Reményik Sándor: Sóvárgás bizonyosság után
Sóvárgás bizonyosság után
Mit tettél velem, nyomorult világ?
Lúggal megmartad isteneimet,
Hamuvá szürkült aranycsillogásuk,
Elpárologtak szentség, becsület.
A dogma sziklájától eloldottál, -
Rideg, kietlen volt, de szikla volt:
Aztán - kezemben a lét szertefolyt.
Lúggal megmartad isteneimet,
Hamuvá szürkült aranycsillogásuk,
Elpárologtak szentség, becsület.
A dogma sziklájától eloldottál, -
Rideg, kietlen volt, de szikla volt:
Aztán - kezemben a lét szertefolyt.
Mit tettél velem, nyomorult világ?
Ígérted: fölnyitod a szememet.
Azelőtt látó voltam: vak Homér, -
Te a lelkemet vakítottad meg!
Minden dolognak visszáját is látom,
És nincs, amire esküdnék, dolog.
Ó, pedig én esküdni akarok!
Ígérted: fölnyitod a szememet.
Azelőtt látó voltam: vak Homér, -
Te a lelkemet vakítottad meg!
Minden dolognak visszáját is látom,
És nincs, amire esküdnék, dolog.
Ó, pedig én esküdni akarok!
A kősziklához vissza nincsen út.
Kétségek közt kell meglelnem magam, -
Adj hát egy szalmaszálat legalább
Világ, - s hitesd el, hogy acélból van!
Hitesd el, hogy a nádszálam jogar:
Világomat kormányzó hadi pálca,
S a szépség nemcsak torz arcon az álca.
Kétségek közt kell meglelnem magam, -
Adj hát egy szalmaszálat legalább
Világ, - s hitesd el, hogy acélból van!
Hitesd el, hogy a nádszálam jogar:
Világomat kormányzó hadi pálca,
S a szépség nemcsak torz arcon az álca.
Ó bizonyosság, bizonyosság,
Habár a mániákusé,
Habár az őrült királysága,
Mely csak az ő szemében az övé,
Ó bizonyosság, békesség, erő,
Habár a halál örök árán véve:
Csak szállj le szívem száz sajgó sebére!
Habár a mániákusé,
Habár az őrült királysága,
Mely csak az ő szemében az övé,
Ó bizonyosság, békesség, erő,
Habár a halál örök árán véve:
Csak szállj le szívem száz sajgó sebére!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
