József Attila: ARS POETICA
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.
S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir