Babits Mihály: AZ ELFEK
víg Elfek táncolnak a síkon széllyel.
fekete lovon egy lovag halad.
Aranysarkantyú villog barna éjben,
egy holdsugár-kévén megy át most éppen,
s láthatsz csillogni, fény-változtatón
ezüst sisakot szőke hajon.
víg Elfek táncolnak a síkon széllyel.
mely néma légben, úgy tetszik, röpül.
- Bátor lovag, hová e derüs éj-ut
ily későn? - igy szól ifjú királynéjuk. -
Rossz szellemek bolygnak a sűrüben,
jer táncolj inkább itt a friss gyepen. -
víg Elfek táncolnak a síkon széllyel
- Nem! édes s tiszta szemű jegyesem
vár, s holnap reggel ő lesz hitvesem.
Hagyjatok engem, Elfi zöld mezőinek,
virágos mohot körben lépdesőek,
ne késleltessétek szerelmemet,
mert most már az új nap nyit szemet. -
víg Elfek táncolnak a síkon széllyel.
a bűvös opált s arany gyűrümet,
s mi többet ér, mint hirnév és szerencse
holdfényből szőtt szoknyám odaadom szinte.
- Nem! szólt az. Menj hát! - És a remegő
hőst fehér ujjal szíven nyomja ő.
víg Elfek táncolnak a síkon széllyel.
fut, ugrik s lépte meg nem lassul.
De a lovag megborzad, visszahökken
- fehér alakot lát az úti ködben,
mely nesztelen jár s tárja karjait.
- Elf, szellem, démon, ne állíts meg.
víg Elfek táncolnak a síkon széllyel.
Hadd legyen édes-szemű arám enyém.
- Oh vőlegényem, az örök, írigy sír
lesz a mi nászágyunk, arája így,
halott vagyok. - S látván élettelen,
őt is megölte bánat s szerelem.
víg Elfek táncolnak a síkon széllyel.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir