A gutaütött. Máté. A János tanítványai. A Jairus leánya. A vérfolyásos asszony. Két vak. Egy néma. Jézus a vidéken. Sok aratni való; kevés arató.
És hajóra szállva átkele, és méne [rész 4,13.] a maga városába.
És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.
És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez [Márk 2,7.] káromlást szól.
És Jézus, látva [rész 12,25. Ján. 2,25.] az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben?
Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj?
Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza.
És az felkelvén, haza méne.
A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.
És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedő helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt.
És lőn, a mikor ő letelepedék a házban, ímé sok vámszedő és bűnös jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz.
És látva ezt a farizeusok, mondának [Márk 2,16. Luk. 15,2.] az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?
Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek.
Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: [Hós. 6,6. 1 Sám. 15,22.] Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, [rész 18,11.] hanem a bűnösöket a megtérésre.
Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és [Luk. 18,12.] a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?
És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép a míg velök van a vőlegény? de eljőnek a napok, a mikor [Ján. 3,29.] elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak.
Senki sem vet pedig új [Márk 2,21. Luk. 5,36.] posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz.
Új bort [Márk 2,22. Luk. 5,37.] sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.
Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula [Márk 5,22-43. Luk. 8,41-56.] előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik.
És felkelvén Jézus követé őt tanítványaival együtt.
És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét.
Mert ezt mondja vala magában: Ha csak [rész 14,36.] ruháját illetem is, meggyógyulok.
Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott [Márk 5,34. 10,52. Luk. 7,50. 8,48. 17,19. 18,42.] téged. És meggyógyult az asszony abban az órában.
És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot,
Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó [Ján. 11,11. 14,25.] nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt.
Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt.
És elterjede ez a hír abban az egész tartományban.
És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé őt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!
Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram.
Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: [rész 8,13.] Legyen néktek a ti hitetek szerint.
És megnyilatkozának azoknak szemei; és rájok parancsola Jézus, mondván: [rész 8,4.] Meglássátok, senki meg ne tudja!
Azok pedig kimenvén, elterjeszték az ő hírét abban az egész tartományban.
Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngős néma [rész 12,22-24. Luk. 11,14-15.] embert hozának néki.
És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben!
A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az [rész 12,24.] ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, [rész 4,23. Márk 6,6. Luk. 13,22.] tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között.
Mikor pedig [rész 14,14. Márk 6,34.] látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül [Ezék. 34,5.] való juhok.
Akkor monda az ő tanítványainak: Az [Luk. 10,2.] aratni való sok, de a munkás kevés.
Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.