Babits Mihály: STRÓFÁK A WARTBURGI DALNOKVERSENYBŐL
kihez köt fehér szerelem,
megvívok érte hősi tornán,
kiontom érte életem.
rezegve tömjént párolog -
sirok, ha messziről belőle
csak egy sugárka rám csorog.
Új tagja, újra nézve rája
új rózsaként nyíl szerteszét,
s a friss csokornak nedves bája
önti el érett termetét.
angyali madonnám kegyét!
dalaim záporával hintem:
ruháját gyöngyössé tegyék.
testével mintha összefolyna
s e selyemhab a meleg, tiszta lány
illatos, illó ködje volna.
Áttetszik rajta minden mozdulat,
a fínom ideg-hárfa-háló
s selyemzúgásán dal gyulad
szivemben, soha el nem álló!
éneket ekként párolog:
boldog, ha messziről belőle
csak egy sugárka rám csorog.
S mily ujszerű, mily meglepő az arca,
ha szembeveti gyöngyös mosolyát!
Tekintetének gyenge gyémántkarca
üveglelkemet csengve metszi át.
Komoly nyakától halkan lefelé dől
lankára lágyan omlékony vonal,
s a fésű és tű szoros börtönéből
kigöndörödni vágyik az
aranyos barna haj.
új rózsaként nyíl szerteszét,
s a friss csokornak nedves bája
önti el érett termetét.
nincsen neved, hát hogyan hívjalak?
Új vágyam új nyila, új mesterséggel élzett,
rád új dal kéne, most talált szavak.
E régi rím, ez elavult alak
frissen kinyílt napod mily szégyenkezve zengi,
ó, új vágy! Új csoda a nap alatt!
Ó, új gyönyörűség, mit még nem sejtett senki!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Vigyázz! tudod, szerelmem ég.
Úgy mint a tűz. Vagy mint a jég,
a jég mely ég és éget.
Szerelmem nem tej, nem fehér.
Itala bor. S a bora vér.
Vigyázz! megöllek téged!
ma megrészegszem én azon,
azon a piros véren.
Harci dal párzó énekem:
tudod nem kedves énnekem
a hófehér szemérem.
nem melegíti búja láng,
aludjon hát a gyáva!
mi vadak tépjük a lepelt
vérezzen arcot és kebelt
körmünk királyi vágya.
csordulnak bűnös vágyai
körmünknek és fogunknak:
a szeszt lángjával nyaljuk el,
a kín a kéjtől nem rug el:
kéjjé pirul kínunk csak.
Tüzem tovább nem takarom:
áldott a meztelenség!
A kéjnek teljét akarom!
Jöjj vágyam, aljas hatalom,
legédesebb ellenség!
vagyonnal áldozok neked
s élettel és erénnyel:
épígy tisztelték egykoron
arannyal a szent gyermeket
s mirrhával és tömjénnel...
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir