánnak emlékére 1795. Botházi Szarvadi Samu 1734. Barcsay Gergelyné Naláczi Sára báróné 1755. Szabó György, Enyedi István és neje Tályai Borbála 1749-ben.
Görög kath. egyháza a nagyiklódi filiája. Kőből épült temploma Keresztelő Szent János tiszteletére van szentelve.
691870-ben felekezeti iskolát is tartott fenn.
Éghajlata egészséges, nyugati szél gyakori. Határa az újabb ideig Nagy-Iklódéval együtt iratott össze. 1837-ben van erdeje s legelője, szántói agyagosak és elárkoltak. Jelenleg termékeny. Hazai fajta szarvasmarhát tenyésztenek, gyümölcsét itt-ott egy szilvafa képezi. Forrásai nincsenek, de van épületköve. Itatója a Szamos.
Határhelyek: 1730-ban Sár. 1732-ben nevű kaszáló; Pocskály; Porgolát végiben; Pocsaj; Nagy sár.
1754-ben Hársas útja vagy farkas gödre.
1830-ban Kis-Hársas forduló.
1898-ban Pojény, Kontese din zsosz Fácza, Zsilior, Fácza ekklezsii, Szellő sziget dülők.
1857-ben 312 lakosból 7 örmény kath., 231 gör. kath. 1 gör. kel., 72 ev. ref., 1 unitárius. Házak száma 72.
1886-ban 375 lakosból: 10 róm. kath., 181 gör. kath., 180 helv. hitű, 4 zsidó.
1891-ben 400 lakosból: 19 róm. kath., 269 gör. kath., 106 ev. ref. és 6 izraelita.
Adója 1898-ban 944 frt 63 kr.