Szives köszönettel fogadom el Önnek munkájit. Birtam ugyan eddig is azok egy részét, de ugy tekintem e küldeményt, mint szives emléket.
Kormányunk mely még rendelkezési pénz alappal sem bír, nem tehet oly ki adást, mely országgyülésileg meg nem 123ajánltatott, az pedig nem való színű, hogy az ország-gyülés a 60 millio papíros pénz be váltását meg ajánlja, — s az sem hihetö, hogy e részben egyesekre nézve tegyen ki vételes kedvezést.
A mi a levelekre adandó választ illeti, tudom én azt: hogy e részben a közönségesen elfogadott illedelmi szabályt külföldön szorosabban meg tartják, mint nálunk, de tudom azt is, hogy e szabály alol kivételt mindenütt képez a lehetetlenség. Ezen évnek kezdetétöl fogva én többet kaptam két ezer levélnél. Ne tekintse Ön ezt nagyitásnak, komolyan és hatarozottan mondom: hogy a hozzám érkezett levelek száma két ezeret joval meg halad, e mai napon is 14 levelet hoztak hozzám s azok között három nagyon terjedelmes. Ha én szorosan az emlitett szabályhoz tartanám magamat, s mindenikre válaszolni akarnék, képviselői állásom mellett, mely minden idömet igénybe veszi; mikép győztem volna meg azt. Fejedelmeknek nagy uraknak, gazdagoknak, sokkal könyebb e részben is helyzetük, mert ök iratnak titkáraik által. De én szegény vagyok, nincs módom títkárt vagy csak írnokot is tartani, minden betűt magamnak kell irnom, s expedialnom. Annyi levélnél ez oly terhes volna: hogy inkább tűrőm el azon vádat: hogy nem tartom meg e tárgyban az illedelem szabályait, mint hogy oly zsarnokság alá vessem magamat, melyet el nem birnék; s talán nem elbizakodás, ha azt hiszem: hogy hasznosabbat tehetek, mint egész ídőmet csak annyi levélre adandó válaszszal tölteni. — A midőn lehet válaszolok, de midőn ezt nem tehetem, vagy midőn a levél tartalma nem olyan, mely a választ tárgyánál fogva is mulhatatlanul igényli válaszom, daczára az illedelmi szaraz szabálynak, vagy el halad, vagy néha végkép el ís marad.