Azon a vidéken. melyet ma e néven ismerünk, több egymástól független hatósággal bíró terület állt finn a XV. században.
1. A tulajdonképeni Szepesvármegye, rendes megyei zervezettel.
2. A lándzsások széke vagy a kis megye, melynek kiváltságait IV. Béla 1243-ban, majd I. Károly is (1312-ben) megerősíté. Külön megyei szervezettel élvén, a főmegyéhez csak a közös főispán személye köté. Lakói a király zászlaja alatt katonai szolgálatot teljesítő, adót nem fizető nemesek.
3. A szászok földje, mely e században 24 várost foglalt magában. E városok az 1271. évi szabadságlevél alapján a Lőcsén székelő külön ispánnak vagy grófnak (comes terrestris) valamint a városok bíráinak és esküdtjeinek hatósága alatt álltak a század kezdetén.
E városok közűl azonban 1412-ben Zsigmond király tizenhármat, Lubló várával, Podolin várossal és erősségével s Gnézda várossal együtt (melyeket nem számítottak a szepesi városokhoz) a lengyel királynak 37,000 cseh széles garasért elzálogosított. Ez idő óta e városok a lengyel király helyetteséül Lublóváron székelő helytartó (sztaroszta) és kapitány, mint. a zálogbirtokos politikai és katonai hatóságának fejei alatt élték napjaikat. A többi XI. város pedig régi hatósága alatt külön csoportosúlt. I. Ulászló 1440-ben nem-létezőnek tekintvén az elzálogosítást, ismét az összes városok által választat Kézsmárkon székelendő ispánt. De az ő halálával ismét életbe lépett a lengyel királyok zálogjoga és hatósága.
A bányavárosok (különösen Gölnicz és Szomolnok) terűlete, külön kamara- (vagy bánya-) grófokkal, saját előljáróságukkal, mely a megyétől és a szepesi városoktól függetlenűl intézkedett, s bíráskodott a város és a hozzá tartozott helységek lakóinak mindennemű ügyes-bajos dolgában.
Bányászattal azonban másutt is foglalkoztak e vidéken, különösen Igló, melyet, szintén neveznek bányavárosnak (montana), s földesúri hatalom alatt álló kisebb helyek is. Ugy hogy e században az arany-, ezüst-, vas-, higany- és rézbányászat a Szepességen (in terra Scepus) kiterjedtnek és virágzónak mondható.
Adó alá eső házhelyet 1500–2000 körűl számítottak össze e megyében 1494–5-ben.
Nagyobb uradalmakat természetszerűleg inkább csak a városok és a lándzsások területén kívül kereshetünk, tehát a megyének inkább déli és északi harmadában.
A délkeleti határvidékről kiindúlva, a Hernád völgye mentén a richnói uradalom területére lépünk, melyhez a környéken fekvő falvak közűl Szepesbő1 11, Sárosból pedig 3 tartozik, részben vagy egészben. Földesurai a cseh korszak előtt a Perényiek, azután a Szapolyaiak.
Ezzel szomszédos a Jekelfalusiak birtoka, mely e tájon 5 helységből és egy pusztából, föntebb pedig, Váralja vidékén (é. felé) 4 faluból és egy pusztából áll.
Ezek közé ékelődik a szepesvári uradalom, szintén a dk. határ mentén fekvő 11 faluval, 1460 előtt jogilag királyi birtok, ezóta a Szapolyai-dinasztiáé. Részben e tájakon, részben odább nyugaton (Görgő, északon Répás, és még föntebb Toporcz vidékén) az e megyében törzsökös Görgeiek jószágai terűlnek el, összesen mintegy 32 falu részei és 3 puszta.
Az északi határ mentén a Berzevicziek birtokai következnek. Domajecz vár a központja egyik, Kakas-Lomnicz pedig a másik uradalmuknak. Ezekhez az egész megyében mintegy 15 falu tartozik, részben vagy egészben. Dunajecz várára azonban a 60-as években szintén a Szapolyaiak tették rá a kezűket, kik ezenkívül Kézsmárkon s az el nem zálogosított városokon is uralkodtak.
Világiak birtokában még egy terjedelmesebb jószágot találunk délnyugaton: a márkusfalvit, melyhez e vidéken s kisebb részben fönt a Tátra alján Batizfalva környékén – két várost és 11 falut számíthatunk. Földesurai a márkusfalvi Máriássyak.
A többi nagyobb jószágok egyházi testűletek birtokában vannak. A szepesi társas káptalan az idő folyamán különböző czímeken terjedelmes, de kevésbbé összefüggő birtokokhoz jutott, mintegy 25 falu részeihez, leginkább Szepesvár és Kis-Lomnicz táján. A megye nyugoti közép vidékén, nagyrészt a kis-megyében s föntebb Rókusz és Frankova környékén a letonkövi karthauziak mintegy 13 falu részeinek, – a szomszédságban pedig a savniki czisztercziták 13 falunak (némelyiknek részben) földesurai.
Az északi határ mentén viszont a lechniczi karthauzi kolostor a legvagyonosabb. Ófalu városon kívül 8 faluban vannak terjedelmes részei. Melléjök sorakoznak a kisebb birtokú landeki keresztesek, két falujokkal, s a Tátra alján a stolai benczések, mátéfalvi részükkel. Végűl még a cserneki apátságnak van a megyében kisebb jószága s az olaszi ker. Sz.-János templomnak egy faluja. (Kolinfalva.)
A közép-nemesség sorából ez időben emelkednek ki a betlenfalvi Thurzók, ideiglen Szepes várának is urai. Jelentékenyebb birtokuk van ezenkívül a rokon betlenfalvi Tatároknak, továbbá a machalfalvi Reicheleknek, Svábiaknak, Tárczaiaknak és Tarkövieknek is.