Térey Sándor: Mise egy éjszakai templomban | Nyugat 1908-1941

Térey Sándor: Mise egy éjszakai templomban

Szikrázó hóban egy kis Templom volt ott,
a barna székek rég megfeketültek,
az oltáron tündöklő fény-színfoltok,

sötét fejkendőkben asszonyok ültek
a vén padokban. Mély vonásaik
a csengő hangjára megmerevültek.

Credo és tömjén égbe száll ma itt,
a csengő zeng, zeng - et sepultus est,
a pap áldásra nyújtja karjait,

miseköpenyjén kék s aranykereszt,
a biblián piros iniciálék.
- Emlékszem rád, havas karácsonyest,

mintha ma volna, hűs hajóban állnék,
magamban halkan mondanék misét,
aranylanék a gyertyalángos árnyék,

érezném megtört, sűrű vér ízét,
csengőnek szólna felzendűlve lelkem,
magamra vetném könny szentelt vízét,

nehéz, drága illat lengne felettem,
a füstölőn mély, szent szerelmem égne
sanctus s a kánon azt imádná bennem,

kinek ember-nem festett oltárképe
előtt Távolból térdet hajtani
oly jó volt és felnézni kék szemébe

s a nevét soha ki nem mondani.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!