Babits Mihály: ALKALMI VERS
hol késik a vigasztaló?
Örvények és sziklák között
hogy ing a kis magyar hajó!
talán összerezzenni sem
ha látom, hogy a forgatag
elkapja egy-egy kedvesem.
s kiáltanom borzadva, hogy
csekély deszkánk talán kitart,
de drága vérünk színe fogy.
Nem volna jobb-e, magyarok,
míg rázza hab a mély kabint,
kik itt vagyunk még, egy marok
szorosan összebúni mind?
s vigyázva lesni hol derül,
és szólni: "Kösd ki a hajót!"
ha partot látnánk messzirűl?
magyar sem érti a magyart,
civódik mint a rossz család,
s olykor még áldja a vihart:
mert rab tűrővé edz a seb,
s e néma szolgaság neki
vére vérénél kedvesebb.
úgy védik itthon a hazát
hogy szívbe fojtják zsarnokul
a gyermekeknek igazát.
és úgy vagyok már, úgy vagyok,
mint rossz családnak gyermeke,
kit egyre vernek a nagyok.
szivem! jutalmat ne keress!
Jutalmul: mindig légy szabad,
s ha nem szeretnek is: szeress!
s van méltóbb annyi fájdalom:
s ne sírj, ha vernek, mint gyerek,
hanem zengj, mint a cimbalom!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir