DR. KÁDÁR BÉLA
DR. KÁDÁR BÉLA
DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Négy napja volt május elseje, és régi, szép szokás a májusfaállítás május elsején. (Derültség az ellenzék padsoraiban, zaj a kormánypártok padsoraiban.) Most, négy nappal ezelőtt a kormányzati térfél ígéretekből állított májusfát, szép ígéretekből: növekedésről, inflációmegfékezésről, reálbér- és reálnyugdíj-növekedésről. Nem is tudom, az elmúlt hónap politikai történéseit nem lehetne-e egy olyan szakasszal leírni, hogy a "Nyírfától a májusfáig", hiszen (Derültség az ellenzék padsoraiban.) egy szép ív vezet a két pont között. (Derültség, zaj.) Nos, ugyanakkor szól a nóta az objektív tömegtájékoztatásból, a közszolgálati televízióból a Bokros-csomag átütő sikeréről. Csak éppen azt feledik el a nagy számú méltatók, hogy 1997-ben talán sikerül megközelíteni az 1994. évi növekedési ütemet, meg inflációs rátát - csak éppen a reálbérek színvonala vagy 17 százalékkal lett alacsonyabb az elmúlt év végéig, a reálnyugdíjaké 23 százalékkal, és az állami vagyon is megfogyatkozott bizony-bizony, 5 milliárd dollárral.
Tehát amikor egy sikerpropagandát beindítunk, amikor a kormány készül arra, hogy Magyarország az ígéretek földjévé váljon az elkövetkező 12 hónapban, akkor persze a tárgyi igazság kedvéért megjegyezzük, hogy azért a sikerpropaganda még mindig jobb, mint a teljes válságpszichózis gerjesztése, mert az az országnak többe kerül. Azt is méltányolhatjuk, hogy végre, három év után, két és fél év után a nyilatkozók növekedésbaráttá váltak. Bizonyos mértékletességet lehet érzékelni, hogy a két hónappal ezelőtti inflációs prognózisok a jövő évi egyszámjegyű inflációról megszelídültek. Az is kijózanodást tükröz - és ha úgy tetszik, éppen a most méltatott Bokros-programnak egy kritikáját -, hogy pénzügyi vezetőink is kifejtik: egy 13 százalékos jövő évi infláció eléréséhez, bizony-bizony, társadalmi érdekegyeztetés és alku kell. Ezek a jó irányban való lépések.
Csakhogy egyidejűleg jelentős, igen jelentős inflációcsökkentést, növekedést, reálbér-növekedést beígérni anélkül, hogy megmondjuk, hogy hogyan, hát bizony ez nem jeles érdemjegy felelősségvállalásból, mert ez ideig a világgazdaság politikusainak mindenütt nagy fejtörést okozott, hogy hogyan egyeztessenek, összhangoljanak (Sic!) egymással bizony ellentmondó célkitűzéseket. Ha ez nem történik meg, akkor nem bizalmat gerjeszt az ilyen fajta dicsőségpropaganda, hanem kétkedést. És nagy a valószínűsége annak, hogy ebben az évben és a jövő évben a kormányzat a választási évben várható és már előre is jelzett szerény reálbér-emelkedést, reálnyugdíj-emelést a kereskedelmimérleg-deficit rovására fogja kibontakoztatni (Sic!), ráadásul mindenfajta ösztönző intézkedés hiányában, a hogyan kifejtése nélkül. Tehát szembe fogunk nézni - nem is túl távoli időpontban - az 1997. és 1998. évi kereskedelem mérlegdeficit növekedésének a következményeivel. Az ilyenfajta sikerpropaganda - összhanghiány nélküli sikerpropaganda - nem a politika kiszámíthatóságát és áttekinthetőségét jelzi, tehát nem bizalomnövelés a nagyvilág felé. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Zárszónak azt mondanám, hogy addig, amíg nincs megalapozott gazdaságpolitika, addig a sikerpropagandára is áll (Az elnök a csengő ismételt megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy kevesebb több lett volna. (Taps az MDF padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
