101.
Pozsony, 1847 december 23.
Kossuth levele Wesselényihez a Részek visszacsatolása tárgyában.
Közléseidet a Részek dolgában igen igen szivesen köszönöm, nagy hasznát fogom venni. A karácsonyi szünidő után azonnal megteszem e tárgyában inditványomat, hamarább csak azért nem tevém, mert a verificationális választmány jelentését, s a mult országgyűlési perek kimeneteléről a personális hivatalos tudósitását kellett bevárnom, hogy erélyes fellépésünknek diplomaticai alapja legyen. – Én e részben minden bünt a kormány nyakába fogok háritani, magát propositionalis törvényjavaslatát is, Isten és ember igazsága szerint kizsákmányolom, mert ha még volt adatra szükség, hogy a reincorporationak practicai akadálya nincs, a törvényjavaslat ezt megadá, ha volt volna adatra szükség, hogy a kormány a törvény telyesitésének kötelességét ujabb tractatusokkal és sanctiókkal akarja kijátszani, a törvényjavaslat ezen adatot is megadá, s ha még volt volna adatra szükség, hogy a kormány a reincorporatio ellen par force ellenszenvet akar támasztani, a törvényjavaslat erre is adat. – Attól ne tarts, hogy mi a már sanctionált törvény végrehajtását, új tractatusoktól felfüggeszteni engednők. – Ezt tenni nem fogjuk, hanem én saroknak szoritom e kérdésben a kormányt, mint még szoritva soha nem volt, s vagy meg lesz a reincorporatio kis idő alatt, vagy Ulászló VI. Decr. 7. és 8. czikkelye alapján látni fog a világ jeleneteket, minőket régen látott. És barátom, nervosussá leszek, ha a Részekre gondolok. Ennyi gyávaságot, ennyi botrányt, és bünt gyomrom láz nélkül nem birhat meg. – Alkalmasint a nádor intermediatióját is ki fogom kérni, van okom reá, hogy ezt jónak lássam. – Teendő inditványomat e napokban írásba foglalom s leküldöm Neked. – Hogy a RR táblája minden szavamat magáévá teendi, bizonyos vagyok, mert pártunk compact egységben áll, s a miben előlegesen tanácskozva megállapodunk, a mellett megáll, mint a kőszirt. – Igaz, hogy utasitásokat is felvéve, az oppositio csak 21 voksot számít, melly minden kérdésben együtt áll, de többje a kormánynak sincs, s mi ezeken felül van, az határoz és inkább velünk tart, részint mert mi a kétséges elemek felhasználásához jobban értünk, részint mert individualitás tekintetében az oppositionak 55 követje van, s a kormánynak csak 45. Kezedbe adtam ezekkel kulcsát azon csak 3 holnap előtt is, még tán senki által nem reményelt jelenetnek, hogy 3 éves kreishauptmánkodás daczára a KK és RR teremében mi vagyunk a gazdák, – s vagy eszközlünk jót e szegény hazának a reformok utján, vagy megkergetjük a kormányt, mint az üzött vadat, míg összerogyik. Kár, hogy tellyességgel lehetetlen megirnom a közélet belső történeteit. – Az utóbbi három év a magyar közélet olly historiájára nyujtana anyagot, minővel ekkorig még nem birunk, de hiába a pihenés nélküli örökös cselekvés memoirok írásával össze nem fér. Talán majd egykor, ha pihenni megyek, ha ugyan ez országgyűlés alatt a föld alá nem dugnak, mire nagy kilátásom van, mert egészségem nem ér egy fapótrát, s mondhatom, csak azért élek, mert nincs időm meghalni.
Hanem a Részekre nézve még egy dologgal rajtunk mondhatlan segithetnél. én felállitottam azon thesist, hogy a kinek az országgyűlésen részt venni joga van, annak részvéte a kir. meghivástól vagy meg nem hivástól nem lehet feltételezve. Thesisemet a kormányrészről is senki sem merte ellenezni. Eszközölni fogom, midőn a Részek iránt inditványt teendek, hogy ez különössen Kővárra, s a Részekbeli mágnásokra nézve, formális határozatba is menjen. Kővár nincs meghiva, de ha jól tudom, választott követeket. Az Istenért eszközöld, hogy ezek mihamarább vidékök credentionálisával ellátva, Pozsonyban megjelenjenek. Mindennel, a mi ember előtt szent, jót állok, hogy el fognak fogadtatni, s megjelenésük napján követi széket ülnek, és voksolnak. Hogy megjelenjenek, ebben mondhatatlan érdek fekszik. – Ha itt lesznek, a reincorporatio ki nem maradhat, s ha itt lesznek, Kővár törvényhatósági állása, s országgyűlési képviselete biztositva van, mert a mely hatóság egyszer követi széket ül, azt onnan a Sátán sem veti ki, de a ki benn nincs, az meglehet, hogy be sem jő. Sapienti pauca. – A kővári követek, ha önmegyéjök, ha a részek, ha a haza ügye szivükön fekszik, ne jöjjenek, hanem repüljenek, s eljövén, hozzánk csatlakozzanak. Mit várhat Kővár a kormánytól, láthatja a propositiókból. Jövendője vagy általunk s velünk van, vagy nincs. Ha nem gazdag emberek, ha pénzök nincs, s diurnumot rögtön nem kaphatnak, ne gondoljanak vele, ha kell, megosztom velök csekély vagyonomat, csak jöjjenek. Te pedig, tisztelt Barátom, vedd elé törhetlen erélyedet, mert ekkor tudom, hogyha lehetetlen, a mire kérlek, – postafordultával azt fogod irni, hogy meglesz; – ha pedig lehetséges, azt fogod irni, – megvan.
Hát néhány jó mágnás a partiumból nem jöhetne fel?
Köztünk legyen mondva a Szatmári Kende velleitásokat érez magában az ellenzékhez szegődni. – írt haza fiainak, hogy az utasitások körül illy szellemben müködjenek. (A cancellári csillag leszálló félben van: elfordulnak tőle hivei.) Károlyi György, mint tudod, kivivta az egri nevet, Szathmárban befolyása nem lesz többé ellenünk, sőt azt hiszem, velünk. Irjál, kérlek, Eötvös Miskának egy pár szót. Ne maradjon hátra Szathmár Honthnak és Árvának mögötte, mellyek hiszem, egy pár hét alatt mieink lesznek. S most áldjon az ég, hived
Az Erdélyi Múzeum levéltárában lévő eredeti után kiadva Történelmi Tár, 1902. 341. s köv. l.