Ady Endre: A kényszerűség fája | Verstár - ötven költő összes verse

A kényszerűség fája

Schöpflin Aladárnak,
jó hittel és szeretettel

»...Vajjon szednek-é a tövisről
szőlőt vagy a bojtorjánról figét?«
Máté evangéliuma VII. 16.

Gyöngülnek ágaim,
Húzza a sok gyümölcs,
Húzza a sok igen
S a megcsúfolt nemek
Rozsdákkal megírvák
A leveleimen.

Szőlő-termő tövis,
Fügélő bojtorján:
Teremni lázadón
Nem lehet, nem lehet
S mint békés jobbágy-fa,
Fizetem az adóm.

Nem tudok, nem tudok
Rendet megcsufolni
S nagy másitó erőt
Földről kacagni föl.
Bénultan hajlok meg
Tisztes muszáj előtt.

Füge a fügefán,
Szőlőtőkén szőlő,
Hasztalan, hasztalan,
Szabva kegyetlenül
A nagy Élet-kertben
Mindennek sorsa van.

Nem tudtam, mi vagyok,
Vád akartam lenni,
Vád, nem: ijjedelem
S mint szép példaadás,
Virágzik, gyümölcslik
Szegény, szelíd fejem.

Csúfoltam az igent
S igeneket rólam
Téphet minden silány
S vétózó tűz helyett
A nagy Háztartásban
Vagyok csak kicsi láng.

Óh, én, kényszerű Rend,
Tagadás fejfája,
Latorból szent szülő,
Óh, én, szegény, szegény
Pártütőből pártos,
Uzsorás zendülő.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!