ERDÉLYI JÓZSEF: PÖLÖSKE
ma sincs kéménye, a zsupon
szivárog el a tűzhely füstje,
vagy dől ki ajtón, ablakon.
nagyon-nagyon megváltozott,
ritkák a betyárlátta vén fák,
nem rejt a Bakony bujdosót.
Pölöske mégis elmaradt
a nagy világtól, alszik mélyen,
százesztendős álmok alatt.
robog a két sor ház között.
Pölöske nem lát, nem hall, vak, süket,
elátkozott, megkötözött.
Pölöske teng-leng, a Bakony
elhagyta régen, füstje jön-megy
zsuptetőn, ajtón-ablakon.
Pölöskén lakna szívesen:
nem változott azút Pölöskén
úgyszólván semmi, semmisem.
a szörnyü uj világ elől,
holott gőz és villámerővel
tombol vaskéz és vasököl.
mert én Pölöskét szeretem,
laknék mint egy távoli pöttön,
tengernyaldosta szigeten.
kéménytelen házaival,
mint egy divatjátmulta rég el-
felejtett régi-régi dal
nem érdekel, csak engemet,
idézem és időtlen szépség
tengere mossa lelkemet.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me