Nevének változatai: 1538-ban Keuzfalu. 1571-ben Keuzeu. 1578-ban Közfalu.
Nevét valószinüleg onnan vette, hogy egykori alapitójának, mely a szomszédos községeket is alapitotta és birta, e község közepén feküdt. De vehette attól is, hogy a község a mellette levő Szamosba mintegy beékelődik, közébe nyulik, mi által a folyót megtörni látszik. Oláh neve Tyizen.
Közvetlenül a Szamos balpartján hegyoldalon fekszik a nagy-ilondai járásban, Deéstől 31·4 kilométernyire.
Közfalu, valamint a szomszédos községek egykori birtokosa s valószinüleg alapitója is, a mai gróf és báró Bánffyak ősei voltak.
1571-ben Kendy Mihály birtokának mondatik, de II-ik János királynak is része volt benne, kétségtelenül azonban szintén a hűtlenségbe esett némely Kendyek révén.
Kenéze: Balmos Filep, a király birtokán lakik; Mara Mihály és Szagliga a Kendy jobbágyai.
1575-ben Losonczi Bánffy István fia István, fia Bánffy Farkas testvéreit Jánost és Istvánt itteni negyedrészüknek Kendy János részére való elzálogositásától tiltja.
1577-ben Kendy Sándor itteni részében megerősittetik.
1578-ban Kendy Farkas; jobbágycsaládok: Kozma, Mara, Gliga.
1579-ben Kendy Farkas és Sándor birják.
1759-ben Kendy Sándor özv. Podvinyai Mihályné Frátai Erzsébettel, 512mint ennek férje után való osztályos rokona, annak itteni birtokrészébe beigtattatik.
1590-ben birtokosai Kendy Farkas özvegye Kémendy Borbála és Kendy Sándor.
1595-ben birtokosa Keresztes András kolozsi sókamarás.
1598-ban birtokos Almády Gáspár, kinek az itteni Kendy részt Báthory Zsigmond fejedelem adta adományba, s a melyet már az előző évben is birt.
1598-ban Almády Gáspár e birtokát gyermekei Bálint, Borbála Földváry Györgyné, Katalin Ombozi Miklósné, Druzsána Marjai Istvánné és Anna hajadon közt öt részre osztotta.
1598-ban birtokosai Szilvássy Péter és János, Szilvássy Zsófia Almády Gáspárné.
1606-ban Almády Borbála Fejérváry Ambrusné itteni részét Légeni Szilvássy Péternek vallotta sok szolgálatjért, de Szilvássy 100 forintot fizetett reá.
1607-ben Almády Druzsána itteni részét férjére Rudnay Istvánra hagyja.
1609-ben birtokosa Szilvássy Péter, ennek hűtlenségbe este után Cserényi Farkas kapta adományba.
1620-ban Cserényi Farkas itteni részét nejére Almády Annára s mostoha fia Szopori Sulyok István a János fiára hagyja.
1629-ben Cserényi Farkas és Radák András részbirtokosok.
1630-ban Bánffy Ferencz itteni részét Kávási Cseh Gergelynek veti zálogba.
1647-ben néh. Cserényi Farkasnak s nejének Almády Annának itteni része mostoha fiok Sulyok István, leányuk Cserényi Erzsébet Kamuthi Miklós özvegye s néh. fiok Jánosnak árváira Farkas és Zsuzsánnára szállott. Azon részt azonban, mely a hűtlenségbe esett Szilvássy Péteré volt és Cserényi Farkasnak adományoztatott, csupán az emlitett Cserényiekre szállott, ennek azonban 1648-ban Rettegi Istvánné Almády Katalin ellentmondott, mivel ő Almády Bálint unokája, a ki itteni részét csak zálogba adta volt Szilvássy Péternek s így az Szilvássy hűtlensége után Cserényi kezére szintén csak zálogképen juthatott.
5131648-ban birtokosai Bánffy György és Deésy Alvinczy István deák. Kenéze Ozan Ignácz.
1657-ben Sulyok István halálával özvegye Bárczi Borbála birta leánynegyedbe, a másik negyed később Cserényi Zsuzsa Basa Péternének, fele pedig Kamuthi Erzsébet Mikola Zsigmondnénak jutott.
1658-ban a Cserényi utódoknak itt 10 adózó jobbágya volt.
1684-ben birtokosai Szamosfalvi Mikola László és János.
1694-ben birtokosai Csáky István és Mikola László Cserényi jogon.
1696-ban Közfalu a török hódoltsághoz tartozik.
1743-ban az itteni Mikola részt br. Mikola László magvaszakadtával gr. Csáky Borbála br. Haller Györgyné és Katalin br. Bornemissza Jánosné birták, miért a fiskus őket perbe fogta.
1786-ban birtokosai gróf Bánffy György; van 16 jobbágya s 1 zsellére.
1820-ban birtokosa gr. Bánffy József; van 17 telke.
1845–55-ben birtokosa Gajzágó Manó.
1863-ban Gajzágó Teréz részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban nemesi jogú birtokosa Szakács János.
Jelenlegi birtokosa (1898): dr. Miháli Tivadar: 464 hold, Vajda Vera neje jogán. Öröklés Vajda Jánostól.
Lakosai oláhok, mezőgazdasággal foglalkoznak. Táplálékuk a málékenyér. Öltözetük házilag készül gyapjuból és kenderből, télen harisnyát, báránybőr mellényt, sapkát, nyáron vászonnemüt hordanak és szalmakalapot, lábbeli a bocskor, de nyáron nagy része mezitláb jár. Fából épitkeznek szalmafedél alá, gazdasági épületeik az udvaron elszórva épitvék.
Gör. kath. egyházközség. Az 1770-es években tér át az unióra, azonban II. József császár alatt több községgel ez is az előbbi vallásra átállhatását kérelmezi, de úgy látszik, nem nyerhették meg. Az oláh-fodorházi ekklézsia fiókegyháza. Temploma fából épült s az archangyalok tiszteletére van szentelve. Iskolája az anyaegyházéval közös.
Éghajlata mérsékelt, egészséges, a szelektől hegyek védik.
1750-ben határának kétharmada téren fekszik és termékeny, a többi hegyes és terméketlen. Földjük termékeiből élnek, de Deésaknáról is gyakran szállitanak sót Szilágy-Somlyóra, mert a szüség reá 514kényszeriti, de a hosszú 8 mértföldnyi út s az utak hegyes volta és járhatatlansága miatt keresetüket az úton elköltik.
Deés, Szamosujvár, Retteg és Alparét vásáraira járnak.
Határa két fordulós, 4–6 ökörrel szántható, trágyázást megkivánja, de nincs szokásban. Egy köböl őszi vetésből 8 kalangya, a tavasziból kettő lesz s kalangyája 2 véka szemet ad. Szőlője kevés s mivel keveset terem, többnyire el van pusztulva. Tűzrevaló fás erdeje a szükséghez mérten elegendő, de épületnek való fa nincs benne; legelője elég, szénát fordulónként csinálnak. Szántója 99 köb. vetésre való, elvetettek 66 köb. őszi búzát, 33 köb. tavaszi gabonát, tengeri termése 4 1/2 köb., rétje 37 szekérnyi, szőlője 16 vederre való; malmok jövedelme 13 frt 20 kr. Van 47 jármas ökör, ló, 20 tehén, 9 tulok, 71 juh, kecske, 46 disznó, 21 méhköpüjök. Főzőüstök jövedelme 2 frt.
1822-ben határa első osztályu. Adó alatt van 168 köb. szántó, 42 1/2 szekérnyi kaszáló, 4 ökör, 14 tehén, 2 borju, 6 kecske, 6 disznó, 2 méhköpű.
Jelenleg határa termékeny, de a Szamos gyakran elönti. Terményei: törökbúza, kevés őszi búza és rozs, kender, zab, burgonya. Hazai fajta szarvasmarhát, juhot, sertést s baromfit tenyésztenek; gyümölcse: szilva és almafélék. Egyedüli ittaója a Szamos.
Van két lisztelő hajósmalma, egy-egy vízi és két-két kővel dr. Miháli Tivadar tulajdona, kinek itt hidasa is van.
Határhelyek, dülők: Ptyetrar, Dimburi, Pogyej, Molat.
Lakossága: 1598-ban fiaikkal együtt 45 jobbágy lakosa van, kik 17 házban laknak s egy házra 3 lakost számitva, összesen 51 lélek lakik benne.
1706-ban fiaikkal együtt 14 jobbágy lakosa van, kik 6 házban laknak, el van pusztulva 2 ház.
1713-ban egy jobbágy, 6 zsellér lakosa, összesen 7 házban laknak.
1750-ben van 10 telkes jobbágy lakosa 10 házban s 3 ily özvegy 3 házastelken, 2 kóborló s egy ily özvegy lakosa, együtt 13 telken és házban.
1857-ben 95 gör. kath. lakossal, házak száma 24.
1886-ban 108 lakossal, melyből 4 zsidó, a többi román.
1891-ben 161 lakosból 157 gör. kath., 1 gör. keleti, 3 izraelita.
515Adója: 1748-ban 122 frt 35 kr. 1749-ben 120 frt 30 kr. 1758-ban 83 frt 40 kr. 1775-ben 151 frt 20 kr. 1882-ben 104 frt 3 kr. 1898-ban 583 frt 84 kr.