Zrínyi Miklós: [EURIDICÉT IGY SIRATTA ORFEUS]
Euridicét egy vipera megcsípte, az mely mérges
sebben megholt Euridice.
Igy siratta Orfeus.
1. | Nyisd meg én torkomat keserves sirásra, |
Kiért, mint gilice nem száll az zöld ágra,
Ugy szüvem nem kiván jutni vigaságra.
2. | Nyisd meg Biblis két szemeimnek forrását, |
Echo, sürüsits meg lölköm sohajtását;
Gyönyörüségemnek gyászoljam fogyását!
3. | Euridice oly volt, mint egy szép virágszál, |
Ezt elvitte az irigy s kegyetlen halál,
És ezért nyugodalmat szüvem nem talál.
4. | De te büneimért ha verni akartál, |
Jupiter, s inkább énrám nem haragudtál,
S haragos menyküveddel el nem rontottál?
5. | Vaj ha ily szépséget szenvedni nem tudtál, |
Miként Enceladust az nehéz Aetnával?
Vagy mint Prometeust el nem szaggattattál?
6. | Nem ezt ő szépsége, szép piros orcája |
Két fekete szeme, aranyas szép haja,
Alabastrum mellye és márvány ajaka:
7. | Hogy mérges vipera miát ő meghaljon, |
Kár rózsának, mikor virágjában vagyon,
Szerencsétlenség miát hogy meghervadjon.
8. | Megholt Euridice, az én szép virágom, |
De én mégis élek ezen az világon,
Világtalan világon; veszett világon.
9. | De ha abban vagyon lelkem, kit szeretek, |
Nem vagyok én Orfeus, én nem is élek,
Hanem mély pokolbul jütt vándorló lélek.
10. | Szabad lesz Plutohoz poklokban énnékem |
Ha nem szabad élőnek, mert nem eleven
Vagyok, mert lölköm ott van, az hol szerelmem.
11. | ŕ, szerencsétlen én! Imé törött kobzom, |
Vadaimat veletek öszve nem hivom;
Soha virágimat is nem vigasztalom.
12. | De ha én tinéktek sokszor jól szolgáltam, |
Szelégy és vad közt békeséget csináltam;
Ha ti nálatok valaha kedves voltam:
13. | Sirjatok énvelem ti is, o, szép Musák, |
Sulyát, kedves Driadesek, szép Napeák,
Ékes Naadesek, szép termetü Nymphák!
14. | Sirj te is, gyors Dráva, erős bizonságom, |
Téged sokszor megnevelt én könyhullásom,
Sokszor te oltottad az én gyuladt lángom.
15. | Ne gondoljad immár, hogy meggyógyulhatnék |
Kit meg nem oltana egész tengermélység.*
16. | Csak te gyógyithatnál, o, Fátum kegyetlen! |
Vagy Késmárkot nyakamban vetnéd véletlen,
Szakadnának egek ha rám kéménletlen.
17. | Hon vagy te, Gorgonis, iszonyu orcáddal? |
Hon ampopofrágusok, véres torkokkal
Vagytok? Scilla, Caribdis, több Furiákkal?
18. | Hon vagytok Hárpiák és kegyetlen Párkák? |
Kik lehetnek azok, az kik hosszabbitják?
Miért életemmel eggyütt el nem rontják?
19. | Euridice! Euridice! Én szerelmem! |
Miért ugy futottál, mint egy vad, előttem?
Talán az te halálod volt az én vétkem?
20. | Bizony megkereslek sötét Acheronban; |
De ha reménségem elvész Phlegetonban,
Euridice mellett maradok poklokban.
21. | Euridice! Eszemben ha jün szép szájad, |
Két domboru mellyed és szép márvány állad,
Fejér sima hasad, két szép gyönge lábad:
22. | Az szerelem nékem szép paradicsomnak |
Nagy gyönyörüségnek és Elisiumnak,
Tündöklő napfénynek és szép csillagoknak.
23. | Viszont égő szüvemet ha megtekintem, |
Az szerelem tetszik Abissusnak nékem,
Styxnek és ördögnek, hogy igy bánik velem.
24. | Poklokban vagyok, hát nem kell oda mennem; |
Kegyetlen Plutót is; talán van kegyelem
Abban, kegyelmesség, ki nem tud, mi légyen.
25. | De ki vagyon oly, kit szerelem nem győzhet? |
Lám szép Proserpináért ő is gyötrődött;
Lám, jég-hideg szüve, mint szalma, ugy égett.
Plutónak, hogy Euridicét kiadja, meg is nyerte, de oly privilegiummal,
hogy vissza ne nézzen: de ű, mikor vitte volna, meg nem türhette, hogy
rá ne tekintett volna, azért ismeg eltünt előtte Euridice.
[26.] | O, nagy Abissusnak, |
Rettenetes istene, |
Te Flegeton átka
S örökös fejedelme, |
Lölköknek ostora,
Te, kinek nincs kegyelme! |
[27.] | Jüttem országodban, |
Nem bolond kényeségért; |
Mert gyöplün hordozott,
Nem kérkedés kedvéjért. |
Nem is szól az madár,
Csak gyönyörüségéjért. |
[28.] | Nem jüttem csudálni |
Mint az Jupiter fia; |
Folyjon békével Styx,
Nékem nem kell Furia, |
Százfejü Chimera,
Nékem nem kell Harpia. |
[29.] | Az én szép mátkámat, |
Elvitte irigy halál; |
Lélek testtül alig,
Jól tudom, hogy alá száll. |
És te hatalmadban
Euridice mostan áll; |
[30.] | Hogy az elvennek |
Nem szabad ide jünni: |
Az kiben nincs lélek,
Poklokban is eljünni. |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir