Vörösmarty Mihály: (MIKÉNT REBEGJEN. . .)
Dicső nevednek, mennyei férfiú?
Miként borúljon bő kegyedhez |
Zsengedező erejű Caménám? |
Amelyet ébreszt. . . bennem örömre gyűlt,
Hálám özönnel nyújta kedves |
Végre törő erejét vezérűl. |
S a tiszta érzés gyújta szövétneket,
Mélynek világánál csodállak |
Tégedet égig ható becsedben. |
Nagy lelked elzárt titkaiból világ
Elébe tűnő érdemidnek |
Béreivel jelesűlt személyed. |
A gyenge lantos, - Moeoni kűrt szavát
Érdemli rényed, de buzoghat |
Szíve szerint kiki bár erőtlen. |
Tettid kivágák oszlopodat, s örök
Címek ragyognak dűlhetetlen |
Sarkolatin, s koszorúk virítnak |
Már elkerűlted gyászait a setét
Éjnek, mi kell több? a teleknek |
Hervatagin kihatott nagy elméd, |
Itt a tudós kar szét-nem oszolható
Hálája zeng, áldást kiált ott |
Pórod az ép telekek kebléből. |
Kedveltid által vettem azon szikrát,
Mely lelkesítő gerjedéssel |
Tűnteti lételemet világra. |
Egy mély ohajtás annyi ezer között
Ható-e hozzád? amikor víg |
Éljeneket dörög a sziklás hegy, |
Haszonra gerjedt éltedet, egyszerűn
Ajánlom a bölcs Úr kezébe |
Dicső nevednek mennyei férfiú?
Mint keljen által bő kegyedhez |
Zsengedező erejű Caménám? |
Erő hanyatlik egyre tekíntve, más
Részről reményem felsegíti, |
Melyet igaz tüzem allapított. |
A tiszta érzés déli szövétneke,
Ennek világánál csodálom |
Érdemidet, közösebb becseddel. |
S méltán öröklő tetteidet, nehogy
Homályt borítson gyengeséggel |
Tévelyedő szavam érdemidre. |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir