Juhász Gyula: A harangozó
Fönn a harang a mély űrben lebeg.
Nem nézi ő, szédül, lehúzza búja,
Ő nem lát mást, csak a köteleket.
Ezüst folyón s ragyog a szőke dél,
Mikor az alkony csókjai tüzelnek:
Ő kötelet ránt s a magas zenél.
S eszébe jutnak tágas régi rétek,
Száz kicsi szépség és a végtelen...
De szállva fénnyel, árnnyal és zenével
Egy lélek leng az ujjongó egen.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir