Mezőgazdaság.
Mezőgazdaság.
A talaji és égalji viszonyok a gazdasági művelésre mérsékelten kedvezők. Az összes művelésre szánt területek tagosítva vannak. A tagosítást Fischer Károly mérnök végezte 1898–1899-ig. A határban szépen terem a búza is s kat. holdanként átlag 5–6 métermázsát ad. Egyébként évente terem megközelítő számítás szerint: búzából 1400 mm., rozsból 500 mm., árpából 300 mm., zabból 1200 mm., 1569 kat. hold 866 -öl területen; széna és sarjúból 18612 mm. 1033 kat. hold 1022 -öl területen. Szépen sikerülnek a 142konyhanövények is. A káposztatermelés, melyet azelőtt nagyban űztek, minőség szerint nagyon beválik, de mennyiség tekintetében nem fedezi a szükségletet, tehát bevitelre szorúl. A közelmultban dohánynyal is tettek kísérletet s kitűnő eredményt produkáltak. Az állandó termelést leginkább bizalmatlansági okok akadályozták meg.
Az állattenyésztés csak a házi szükségletet fedezi. A tagosítás előtt jelentékeny volt a juhsajt- és túró-termelés is.
A gyümölcstermelés Jolsván már régi idők óta a legelsőrendű a vármegyében. A szakszerű pomologiának alapját 1796-ban vetették meg egy társulat szervezésével, melynek Glósz Sámuel és Wallaszky lelkész voltak a kezdeményezői. Nagyban hozzájárult az ügy fejlesztéséhez Csernok Pál ev. tanító, a ki 250 különböző gyümölcsfajt hozatott Németországból. A társulat maig is fennáll és újabban ismét kedvezőbb viszonyok között működik. Elismert tény, hogy a jolsvai gyümölcs, főleg almában, messze földön ritkítja párját. A gyümölcsös-társulat történetét megírta 1896-ban Jurin Sámuel, ki a társulatnak 15 éven át lelkes igazgatója volt és ezért a kormánytól kitüntetésben részesült. Ugyanő kezeli és gondozza a városi faiskolát is, melyből évente átlag 150 csemetefa kerül eladásra. Régebben s nemkülönben a közelmultban szőlőmíveléssel is foglalkoztak Jolsván. Sajnos, hogy az igazán zamatos cseppeket termő szőlőhegyet tönkretette a fillokszera. Ujabban ismét folytatni készülnek a mívelést.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
