f) A nándorfehérvári csatát közvetlenül követő események.
Chalil pasa nagyvezír a nándorfehérvári csatatérről sietve Szófiába menekült, de itt a szultán megfosztotta nagyvezíri állásától, számkivetésbe küldte, és helyette Nisztandzsi Mehemed pasát nevezte ki nagyvezírré. A török csapatok szintén követték megfutamodott fővezérük példáját és Nist kivéve, ahol megfelelő helyőrség maradt vissza, majdnem egész Szerbiát kiürítették. Mindenki és maga a szultán is attól tartott, hogy a győztes Savoyai Jenő folytatni fogja offenzíváját a Morava völgyén át legalább is Szófiáig, melyet a szultán sietve elhagyott. Ámde Savoyai Jenő herceg már nem gondolt nagyobbszabású hadműveletekre és hadseregét egészségügyi okokból Zimonyba vezette vissza, ahol azzal táborba szállt.
Már föntebb említettük, hogy a visszavonuló ellenség üldözésére a herceg csupán a huszárokat, hajdúkat és rácokat rendelte ki. A huszárokat a fővezér, mint tudjuk, még a csata megkezdése előtt a dunai híd védelmére rendelte; erre főleg Regeb pasa csoportjára való tekintettel volt szükség, aki Mehádiának július 29.-én történt megvétele után Pancsovának vett irányt, alighanem azzal a szándékkal, hogy a Belgrád alatt álló fősereghez csatlakozzék. Ámde Regeb pasa a fősúlyt a dúlásra és fosztogatásra fektette, ami sok időt vett igénybe s így a belgrádi csata napján még csak Uj-Palánkáig jutott, amelyet szintén megtámadni és kifosztani akart. De amikor a belgrádi csatavesztés hírét vette, Uj-Palánkánál a nehezen előre jutható tüzérség és vonat fedezésére csupán kisebb erőt hagyván vissza, többi csapatjaival menekülésszerűen Orsovára húzódott vissza.
Hogy a Dunán való közlekedést vizijáróművei számára teljesen szabaddá tegye, Savoyai Jenő herceg nyomban a nándorfehérvári csata után báró Splényi tábornokot 4 huszár ezreddel Orsova megvételére rendelte ki. A 6000 huszárral az élen haladó gróf Eszterházy József Simon ezredesnek még idejében sikerült az új-palánkai török csoportot elérni s a fedezetül kirendelt csapatot levágván, 10 ágyút és 143 élelemmel megrakott szekeret ejtett hatalmába.
Báró Splényi tábornok augusztus 27.-én érkezett Orsova alá. Ekkor Regeb pasa csapatjainak nagyobb része már átkelt a Dunán; a többiek ép átkelni készültek, amikor Splényi huszárjaival a helyszínre érve, nyomban támadásra indult s a menekülők egy részét a Dunába szorította, a többiek csajkákon Ada-Kaleh szigetére menekültek. Ilyen formán a kíválóan fontos Orsova, majd Mehádia is, melynek védőrsége a huszárok jövetelének hírére szintén fejvesztetten menekült, egész könnyű szerrel került a keresztények birokába.
Miután a temesi bánságban itt-ott még mindig lappangtak egyes kisebb török portyázó csapatok, majd nemsokára híre érkezett, hogy egy nagyobb tatár had Erdélybe tört be s végül egy újabb felsőmagyarországi felkelésnek falra festett réme arra birta Savoyai Jenő herceget, hogy mindenekelőtt báró Viard altábornagyot 2 vértes ezreddel, majd gróf Mercy lovassági tábornokot 12 zászlóaljjal és 6 lovas ezreddel a Maros völgyébe, utóbbit Arad környékére rendelje, hogy onnan akár Erdélybe gróf Steinville tábornagy támogatására, akár Felső-Magyarországba vonuljanak, de ez a túlságos óvatosság is utóbb teljesen feleslegesnek bizonyult.