Nevét és eredetét Veszprém megyei Gicz helységtől (most pusztától) veszi, melynek a régiség homályába eső időtől fogva a XVI. század végeig birtokában volt.
Már 1244-ben Márton és Bertalan Móricznak fiai, némely királyi udvarnokokon elkövetett hatalmasságért az ország nádora által párviadal elrendelése mellett hozott itélet útján Gych nevü földjüknek elvesztésében, királyi jóváhagyás mellett elmarasztaltattak .
1299. 1306. 1307-ben Gychi (de Gych) István és Máté, Gergelynek fiai, illetőleg azoknak végrendeletéből özvegyeik Gychi birtokukat részint cserébe, részint a sz. Mártoni klastromban nyert temető-helyért a sz. Mártoni apátságnak engedték át .
1353-ban pedig Vilmos sz. Mártoni apát ezen birtokokat Gychi Jánosnak, Péternek, Miklósnak és Mihálynak, a Gychi határból kiszakasztott bizonyos erdőrészért visszabocsátotta .
A fölebbieknek egyikétől származtak: Gychi Bereczk, ki az 1444-ki országgyülésben részt vett ; Imre, Bertalan és Lénárt.
Lénárttól kezdve a család nemzékrende hiteles okmányok nyomán egészen a jelenkorig szakadatlan kapcsolatban terjed le, mint ezt az alább közlött táblázaton láthatjuk. Mielőtt azonban Lénártról és ágazatáról szólanánk, meg kell emlitenünk azon egyes családtagokat s korán megszakadt ágakat is, melyek Lénárt ivadékával szoros és kétségtelen vérségben állottak, de melyeknek izbeli összeköttetésök a kora kihalás miatt figyelemben nem tartatva, a táblázatról hiányzanak. Ezekről röviden a következő adatok megemlitendők:
1541-ben Henczi Máté, és Ghiczy Péter és József, továbbá Oszlány Kezsula, és Hencz Anna Gotho Miklós neje részére Zettina vagy Szuttinafalva helységre és Bresztovan pusztára nézve Farkas máskép Fehér Balás magszakadtán iktatási parancs adatott .
1549-ben Deméndy Miklósnak leánya Anna följebb nevezett Ghiczy Péternek hitvese, gyermekeivel Mártonnal, Lászlóval, Péterrel és Ilonával, továbbá második férjétől Ganády Lászlótól származott Kata és Fruzsina gyermekeivel, megszüntetvén néhai Deméndy Farkassal minden pereskedést, barátságos egyesség alapján deméndi curiáját és birtokrészét egyebekkel együtt Gosztonyi Miklósnak, mint Deméndy Farkas leányai gyámnokának adja át .
Emlitett Péternek fia László 1564-ben Hont megyei Nagy-Darás helységbeli részének elidegenitésétől tiltja Sissáry Miklóst és nejét Kazy Dorottyát . Ugyanez évben Ghyczy György s testvérei Miksa királytól régi nemességükben megerősittetvén, czimerbővitést nyernek, és ez oklevél kiváltságaiban László is megnevezve részesittetik, mint erről alább lesz szó. – 1575-ben a lévai háznak elidegenitése ügyében egyesség útján fölmenti Ganády László fiát Jánost, egyszersmind megszünteti a Deméndy-féle jogok iránti pert . 1583-ban ugyancsak ezen ghyczi Ghyczy László gyermekeivel Ferenczczel és Gáborral, és Fruzsinával Veszprém megyében fekvő Podhorán helységbeli jogai visszaváltása tekintetéből, Trencsén megyei Pravoticz helységbeli curiai részt és egy teleket elcserél Kelecsényi Mátéval Hont megyei deméndi részjószágért . 1588-ban Gychy László Veszprém megyei Podár helységbeli összes részjószágát Huszár Péter Pápa várkapitánynak zálogitja el . A következő 1589-ben pedig – mint már egy jegyzetben emlitők – Veszprém megyei Gycz pusztát, és Csehy helységbeli részét Zekel Jakab deáknak zálogitja el, ugy hogy azt Ferencz és Gábor fiai, vagy ezek magvokszakadtával rokonai kiválthassák . 1590-ben Gychy László, valamint saját ugy Gychy Józsa (József) fiának Pálnak nevében, nemkülönben Bekech Zsófia özvegy Sarándy Lászlóné, és Gychy Anna özvegy Bodon Mihályné nevökben tiltakozik a Veszprém megyei Podár helységbeli birtok iránt Huszár Péter ellen . Birt ezen László Nyitra megyei F.-Atrakon is, mely helységben egy elpusztult jobbágytelkét 1598-ban Viszocsányi Ferencznek zálogitá el . Ezután nemsokára – ugy látszik – meghalálozott. Gyermekei voltak: Ferencz, Gábor és Fruzsina, kik nyomtalanul tüntek el.
Lászlóval egy időkorban élt Ghiczy Kata szelesényi Érsek Lászlóné, kinek leányát Érsek Dorottyát kisfaludi Lipthay György birta nőül .
És ezek után visszatérhetünk Gyczy Lénárthoz, kit már fölebb emliténk, és ki nejével Vághy Sárával a mostanig virágzó Ghiczy család törzse lőn, a mint ezt a tőle lesarjadzó következő nemzékrend mutatja:
Ghyczy Lénárt (Waghy Sára); György Érsekujvárott kapitány 1564. †; Józsa nyitrai alisp. feljebb törv. üln. 1554–1559. † 1562. Assa-Ablanczkürtről adomány-szerző. (1. Hentz Zsófia. 2. Győrödy Dora); János váradi kapit. erdélyi Gubern. † 1589.; Farkas stenisnáczi várkapit. 1565. (Budacskay Bora); Ferencz de Farnas (Thurzó Orsolya); Katalin (abafáji Gyulay Pál); Kristóf 1589.; Péter de Sákod 1598. 1600.; György (Bercsényi Zsuzsa) †; Zsuzsánna 1626–1648. (1. Tóthi Lengyel Ján. 2. Beniczky János); István (Forgách Krisztina); Pál (nebojszai Balogh Bora); Anna (Koronthály Ákos); György 1609. (Révay Erzse); Anna; János 1606. (Armpruster Mária); Ferencz †; Magdolna (Balassa Simon) 1645.; István 1653. (Motesiczky Bora) Lásd a II. táblán.; József †; Pál 1653. (Justh Magd.); János 1653.; György 1697.; István 1697.; Imre (Rajmannus Julianna); Pál; István (Hrabovszky Éva); József (Radvánszky Bora); Borbála (1. Ghyczy Kár. 2. Vietoris Józs.); János (Sembery Karolina); András (Malovetz Jozefa); Albert (Fabricius Ottilia); Mária (Scherzenlechner Sebestyén); Emilia (Hampl József); Ottilia (Sasku Józsefné)
István ki az I. táblán. 1653. (Motesiczky Bora); Ferencz (Révay Ilona); Pál 1697. (Fáncsy Sidonia); Gábor †; Farkas †; István 1697.; Zsigmond (1. Árvay Róza. 2. Moszticzky Éva); László (Csery Anna); Károly (Ghyczy Bora) †; Miklós 1720. (Moszticzky Zsuzsa); László 1720–1746. (Prileszky Julia); Gáspár (1. Ordódy Anna. 2. Bartakovics Johanna); Elek (Szulyovszky Zsuzsa); Lajos (Szent-Iványi Magd.); József (Petykó Krisztina); József; Ludovica (Barabás); József 1790–1825. septemvir. Torontál v. főisp. (Jeszenszky Teréz); Erzse (Sághy Lajos); Anna-Mária (Ocskay Albert); Ferencz 1806–1828. Komárom v. alispán. (Szent-Iványi Thekla) Lásd a III. táblán.; Kata (Milkovics Lajos); Péter † 1838. ker. tábl. elnök. (Kvassay Klára) Lásd a IV. táblán.; Ráfael Komár v. alisp. 1832–1844. (Sándor Nepomuczena); János † 1852. (Kandó Teréz); Mihály (Brüll Anna); Anna (Gosztonyi Pál); Jozefa †; Agata; István elesett 1849. Budánál.; József; Pál; Teréz (Ordódy Pál)
Ferencz ki a II. táblán. 1806–1828. Komárom v. alisp. (Szent-Iványi Thekla); «»Ignácz kincst. ügyész. (Laszlóvszky Bora); Kálmán itélőmester 1847. (Baranyay Bora † 1858.); Mátyás Komárom v. sz.-biró 1844. (Pizzigalli Erzse); Mária (Ordódy Vincze); Zsófia (Huszár Ferencz); Antonia (Takács Sándor); Ferencz; Vilmos; Vincze; Mária; Kornelia; Teréz; Ilka; Zsófia; «»Béla; Imre; «»Gyula; «»Géza; Dénes; Antonia; Ida
Péter ki a II. táblán. † 1838. ker. tábl. elnök. (Kvassay Klára); Miklós sz. 1800. † 1853. cs. k. kam. tanács. (1. Pfisterer Karolina. 2. Terczy Francziska); Antal cs. k. ezredes. † 1849. (b. Bakonyi Antonia); Károly Nyitra v. alisp. † 1846. (Jánosy Nepomuczena); Ágoston (Ocskay Zsófia); Mária (Szászy Ambrus); Emerentia; Anna; Mária; Gabriella; László; Péter szül. 1831.; Francziska szül. 1832.; Emil szül. 1834. cs. kir. helyt. fogalmazó.; «»Livius szül. 1838.; Hedvig szül. 1842.
A táblázat élén álló Ghyczy Lénártnak három fia: György Oláh Miklós esztergami érseknek és primásnak (érsek-) ujvári kapitánya, Farkas és János szintén kapitányok, és az ekkor már elhalt Józsának gyermekei István, Pál és Anna, nemkülönben rokonuk a már fölebb emlitett Ghyczy László, és Ghiczy Anna és Katalin Bécsben 1564-ki dec. 4-én kelt oklevélben Miksa magyar király által – mint az oklevél mondja – régi igaz nemességükben megerősittetnek, és ősi czimerük is megbővittetik. – A czimer igy iratik le:
A fenálló hadi vért függőlegesen kétfelé oszlik, a jobboldali osztály égszin kék, a bal pedig vörös mezőt mutat. A vörös mezőben a család ősi czimere látható, t. i. négyszegletü kövekből a vért-udvar feléig felnyuló, és ablakokkal (lőrésekkel) ellátott vár-erőd, melyből félig egy oroszlán emelkedik ki, hátra felkondoritott farkkal, első jobb lábával egy medve-talpat szájához emelve, s azt mohón tépve; az oroszlán fejére e czimerbővitéssel egy korona adatott. A vért jobboldali kék mezejében hármas zöld halom nyulik fel, a középsőn arany korona, s abból vörös ruhás férfikar nyulik fel, pallóst tartva, melynek hegyére vérző törökfej van tüzve. A vért fölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sas-szárny között hadi férfiui kar nyulik fel, kivont pallóst tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
Lénártnak emlitett négy fia közül csak Józsának ágazata él maig, a többi háromé hamarább kihalt. Szóljunk tehát előbb azokról, s csak azután Józsáról és ágazatáról.
Emlitett György, az érsekujvári kapitány – a czimerlevél szavai szerint – hadi pályáját Nádasdy Tamás országos főkapitány (később nádor) alatt kezdé, és Babocsa s Berzencze várak visszavételében kitünteté magát, nemkülönben a Győrnéli táborozásban és Esztergam alatt egy törököt fogott el. Később Kanizsa várában tanyázván csapatával, midőn a török által birt Babocsa várából a bég Zala megyét pusztitaná, Ghyczy György csatlakozván Zrinyi Miklós katonáival Ohorgh váránál, a törököt megrohanák, megverék, és ez alkalommal is törököt fogott el; később Báthori András országbiró alatt szolgált, és még több nevezetes győzelmet aratott, többi közt Hamzabégen is . Gyermekei nem lévén, ágazatot nem terjesztett. Következik a másik testvér
Ghyczi János az erdélyi kormányzó, (kinek neve történetiróinknál és némely okiratokban is helytelenül Géczi-nek iratik). E János 1554-ben György, Józsa és Farkas testvéreivel az ablanczkürthi részbirtokot nádori adományban kapja ; 1558-ban ugyan azokkal egész Assakürtre, Kis-Vicsapra s több részbirtokra I. Ferdinand királytól nyer adománylevelet s iktató parancsot .
Ghyczy János 1565-ben Svendi alatt Kővárnál harczolt, s megsebesült, 1566-ban mint lovassági kapitány vett részt Kerecsényi László alatt Gyula vára oltalmában, s a midőn az ellenzése ellen feladatott, s az őrség lekonczoltatott, ő szerencsésen megszabadulván, egyenesen Erdélybe menekült, s már 1569-ben Szapolyay János-Zsigmondtól Maros-székben Csokfalvát és Bedét kapta adományban. 1577-ben váradi várparancsnok, 1585–1588-ig Erdély kormányzója, s Báthori Zsigmond fejedelem gyámja volt. Adományilag birta Erdélyben Gyalu várát, melynek, valamint Szász-Fenes, Szász-Lóna, Nagy-Kapus, Keresfeő, Vista, Garbófeő, Darócz, Tüze, Egerbegy, Hév-Szamos, Hideg-Szamos, Sztolna, Ol-Tótfalu és Sólyomtelek (Kolos várm.) birtokába 1587-ben iktattatott . Ezeken kivül birta Farnast és Letát is, stb. Meghalt János 1589-ben magtalanul, eltemettetett Gyulafejérvárott a nagyobb templom sírboltjában . Szabad rendelkezésétől függő javait testvére Farkas gyermekeinek hagyta , és igy ezek ága is Erdélybe települt, s ott virágzott, mig nemsokára kihalt. A harmadik testvér
Ghyczi Farkas stenisnáczi várkapitány volt, és mint ilyen részt vett Auersperg Herbárt vezérlete alatt 1565-ben a Krupa várnáli hadjáratban . 1554-ben testvéreivel együtt Ablanczkürtre, 1567-ben Oszlány stb., 1568-ban Priterd helységre nyer adományt. 1564-ban megneveztetik a czimert-bővitő levélben. Meghalt Farkas 1578-ik év előtt. Nejétől Budacskay Borbálától Ferencz, Katalin abafájai Gyulay Pálné, Kristóf és Péter gyermekei maradtak, kikről egyenként kell szólnunk.
Kristóf ugy látszik hamar elhalt.
Katalinnak Gyulai Pálnénak nagybátyja János a kormányzó Létát és Hosdátot hagyományozta.
Péter szintén birtokossá vált Erdélyben is, és Báthori Zsigmondnak udvarnoka volt. Előnevét Sákod-ról (Küküllő megyében) irta, s neve mindig Ghiczy-nek iratik . 1597-ben iktattatott be Báthori Zsigmond adománya folytán Belső-Szolnok megyei Kodor, Alsó-Gyékényes, Thörpény, Keményő-Pestes és Mánya helységbeli birtokrészekbe és curiákba . – Neje Kendy Krisztina Kendy Sándor leánya. Ipa nótáján kapta az adományt. Gyermekei nem maradván, birtokai, köztük Sákod is, Ferencz testvérének fiaira szálltak.
Ferencz (Farkasnak fia) nagybátyjától örökölvén Erdélyben , és ott Farnasnak is birtokába jutván, erről irta előnevét , olykor azonban Ablanczkürtről is. 1614-ben – mely évben végrendeletet is tett – Farnas helységben Gellény Imrét tiltá egy háznak épitésétől . Nejétől Thurzó Orsolyától György és Zsuzsánna gyermekei maradtak .
György Báthori Gábor és Bethlen Gábor korában élt; és részint Farnasról részint Ablanczkürtről irta előnevét, mint a jegyzetekbeni idézetekből kitünik. 1610-ben Alsó-Füld és Farnason egy házhely fölött egyességre lép Keczeli Andrással . 1616-ban Bethlen Gábor fejedelem lép egyességre, mely által Sáka várát s városát, továbbá Bellenszeghet és Funthát Bihar megyében a fejedelemnek engedi, ő neki pedig a fejedelem Farnast hagyja . 1624-ben iktatott be Oláh-Fenesen , 1625-ben kapott adományt Kövesd, Bürkösd és Vecserd helységben . Ezután – ugy látszik – nemsokára meghalt magtalanul. Neje Berchény Zsuzsánna volt; kinek temérdek birtokviszonyi ügyeiből, többféle káptalanok előtt tünik ki legkétségtelenebben a farnasi Géczy családnak az ablanczkürthi Ghyczy családdali ugyanazonossága, főleg pedig azon egymást érő tiltakozásokból, melyek Bercsényi Zsuzsánna néhai férje Ghiczy Györgynek nővére: Ghyczy Zsuzsánna tóoti Lengyel Jánosné között történtek. Ez okból bővebben kell e két nőre vonatkozó okmányok kivonatait közlenünk.
Özvegy Bercsény Zsuzsánna, kinek férje hol ablanczkürthi, hol pedig Farnasi Ghiczy (s néha Géczy) Györgynek iratik, 1632-ben a leleszi Convent előtt ügyvédet vall . 1634-ben szintén ott ügyvédet vall, s egyszersmind néhai férje utáni bár hol fekvő javait halála esetére Keczely Istvánnak hagyományozza . 1635-ben ismét ügyvédet vall , és Erdélyben Fejér megyei Kövesd, Bürköz, Vecsérd, Gagyár, Mártontelke és Mártonfalva jószágait elzálogitja fogarasi Boér Simonnak 1400 forintban .
Ezen apai birtokok elidegenitését fájlalá Ghyczy Zsuzsánna, tóoti Lengyel Jánosné, midőn különben a tiltakozásokban – ugy látszik – nagy kedvét találva , eme nyugtalanitó fegyverét sógor-asszonya Bercsényi Zsuzsánna ellen forditá; és 1627-ben a kolos-monostori Convent előtt Bercsényi Zsuzsánna ellen az Alsófüldi és Farnasi jószágok miatt tett óvást és tiltakozást . Ghyczy Zsuzsánna 1641-ben már özvegy volt, később pedig Beniczky János nejéül találjuk. Élt még 1648-ban is. Benne kihalt az erdélyi Ghiczy ágazat.
És ezek után még kellene megemlitenem farnasi Géczy Andrást, ki Báthori András alatt szerepelt, és ennek – mint Szalárdy irja – megöletésében nem utolsó áruló volt. Róla itt már a 395. lapon jegyzet alatt volt szó.
És most visszatérhetünk Ghyczi Lénártnak negyedik fiához Józsához, kitől a család nemzékrende a jelenkorig leterjed.
Józsa (vagy József) Nyitra megyei alispán volt, az 1559-ki országgyülésen az ország nádora mellé följebbezési ülnökül neveztetett . Neje aszu-pataki Hencz Máténak Oszlányi Kezsulatól született leánya Hencz Zsófia lévén, ipával együtt 1541-ben iktatott be Zettinafalva, Brezovan, Románfalva, Lábatlan helységekbe Farkas máskép Fehér Balás magszakadtán . Ugyanez évben assakürthi Assa László kihaltával ismét ipával együtt Nyitra megyei Assakürthöt kapja I. Ferdinand királytól királyi adományban . Az igy közösen szerzett egész Assakürthöt Hencz Máté Beszterczén 1543-ban (in vigilia B. Virginis Catharinae) vejének Ghyczy Józsának és nejének Hencz Zsófiának, és maradékaiknak különféle szolgálataikért és ezer darab aranyért Révay Ferencz előtt ajándékozta , ennek folytán következő 1544-ben Ghyczy Józsa nejével együtt Assakürth birtokába királyi adomány mellett be is iktattatott . 1549-ben Ablanczkürth fele részébe is Máthé Gergely bevallása jogán nádori adomány mellett iktattatott . 1550-ben I. Ferdinand királytól engedélyt nyert az assakürthi várkastély megépitésére, és vérhatalmi kiváltságot, mely utódjai által az assakürthi javakban a legutóbbi időkig gyakoroltatott . 1553-ban Assakürtre ismét ujabb királyi adományt nyert. 1554-ben György, Farkas és János testvéreivel együtt Ablanczkürt egy részére Divéky Ambrus magszakadtán nádori adományt kap . 1558-ki május 27-én I. Ferdinand királytól István nevü fiával együtt uj adományt nyer iktatási parancscsal együtt egész Assakürth és Kis-Vicsap, tovább Ilmér, Paincza, Vasárd, Kis-Rippény, Vámos-Ujfalu egy részére, és az egész Kis-Trencsén, Nádas, Kis-Elecske, Jablanczkürth és Tormás pusztára, Alsószőllősi és Gencsi részbirtokra Nyitra megyében, és egész Oszlány mezővárosra Bars megyében . Ghyczy Józsának második neje Győrödy Dorottya volt, ki már 1562-ben mint özvegy és Pál s Anna gyermekeinek gyámja néhai férjének első nejétőli fia: Ghyczy István ellen azért tartott tanuvallatást, és 1563-ban azért idézteté még vele együtt Ghyczy Györgyöt is, mert ezek őt az assakürthi várkastélyból kizárták . Hasonlóan bántak az özvegy Győrödy Dorottyával Bars megyei Oszlány helységre nézve is, hová 1564-ben az özvegy Pál és Anna gyermekeivel együtt helytartósági parancs folytán behelyeztetett . Györödy Dorottya utóbb Torda Zsigmond pozsonyi kamarai tanácsoshoz ment férjhez , és még ezután is voltak bajai sógoraival.
1564-ben Ghyczy György, Farkas és János testvérüknek Józsának örökösei neveikben is tiltakoztak, hogy Józsának fia István bizonyos arany és ezüst szerekről Győrödy Dorottyának és utóbbi férjének Torda Zsigmondnak levelet szándékozik adni .
1566-ban Ghyczy István magnélküli kihalása esetére Aranyán Dömény itélőmester előtt Oszlány, Kis-Vicsap, Felső-Vásárd, Ilmér, Család, Geszte, Kernye, Kis-Elecske, Gencs, Tormás, Branics és Korláthkő anyai javaiban Pál testvérét és följebb nevezett nagybátyjait teszi örököseivé ; és erre azon évi junius 18-án Miksa király beleegyező iktató parancsot ad .
1567-ben Györödy Dorottya és férje Torda Zsigmond néhai Ghyczy Józsa javaiból ujolag kizáratván, azokba hogy behelyeztessenek, Miksa király Nyitra megyéhez intézi bevezetési parancsát .
1570-ben Ghyczy István megegyezik Györödy Dorottyával az assakürthi kastélyba leendő behelyezése iránt.
1574-ben Ghyczy Pál és Anna Koronthály Ákosné osztató parancsot eszközölnek testvérük Ghyczy István ellen; ennek folytán végre sok perlekedés után 1577-ben egyességre lépnek; Pálnak lakóhelyül Ablanczkürth jut, Annának lakásul Kis-Vicsap, és mindkettőnek birtokul a kis-vicsapi, alsó-vásárdi, ohaji és szentgyörgyi jószágrészek és Ilmérnek fele része, István magának Assakürthöt és Oszlányt tartá .
Istvánnak Forgách Krisztinától fia volt György, ki 1611-ben tett végrendeletet, melyben egyetlen leánya Magdolna részére gyámnokokat rendel, és nejének és leányának Assakürthöt és Oszlányt hagyományozza . E végrendeletnek Ghyczy János és Ferencz ellentmondtak; és midőn Györgynek halála után 1622-ben özvegye Révay Erzsébet, és leánya Ghyczy Magdolna, ekkor már Balassa Simonné, a javakat eloszták, Ghyczy János és Ferencz az ellen ismét tiltakoztak . Ez ág Magdolnában kihalt.
Józsának másik fia Pál, kiről már volt emlékezet, ágazatát maig fentartá. Nebojszai Balogh Borbálától két fia maradt: Ferencz, ki utód nélkül szált sírba, és II. János, kinek Armpruster Máriától négy fia született: István, József, Pál és János. Ezek közül József magnélkül halt el; a másik három által a család három ágra oszlott; a jelen században azonban Pálnak és Jánosnak ágai, sőt Istvánnak is Ferencz fiátóli ága még előbb, fiu-ágon kihalván, most már csak III. Pál fiainak Miklósnak és Lászlónak maradékaiban áll fen a család.
Nevezett Miklós és László 1705–1711-ben a kurucz táborozásban részt vevén, László a szathmári békekötés után külföldre menekült, s onnan sok viszontagság után királyi kegyelemmel csak 1720-ban tért vissza.
A család tagjai közül Nyitra és Komárom vármegyében mind a régibb, mind az ujabb időben számosan viseltek előkelő megyei hivatalt. A többi közt Gáspárnak fiai közül
József Komárom megyének 1790–1806-ban másod alispánja, többször országgyülési követ, királyi tanácsos, majd országbirói itélőmester, utóbb a hétszemélyes királyi tábla ülnöke, és Torontál megye főispánja lett.
Ferencz szintén Komárom vármegyében 1806-ban másod-, 1810–1819-ben első alispán, s több izben követ volt.
Péter Nyitra megyében volt első alispán; az 1825-ki országgyülésen mint al-nádor hosszabb ideig, később a nagyszombati kerületi tábla elnöke volt. Meghalt 1838-ban. Nejétől Kvassay Klárától gyermekei:
1) Miklós (szül. 1800-ban) Budán a m. kir. udv. kamaránál 1820-ban fogalmazó, 1822-ben kameral. ügyész Fiumeban, 1833-ban titkár, és 1846-ban tanácsos a nagymélt. magyar kir. udv. kamaránál, és e minőségben 184 7/8-ban egyszersmind a bácskai kincstári javadalmak administratora, 1848-ban pénzügyminiszteri tanácsos. Meghalt Budán 1853-ban mint cs. kir. fő-pénzügyi tanácsos. Fiume és Buccari magyar tengerparti városoknak patriciusa volt. Első nejétől Pfisterer Karolinától a) László fia; második nejétől nemes Terzi Francziskától b) Péter szül. 1831., a bécsi cs. kir. mérnök-kari Akademiában tanult. Jelenleg első osztályú mérnök-kari kapitány Piacenzában. 1858. óta cs. kir. kamarás. c) Francziska szül. 1832-ben. Férjhez ment 1857-ben Ebner Rudolf lovag, cs. kir. mérnök-kari kapitányhoz. – d) Emil szül. 1834-ben. 1847-ben a bécsi cs. kir. Therezianumi lovag intézet növendéke. 1854-ben Budán helytartósági fogalm. gyakornok, 1855. óta fogalmazó. e) Livió szül. 1838-ban. Hadfi a weiskircheni cs. kir. tüzéri Akademiában. f) Hedvig szül. 1842-ben.
2) Antal ezredes, meghalt 1849-ben. Nejétől báró Bakonyi Antoniától egyetlen leánya Emerentia él.
3) Károly meghalt 1846-ban. Jánosy Nepomuczenától leányai Anna és Mária.
4) Ágostonnak Ocskay Zsófiától leánya Gabriela.
5) Mária Szászy Ambrusné.
Józsefnek (Gáspár fiának) Jeszenszky Teréziától született gyermekei közül Ráfael Komárom megyének 1823-ban főjegyzője, 1832-ben másod-, 1840–1844-ben első alispánja, 1830. 1832. 1840-ben országgyülési követe. Sándor Nepomuczenától egyetlen leánya Agata. Ráfael testvérének Jánosnak egyik fia Ghiczy István a forradalmiak részén Buda ostromában esett el 1849-ben.
Ferencznek (Gáspár fiának) több gyermekei közül Kálmán Komárom megyének 1840-ben főjegyzője, 1843-ban egyszersmind országgyülési követe, 1844-ben első alispánja 1847-ig, midőn nádori itélőmester lőn , és e minőségben részt vett az 1847-ki országgyülésen, 1848-ban igazságügyi államtitkár volt, és Komárom megyének a nemzetgyülésen egyik képviselője. Neje bodorfalvai Baranyay Borbála 1858-ban julius 20-án kora 46, házassága 24. évében halt meg Pesten . Egyetlen fia Ferencz.
A család azelőtt az ágostai evang. hitvallást követte. Gáspár tért által a XVIII. században a rom. kath. vallásra .