Története.
Története.
A parádi gyógyfürdő alapját 1778-ban egy társaságtól alapított timsóbánya vetette meg, mely működését 1812-ben a timsó főzéséhez szükséges fa drágasága miatt kénytelen volt beszüntetni.
A bányában dolgozó munkások közül néhányan, a kik bőrkiütésekben, alszárfekélyekben szenvedtek, mintegy ösztönszerűleg kísérelték meg az aknákban meggyűlt vizet szenvedéseik enyhítésére fölhasználni, s midőn annak jó hatását tapasztalták, a víz gyógyerejének híre csakhamar elterjedt a környéken. Alig telt el néhány év, s már nemcsak a közeli falvakból, hanem a távolabb eső vidékekről is kezdtek ideseregleni a betegek, úgy hogy 1798-ban, midőn Kitaibelt, a budapesti egyetemen a vegytani tanszék mellett alkalmazott adjunktust az ország ásványvizeinek tanulmányozásával bízták meg s ő e czélból a Mátra vidékét is fölkereste, itt már néhány lakószobát és fürdőkádat talált. Ő volt az első, a ki a parádi ásványvizeket vegyelemezte, és tapasztalatait a „Literarischer Anzeiger für Ungarn” czímű folyóirat 1799. évi február és márczius havi füzeteiben közölte.
Ez időben a fürdőnek még nem volt állandó orvosa, s a betegeket az egri és gyöngyösi orvosok látták el a szükséges tanácsokkal. Közülök különösen Doszlern Károly megyei főorvos és Keszlerffy János hevesmegyei sebész érdemelnek említést. Az első, 1813-ban, a „Literarischer Anzeiger für Ungarn” május havi füzetében tette közzé tapasztalatait, az utóbbi pedig kéziratban hagyta hátra tanulmányait a timsós-vasas vizek gyógyító hatásáról.
A fürdővendégek szaporodásával történtek ugyan némi bővítések és javítások, de korántsem olyanok, mint a milyent a fürdő kiváló gyógyhatása megkívánta volna; míg végre Ullmann Móricz és Kaan Samu, kik a herczeg Grassalkovics-féle debrői uradalommal együtt Parád fürdőnek is zálogbirtokosai 274lettek, áldozatot nem kímélve, 1827-ben az égvényes-kénes forrásnál, Cseviczénél, 1829-ben pedig a timsós-fürdőnél építettek fürdő- és lakóházakat, a fürdő vezetését egy uradalmi tisztviselőre bízták, a források fölé pavillonokat emeltek, azok környékét fasorokkal övezték és minden irányban gondoskodtak a fürdővendégek kényelméről. A gyógyvizeket újból vegyelemeztették Meiszner akkori híres bécsi vegyészszel, és rendes fürdőorvost alkalmaztak. Ily nagyméretű átalakításokkal Parádot Magyarország elsőrangú fürdői közé emelték. Ennyi áldozat meg is hozta gyümölcsét, a mennyiben a fürdő virágzásnak indult, s oly látogatottságnak örvendett, a minővel abban az időben csak kevés fürdő dicsekedhetett. A fürdőnek e fényes korszaka a negyvenes évekig tartott, a midőn ismét hanyatlani kezdett, a minek oka az akkori fürdőorvos, Erdey Pál véleménye szerint abban rejlett, hogy a betegek nem találták meg a szükséges nyugalmat, s a szórakozás végett összesereglett vendégek egy töredékének szilaj mulatozása elriasztotta onnan az üdülni, gyógyulni vágyó betegeket.
Az ötvenes évek elején a látogatottság ismét növekedett, a mi arra indította a fürdő tulajdonosát, gróf Károlyi Györgyöt, hogy 1854. évben a vendégek befogadására új vendégházat emeltetett s a fürdőt állandó gyógyszertárral látta el. 1857-ben a vastimsós ásványvizeket Kletzinszky Vincze bécsi vegyész újból elemezte, 1861-ben pedig Felletár Emil, országos vegyészt bízták meg a Csevicze égvényes-kénes forrás elemzésével; ugyancsak ez évben szaporították a fürdőszobák számát s 1865-ben a fürdővíz összegyűjtésére nagy térfogatú vízmedencze készült, a fürdő alatti völgyrészt pedig parkírozták. 1868-ban a fürdőnél postaállomást nyitottak, s a megyei hatóság mérsékelt gyógy- és zenedíj szedését engedélyezte.
1870–71-ben egy 28 lakószobás díszes vendégházat emeltek, a fürdőszobák számát ismét 14-el szaporították és társalgó-termet rendeztek be. 1881-ben a Csevicze-forrás mellett lévő fürdőházat lebontották s most helyét a gyönyörű park közepén özv. gróf Károlyi Györgyné rennaissance-stílben épült Sasvár nevű kastélya foglalja el, mely Ybl Miklós remeke.
1882–83-ban Parád akkori tulajdonosa: gróf Károlyi Gyula a fürdőtelep mögötti kopár hegyet, mely a községi lakosok tulajdona volt, kisajátította, befásította és sétaútakkal látta el. Ugyanez évben a vastimsós forrásokat és a Clarisse vasas savanyúvíz-forrást Lengyel Béla dr. budapesti egyetemi tanár vegyelemezte. 1884-ben a fürdőt meteorológiai eszközökkel látták el, s az alsó park nyugati végén tejcsarnokot nyitottak.
A gyógyfürdő fejlődésének nagy lendületet adott az 1887-ben a forgalomnak átadott mátrai vasút, melynek egyik állomása Parád lett; ezáltal nemcsak a kocsin való hosszas és fárasztó utazás szünt meg, hanem Parád minden irányból könnyen fölkereshető gyógyhelylyé is vált.
Midőn 1891. évben a fürdő gróf Károlyi Tibor kezeibe került, mint a fürdő rendelkező gondnoka, átlátta azt, hogy Parád csak úgy foglalhatja el azt a helyet a hazai fürdők sorában, mely forrásainak kiváló gyógyhatásánál fogva méltán megilleti, ha azt az európai igényeknek minden tekintetben kielégítő berendezéssel látják el: ezért elhatározta a fürdő teljes átalakítását.
Legelső sorban kisajátította a fürdőtelepen szétszórva fekvő s a gyógyfürdő fejlődését gátló rozzant magánépületeket, ezeket lerontatta s helyökre nagyszerű szállodákat építtetett. 1892-ben épült egy díszes vendéglő, melyet födött sétány köt össze az Ybl-szállóval és a fürdőépülettel és ezenkívül új olvasó-termet rendeztek be. 1893-ban készült el a nagyszabású Erzsébet-szálló, a Juliette-lak, Turista-ház, a hidegvíz-gyógyintézet; az egész fürdőtelepet vízvezetékkel és csatornákkal látták el és postát és távírót is nyitottak.
Ilyen változásokon ment át rövid néhány év alatt a gyógyhely. A régi fürdő nincs többé; helyét új, a modern igényeket mindenben kielégítő gyógytelep foglalja el, méltó helyet követelve magának Magyarország elsőrendű fürdői között.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
