Tóth Árpád: A VÉN ZSIVÁNY
Rossz kedvem, mely topog-forog,
Csak vén betyár, aki eves
Sebét fájlalja és morog.
Szegény feje légynek se vét,
Csak szájaskodás, ha csunyán
Cifrázza az isten nevét.
Ha jönne is, szemközt vele,
Valami elhagyott berek
Szélén némely jó embere,
Kést jó volna megmártani,
Dühöm már nem ront rá soha,
Csak magamnak tud ártani.
Még úri mórest is tanul,
Csókolja a Sors vad kezét:
Dícsértessék, csendbiztos úr!
Csupa alázat és kenet,
Milyen csak egy jó útra tért,
Derék szegénylegény lehet,
Álma hét ország kincse volt,
S megérte a cudar csodát,
Hogy mindenki tőle rabolt!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir