Istvánffy Pál (kisasszonyfalvi) | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Istvánffy Pál (kisasszonyfalvi)

kir. tanácsos, Baranyamegye alispánja, I. István baranyai követ fia; Paduában a latin és görög nyelvet, csillagászatot, természettant és a törvényeket tanulta; Olaszhont beutazta s végre I. Ferdinánd titkára lett. 1532-ben Mohács alatt Perényi Péterrel együtt török fogságba esett, honnét magát pénzen váltá ki. 1549-ben I. Ferdinánd részéről már mint kir. tanácsos követül járt Martinuzzi Györgynél a kötendő egyezkedés tárgyában. 1550-ben Kőszegre rendeltetett az ország határainak megvizsgálására. 1552-ben adományba kapta a hűtlenségbe esett Keresztury, máskép zerdahelyi Magassy János birtokait. Meghalt 1553. ápr. 9. Nemtiben (Nógrádm.)

Munkája: Historia Regis volter. Ad notam Francisco. Debreczen, 1574. (Irta 1539-ben magyar versekben; újabb kiadásai: Szép Roevid Cronica, az iffiv Volter Királyról, és az Janicvla leányáról Griseldis Aszszonról, Mint próbáltatot legyen meg Griseldisnec házasságban való hű tökéletessége. Az vitez Francisco éneke notayára. Colosuárat, 1580. és Lőcse a XVII. században.)

Nevét Istvánfinak és Istvánfijnak írják, mint a régi Istvánffy családbeliekét is.

Epitaphium Clar. Viri ... Domini Pauli Istvánfij ..., scriptum a Francisco Theuke. Viennae, 1553.

Nagy Iván, Magyarország Családai V. 258., 259. l.

Gr. Kemény József, Történelmi és Irodalmi Kalászok. Pest, 1861. 155. l.

Toldy, M. nemzeti Irodalom Története, Költészet Története és Összegyűjtött Munkái III.

Fabó, Monumenta IV. 385. l.

Szilády, Régi Költők Tára I–V.

Egyetemes Philologiai Közlöny 1879. 332–343. l. (Pauer Károly).

Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 54., 89., 633. l.

Történelmi Tár 1890. 370. l.

Irodalomtörténeti Közlemények 1892. 186. l.

M. Könyv-Szemle 1895. 315., 370. l.