Babits Mihály: Jó teremtés
A templomkupolát most festik szép pirosra,
s talán holnap már kasza villan a rozsra –
a napon állni jó, de lefeküdni jobb.
Kékben a zord paraszt, s pénzgondra veszve lelke.
Nyögnek az asszonyok: pípet kapott a csirke!
De ujjong a kalász: a napban állni jó!
Végez a kisbíró, s most néma a vasárnap.
Boldog a gazda most, egy órácskát ha lop
s heverve nézheti, hogy kalászai állnak!
arassuk örömét a mások mezejének!
Számunkra vett a föld ily sárga, dús ruhát,
s világ gazdái mind a költők és szegények.
De most látod dicső termést adott az Isten!
Tavunkról a ködöt elkapta e sugár
s tükröt vet a világ kiderült lelkeinkben.
mint dús mezők fölött gazdák szemei néznek:
minden kis résznek itt van szem, aki örül,
de ki fog örülni, ha mi nem, az egésznek?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me