Karinthy Frigyes: AZ EMBERKE TRAGÉDIÁJA
Csupa kandi, meg kiváncsi
Kisgyerek.
Amit Imre bácsi néktek
Elmesél most - attól égtek
Ifjak, öregek.
Egyik izzad, másik fázik,
Egyik vigan hahotázik,
Másik pityereg.
Ha így nézed, domború,
Ha így nézed, homorú.
Egynek szörnyű mulatságos,
Másnak szomorú.
Volt egyszer egy jó Istenke,
Azt gondolja magában:
Mit ülök itt hiában?
Hogy olyat még kend nem látott.
Hogyha látod, szádat tátod,
Mesterségem megcsodálod.
Dolgozott egy keveset,
Hat nap alatt úgy, ahogy
Összecsapta valahogy,
Rajta nem is másitott,
Csak egy nagyot ásitott.
Ebből állt az angyaltábor.
Rafi mondta: halihó,
Ez a világ jaj be jó!
Miska mondta: gyerekek!
Ez a világ de remek!
Gabi mondta: mi lesz még,
Ha meglátjuk az eszmét?
Irígy volt és goromba.
Meee, mondta, szebb is akad,
Nekem nem kell, edd meg magad.
De Istenke meg is veri,
Nem kell szárny, repülj gyalog,
Dobjátok ki, angyalok!
Édenkertnek végibe
Hancuroztak, ittak, ettek,
Állatokkal verekedtek.
Évikével almát enni.
Évi mondta: ne légy fád,
Láttam két szép almafát.
Vigyázz, az az alma férges!
Istenke se akarja,
Hasacskátok csikarja.
Éppen arra lődörög,
Juszt is, mondta: egyetek,
Tömjétek meg begyetek.
Itt a bűn, az eredendő.
Mars ki innen, istenvertek!
Bezárjuk az Édenkertet.
Éviék szegények lettek,
Mert elkövették a rosszat,
Dolgozhatnak most naphosszat.
Nem bírom egy évig én.
Csak tudnám, mi lesz belőlem,
Mit akar Istenke tőlem.
Annak ez a legfőbb gondja,
Mióta büntetés végből
Őt is kidobták az égből.
Kimondom most nektek sorba,
Évi, Ádám,
Kibontom a meseládám.
De előbb módját megadni,
Van szerencsém bemutatni,
Ha nem tetszik a regény,
Vagy az ágyacska kemény,
Ez a kislány megpuhítja,
Úgy hívják, hogy zöld remény.
Fáraó lett Egyiptomba.
Nagyon finom volt a dolga:
Mint a pelyva, annyi szolga,
Dolgozott egy kőhegyen,
Csak hogy neki jó legyen.
Rabszolgának fáj a marka,
Férfiszolga, nőcseléd
Liheg-lohog, csőcselék!
Megverünk, mint kis kecskét,
Csihi-puhi, mertek-gyertek,
És egy szolgát agyonvertek.
Nosza pityeregni kezd.
- | Mit pityeregsz, te gyerek? |
- | Na megállj csak, az apád! |
- | No majd veszek frisset, másat, |
- | Ez már úgyis régi, ócska, |
A fejemen egy koppanás,
Átszaladunk egy más korba,
Szaladj te is, pajtás!
Megtámadták, kérem szépen
Miltiades fővezér
A csatába ment ezér!
Mint valódi hellén,
Arrament egy ellenség,
Megszúrta a mellén.
Hogy a nép ily hálátlan.
Nincs hálátlanabb a népnél,
Otthagyták őt a faképnél.
Hatalmának bezzeg vége.
Igyuk meg a tejecskét,
Csapjuk le a fejecskét.
A nyakamon egy koppanás,
Átszaladunk egy más korba,
Szaladj te is, pajtás!
Énekeltek, ittak, ettek,
Évi, Ádi gonoszcsontok,
Elvetettek minden gondot.
Évi röhög, mintha ráznák,
Csintalanok és paráznák,
Nincsen benne semmi könyör,
Azt mondja, hogy fő a gyönyör,
Fő a gyönyör, meg a gyomor,
Persze, lett is szörnyü nyomor.
Hát egyszer csak jött a pestis,
Jött a csunya dögvészecske,
Hullt a nép, mint a legyecske,
Kézzel, lábbal kalimpált
És aztán meghalukált.
Ki a rosszat megveti.
- | Ádi, Évi, nézd meg eztet, |
A szívemen egy koppanás,
Átszaladunk egy más korba,
Szaladj te is, pajtás!
Azt mondja, hogy hinni kell.
Egyik hiszi eztet, aztat,
Másik hiszi aztat, eztet.
Egymás kezéből kitépik,
Rongyolják a szent keresztet.
Ejnye, csípje meg a macska!
Hol az exact fogalmacska?
Nem szép tőle, annyi szent.
Lett belőle Izidóra,
Nem hallgatott okos szóra.
Ádi mondja: csip, csip, csip,
Gyere már ki egy kicsit.
Évi, Évi, gyere ki,
Ég a házad ideki.
Évi mondja: nem, nem, nem.
Nem enged a korszellem.
Feri mondja: a kereszt!
Megfogtad, de nem ereszt!
A hátamon egy koppanás,
Átszaladunk egy más korba,
Szaladj te is, pajtás!
Ez meg itt a Kepler bácsi,
Nem ám holmi fecske-locska
Kenyere a csillagocska,
A nagy bolygó náció, Meg a gravitáció.
Egyedem-begyedem,
Meg a világegyetem.
Egy fiúval összebúj,
Hogy majd vesznek, éljen, vivát,
Ádámkának vásárfiát.
Nem fügét és nem narancsot,
Icipici kis agancsot,
Felteszik a fejére,
Jól fog állni nekie.
Adjál nékem, Ádikám.
Ádi mondja: no, mi lesz még?
Nem szeretem ezt az eszmét,
Unció-smunció,
Szebb a revolució.
A szememen egy koppanás,
Átszaladunk egy más korba,
Szaladj te is, pajtás!
Mondta Ádám a magosban.
Hogyha írás, semmi sírás,
Mindennapra egy tojás.
Hogyha fej lesz, de sok hely lesz,
Minden bögre csupa tej lesz.
Megisszuk a tejecskét,
Lecsapjuk a fejecskét.
Kimegyünk a legelőre,
Mienk a föld, rontom-bontom,
Az én nevem Kukorica,
Kukorica, Kukorica Danton.
Danton bácsi ki a rétre megy.
Kint a réten a fűbe harap,
Hiányzik belőle egy darab.
Könyökömön egy koppanás,
Gyerünk vissza, pajtás!
Hogy ő mostan beleül a székbe.
A tudományt onnan magyarázza,
Hű tanitványt a hideg kirázza.
- | Tudós bácsi, mondd meg nékem, |
- | Vegyél könyvet, tollat, irkát, |
- | Tudós bácsi, vettem, hoztam, |
- | Dobd a tűzbe hamarjába, |
- | Beledobtam, lángol, ég is, |
- | Mostan hányjál egy bukfencet, |
Nem tud ő se jobbat ennél,
Amitől okosabb lennél!
Az agyamban egy pattanás,
Átszaladunk egy más korba,
Szaladj te is, pajtás!
Iskolába menni,
Ádámnak, Ferkónak
Nincsen dolga semmi.
Kimennek sétálni
A piacra ketten,
Azt mondja az Ádám:
- | Jaj, de éhes lettem! |
Mig a zsírtól meg nem repedsz,
Amíg tele van az erszény,
Te maradsz a polgáreszmény!
Pénzért mindent megkapunk,
Vedd elő a bukszát,
Vendéglőben sört iszunk,
Megesszük a buktát!
Figyeli, hogy nézik-e?
Játékot kér Ádámtól
Szereti is hálából.
A játékot összetöri,
- | Nem kellesz már nékem Ádám, |
Akad, aki többet ád ám,
Ez a szabad verseny.
A zsebemben egy koppanás,
Átszaladunk egy más korba,
Szaladj te is, pajtás!
Gőzmalom vagy mosoda?
Akár gyár, akár malom,
Benne nagy az unalom.
Olyan tiszta, olyan csendes,
Olyan sima, olyan rendes.
Henteregni, falramászni.
Nem csinálnak benne ácsok
Kardot, csákót, kalapácsot,
Csak gépet, meg kereket,
Csupa rendes gyerekek.
Itt fogunk ma hálni!
Hadd lám, tudnak-e valóban
Mint mi tudtunk, fűben, hóban
Olyan édes, kicsi, kedves
Kereket csinálni?
Ilyen volt a régi világ.
- | Hát ma nincs belőle már! |
- | Egy maradt csak: a szamár. |
Csak a ketyegés és kopogás,
Fel az égbe, pajtás!
Ez itten a végtelenke!
Ferkó mondja: hallga, csitt,
Itt elbújunk egy kicsit!
- | Földtanár úr megharagszik, |
Ferkó röhög: - Oh, te gyáva,
Szebb a pulyka, mint a páva,
Mit nekem föld és halál?
Ádi mondja: - Ecki-becki,
Engem ugyan nem nevetsz ki,
Vagyok én is, idenézz,
Nekem semmi az egész!
Hol van az a komisz kölök?
Meg kell írni, ecke-becke,
Még mindig nincs meg a lecke!
A léghajón egy robbanás,
Le a földre, pajtás!
Több az ember, mint a fóka.
Ez már nem vicc, nem is móka,
Félre jelmez és paróka!
Vörös a nap, halihó.
Bife-befagyott a tó,
Didereg az eszkimó,
Mégsincs kedve korcsolyázni,
Inkább volna falramászni.
De a kunyhó fala sík,
Ha rámászik, leesik.
- | Évi, Évi, - Ádi mondja: |
- | Hol a puder meg a spongya, |
Évi mondja: majd ha fagy.
Nem kell szépség, nem, nem, nem,
Fázom, nem ér a nevem.
Veletek tovább nem játszok,
Vigyetek már haza, srácok!
Nem kell móka, nem kell fóka.
Álommozi lepereg,
Ébredjetek, gyerekek!
Ádi, Évi hunyorog.
Csodálkozva széttekint,
No most itt vagyunk megint.
Kuksolunk megint sunyítva.
Kinek volna tovább kedve
Hinni, élni lelkesedve.
Te vagy mindenben hibás!
Hagytál volna nekünk békét,
Mért csináltad ezt a zrít?
Most a remény nem virít,
Elmondtad a mese végét.
Mondok neked valamit
Oda álom, ide álom,
Nekem ez nem ideálom,
Ha akarom, nem csinálom,
Ez az élet piszokfészek -
Nem csinálom az egészet,
Én elmegyek, kegyed ül,
Rám a Gellért hegye dűl,
Csináljátok egyedül!
Ekkor jön az Évike:
Ádi gyere, csitt-csitt-csitt,
Súgok neked valamit.
Ez a játék egy hülyeség.
Te is hagyd ott Lilit, Ferit.
Akik mindig egymást verik,
Mind hencegő és hiú.
Fiú lánynak nem barát,
Únom már a maskarát.
Csinnadratta, kereplő,
Nem leszek már szereplő,
Mindig másnak látszani
Nem kell kalap és kabát,
Csinálok kócból babát,
Azzal fogok játszani.
Mégis jobb a zsemle sütve,
Puha kenyér, házi koszt,
Ördög vigye a gonoszt.
Csendben mosolyogni kezdett
Hegyes bajusza mögött
S elküldte az ördögöt.
Kell-e még az almakompót?
Mért ettétek azt a vackot,
Kaptok érte két barackot.
Fejebubját tapogatta,
- | Csak azért, hogy meg ne hízzál, |
Nem is haragudott érte.
- | Te meg fiam, bízva bizzál. |
S ezzel vége a komédiának.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir