Erdélyi József: Nyár elé | Nyugat 1908-1941

Erdélyi József: Nyár elé

Lombosodik az akácfa,
kivirágzik csakhamar,
közeleg az érlelő nyár,
halovány tarlóival.

Lesz valami állandóság,
nem ez a sok változás,
nem ez a sok kamasz ujság,
ez a tarkabarka láz.

Megsűrüdik a fák lombja,
megritkulnak a dalok,
én is a tünt ifjuságra
kevesebbet gondolok.

Annál többet a jelenre,
hogy használjam az időt,
gyarapítsak, takarítsak
a halálos tél előtt.

Örülök az uj kenyérnek,
öröm minden uj gyümölcs. -
A lázongó, vad legényből
így lesz higgadtelmü bölcs.

Olyan jó lesz az őszt várni,
a sárguló levelet,
ahogy télen szoktam várni,
mikor lesz már kikelet.

Ritkán rikkant majd a rigó,
de a tücsök untalan
szól egyhangon, mint az élet,
ha fele már odavan.

Lesz virág is, hervasztóan
tűz bár a nap sugara,
napraforgó a határban,
és a kertben dália.

Sárga levél a zöldek közt,
barna hajam közt fehér, -
nem jöhet már semmi ujság,
semmi, csak az ősz, a tél.

Nem jöhet már semmi, semmi,
csak uj tavasz, uj világ,
és utánam, hült nyomomban,
új élet, új ifjuság.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!