Charles Baudelaire: Moesta et errabunda
Charles Baudelaire: Moesta et errabunda
Oh mondd, Agáta, szíved nem száll-e néha messze,
Míg szennyes óceánként setétlik itt a város,
Más óceán felé, hol zengő fény övezne,
S mely mint a szűziség, oly mély, kék és sugáros?
Oh mondd, Agáta, szíved nem száll-e néha messze?
Míg szennyes óceánként setétlik itt a város,
Más óceán felé, hol zengő fény övezne,
S mely mint a szűziség, oly mély, kék és sugáros?
Oh mondd, Agáta, szíved nem száll-e néha messze?
A roppant víz, a tenger, ringassa renyhe búnk!
Mily démon áldta őt meg, hogy bár üvölt vad ajka,
S ormótlan orgonáján a mord vész véle búg,
Mégis csak ő csitít el, csak ő a drága dajka?
A roppant víz, a tenger, ringassa renyhe búnk!
Mily démon áldta őt meg, hogy bár üvölt vad ajka,
S ormótlan orgonáján a mord vész véle búg,
Mégis csak ő csitít el, csak ő a drága dajka?
A roppant víz, a tenger, ringassa renyhe búnk!
Suhanj velem vasút! röpíts el lenge gálya!
El innen, el, ahol könnyünkből lesz a sár!
Ugye, így sír fel olykor bús szíved is Agáta:
Sok itt a bűn s a jaj, jobb volna messze már,
Suhanj velem vasút! röpíts el, lenge gálya!
El innen, el, ahol könnyünkből lesz a sár!
Ugye, így sír fel olykor bús szíved is Agáta:
Sok itt a bűn s a jaj, jobb volna messze már,
Suhanj velem vasút! röpíts el, lenge gálya!
Oh jaj de messze vagy, illattal édes éden,
Hol víg azúr alatt minden derülni hív,
Hol, mit szivünk szeret, méltó szeretni mélyen,
S hol tiszta kéj özönjén ájúlhat el a szív,
Oh jaj de messze vagy, illattal édes éden!
Hol víg azúr alatt minden derülni hív,
Hol, mit szivünk szeret, méltó szeretni mélyen,
S hol tiszta kéj özönjén ájúlhat el a szív,
Oh jaj de messze vagy, illattal édes éden!
S hát gyermeteg szerelmünk üdezöld édenkertje,
Bujócskák, lenge nóták, sok drága csók s csokor,
Dombok mögűl halk húrok felreszkető koncertje,
Vén serlegek bora s az esti, hűs bokor,
Hát gyermeteg szerelmünk üdezöld édenkertje,
Bujócskák, lenge nóták, sok drága csók s csokor,
Dombok mögűl halk húrok felreszkető koncertje,
Vén serlegek bora s az esti, hűs bokor,
Hát gyermeteg szerelmünk üdezöld édenkertje,
A szűzitiszta éden, az üdvök tünde telje,
Hol van? már messzebb, úgye, mint Chína s Indiák?
Van-é oly hangos jajszó, melytől még létre kelne,
Vagy halk ezüst sírás, őt visszahíni lágy?
Oh szűzitiszta éden, oh üdvök tünde telje…
Hol van? már messzebb, úgye, mint Chína s Indiák?
Van-é oly hangos jajszó, melytől még létre kelne,
Vagy halk ezüst sírás, őt visszahíni lágy?
Oh szűzitiszta éden, oh üdvök tünde telje…
Tóth Árpád
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
