Babits Mihály: OCEANO NOX

OCEANO NOX

A csendben alszik
a gőzhajó.
Halk, nyugtató
ringása hallszik.

Elől, magán
egy kicsi matróz
lágy füttyöt apróz
az ajakán.

Nyugatra egy vég-
lilás opál
nappalsugár
a vizen leng még.

Zöld habjain,
miket már halkan
beföd az alkony,
a rózsaszin,

e fénynek rajza, mint csók, olyan,
ha lassudan
leszáll egy arcra.

Majd hirtelen
szétfoly e fényfolt
s a sápadt égbolt
arcán, melyen

már nem születnek
sugárok, ár-
apálya jár
a szürkületnek

s szellő söpör...
s fakó lesz most a
vizszín, mint ócska
hajótükör.

Akkor az özvegy
gyászfürtü nő
szól: "Vaj minő
hatással lesz egy-

pár ékszerem
e mély tükörben?"
S az Éjjel körben
kirakja fenn,

hol hajzatának
tért fátyla nyit,
gyémántjait
csillaghadának.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!