szerdék [1]
szerdék [1] [ë v. e], főnév -et, -e [ë, e]
1. (tájszó, régies) Zsákmányként v. más módon szerzett, gyűjtött holmi; szerzemény, keresmény. Hát az a tömérdek kincs, ezüst, amit idehoztunk? – Hadd vesszen a szerdék… (Jókai Mór) Ócska szerdékeim közt elkezdtem turkálni, ha találnék valamit. (Eötvös Károly)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Szerzet (2a). Rontó csiggatva [= csitítgatva] s engesztelve vezeté félre az új békétlen szerdéket. (Vörösmarty Mihály) Mit esetlenkednék, Aki neki nem köll, mindenféle szerdék? (Vajda János)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
