Kosztolányi Dezső: ÓRÁK
ottan zokognak a szívünk alatt
és a szívünk velük ver hallgatag
és halk zenéje az övékbe olvad.
hogy a tánc és a lánc mind elszakad.
Űzött szivünk sokszor szavukba csap,
de ők kopognak egyre és nyugodtak.
Hogy zeng ilyenkor a vad éjszaka,
hogy jajveszékel az órák szava.
Rájuk mered félénk tekintetünk.
Tik-tak, szerettünk mi is valaha?
Hol van holt húgunk kacagása ma?
És hol vagyunk mi? Ó jaj, jaj nekünk.
és a szivek lassan megállanak
s ők ott dobognak a szivünk alatt,
zokognak és gyászindulót dobolnak...
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir