Szenci Molnár Albert: XXXI. ZSOLTÁR
Könyörög Dávid megszabadításért az Saul ellen.
Uram, én csak tebenned bíztam,
Őrizz meg kegyessen,
Ne essem szégyenben,
Igazságodban fordulj hozzám, |
Ments ki nyavalyáimból.
Hajtsd énhozzám, Uram, füledet,
Óh, én üdvösségem,
Siess, tarts meg engem!
Mutasd meg nagy erősségedet, |
Kiben bátran lakhassam.
Te vagy kősziklám, erősségem,
Szent nevedért kérlek,
Vezérelj, hogy éljek,
Szabadíts ki az tőrből engem, |
Mert megtartómnak hiszlek.
Kezedben ajánlom lelkemet,
Mert nagy ínségemben
Megtartál, Úr Isten,
Azoktúl megvonszom szívemet, |
És csak bízom Uramban.
Örvendezök nagy vigasságban,
Vigadok szívemben
Irgalmadra nézvén,
Ha megtekintesz nyavalyámban, |
Sérelmit megenyhíted.
Nem ejtesz engemet kezekben
Én ellenségimnek,
Kik engem gyűlölnek,
Sőt minden ellenségim ellen |
Hogy meg ne akadjanak.
Nagy szükség nyomorgat engemet,
Kiben elbágyadtam,
Kegyelmezz meg, Uram,
Az én orcám elrepedezett, |
Az én hasam meghijolt.
Elfogyok keserűségemben,
Életem rövidöl,
Sérelmem majd megöl,
Ez nagy méltatlan büntetésen |
Minden csontom megbomlott.
Minden én ellenségim között
Gyaláznak szomszédim,
Félnek esmerőim,
Kik midőn látnak az ház előtt, |
Nem jőnek szembe velem.
Énrólam elfeledkeztenek,
Mint egy holt emberről,
Csúfolnak veszettől.
Mint egy törött edént, elvetnek, |
Nékem félelmet hoznak.
Mert tanácsot tartnak énrólam,
Végezést végeznek,
Hogy elveszessenek.
De te vagy az én bizodalmam, |
Én kegyelmes Istenem.
Kezedben vagyon én életem,
Ellenségim ellen
Tarts meg kegyelmessen.
Ne adj azok kezében engem, |
És szüntelen kergetnek.
Világosítsd orcádat rajtam,
És szolgáddal tégy jól
Te nagy irgalmadból,
Hogy soha meg ne csúfoltassam, |
Tőled ótalmat várok.
Szégyenítsd meg az gonoszakat,
Rontsd meg szándékokban,
Hánd az koporsóban,
Kik az istenes jámborokat |
És szörnyen rágalmazzák.
Fölötte nagy az te jóvoltod
Kit tartasz híveknek,
Azkik téged félnek,
És nagy az te irgalmasságod, |
Azkik tebenned bíznak.
Tenálad azokat elrejted,
Megőrzöd kegyessen,
Az kevélyek ellen,
Hajlékodban őket bévészed, |
Öket meg ne sérthessék.
Dicsőség adassék az Úrnak,
Ki tart ótalmában,
Mint egy szép városban,
Kinek erős bástyái vadnak, |
Senkitől nem bántatik.
Félelmes futásomban mondék:
Tőled elvetettél,
Rám nem nézsz szemeddel,
De tenálad kegyelmet lölék, |
És megadád kérésem.
Szeressétek az Urat, szentek,
Ki megtart híveket,
Büntet kevélyeket,
Hát jó reménségben legyetek, |
Megvigasztal az Isten.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir