KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődve hallgattam a vitát, amelyik arról akar szólni, hogy ne foglalkozzunk azzal, hogy mi vezetett idáig, hanem most már tekintsünk előre, mert ott lehet támadni az intézkedést, míg ha a múltba nézünk, akkor ott fel lehet vetni mindenkinek a felelősségét. Én azt gondolom, nem lehet eltekinteni attól a történettől, ami ezt az egész ügyet jellemezte, kezdve azon, hogy már egy elbukott választás ismeretében kötötte meg a Boross-kormány azt a bizonyos koncessziós szerződést, ami igazából a bajok gyökerét jelentette, és aminek az lett a következménye, hogy volt egy autópályánk, amely valóban Európa egyik legdrágább autópályájának bizonyult, és akár figyelemmel vagyunk a dél-alföldi térségre, akár nem, tény, hogy ez az állapot jelentős mértékben volt gátja az ottani fejlődési lehetőségeknek, és persze a mezőgazdaságból megélő emberek piacra jutásának, hiszen jelentősen okozta a költségeik növekedését.
Erre a helyzetre kellett keresni a jelenlegi kormánynak megoldást. Rögtön hadd tegyem hozzá, hogy nem értek egyet Fónagy képviselő úrral, mert a megoldási lehetőségek keresése és esetleg a megoldás megtalálása az előző kormányzatnak is feladata volt, csak nem tudott vele élni, nem tudta a problémát megoldani. Kétségtelen, hogy politikai döntés született, mert a politikának el kellett döntenie, hogy azt a problémahalmazt, amit az elmúlt tíz év okozott, milyen módon képes megoldani, és úgy döntött, hogy az összes költséggel együtt is ez az út a legolcsóbb, amelyik biztosítja a matricás rendszerbe történő nagyon rövid időn belüli bevezetést, ráadásul lehetővé teszi, hogy az autópálya továbbépüljön, és a lehetséges legrövidebb időn belül elkészüljön. Zárójelben megjegyzem, én is egyetértek azzal, hogy alakuljon parlamenti vizsgálóbizottság, vizsgálja meg a szerződéskötés körülményeit, vizsgálja meg a szerződéseket, és vonja le belőlük - ha vannak - a szükséges tanulságokat.
Akkor viszont hadd tegyek még egy megjegyzést. Érdeklődéssel hallgatom azokat a felszólalásokat, amelyek arról szólnak, hogy nem volt verseny. Aztán hadd kérdezzem meg, hogy milyen verseny volt az elmúlt négyéves kormányzati ciklus alatt bármilyen közbeszerzési ügyben. Másrészt jelenleg, tisztelt képviselőtársaim, az autópálya-építések közbeszerzési eljárás keretében, versenyben folynak, ebben az esetben azonban az Alföldi Koncessziós Autópálya Rt. telken belül volt, mert az akkoriban útdíjas szakasz matricássá történő átváltása az ő hozzájárulása nélkül nem volt lehetséges. Egyesek kifogásolták, hogy miért nem vásárolta ki akkor a céget a költségvetés. Nos, ha ezt tette volna, akkor mintegy 70-80 milliárd forintos többletköltsége keletkezett volna, és önök most vizsgálóbizottság felállítását kérnék azért, hogy vajon kinek érte meg ennyivel drágábban megvásárolni. Most erről folyna a vita, ősszel pedig ezzel kapcsolatban alakulna bizottság.
Ezzel szemben most az a helyzet, hogy megközelítőleg 40 százalékot megvásárolt az állam, s ezzel lehetővé vált számára, hogy részt vegyen a döntéshozatali mechanizmusokban, hogy különböző pozíciókon keresztül ellenőrizze a társaság működését, és hogy egyáltalán részt vegyen a döntéshozatali mechanizmusban. Ezzel vált lehetővé, hogy az M5-ös autópályán a matricás rendszer bevezetésre kerüljön, ennek viszont feltétele volt, hogy a további építést az a társaság végezze, amelynek erre a koncessziós joga Szegedig 2003. december 31-ig valóban kiterjedt.
Azzal azonban, hogy matricás rendszerre tértünk át, teljesen új helyzet állt elő, mert míg a korábbi szerződésnek megfelelően a koncesszor az autópálya napi használatából a kapukon keresztül tett volna szert arra a bevételre, amely megtérítette volna számára a beruházását, ez a lehetőség elmúlt, új helyzet teremtődött, ehhez kell most ezt a határozati javaslatot az Országgyűlésnek elfogadnia, ugyanis valóban olyan kötelezettségvállalásról van szó, amit a módosított államháztartási törvény parlamenti jóváhagyáshoz köt. Hadd kérdezzem meg megint, hogy az elmúlt négyéves kormányzati ciklusban hol volt egyáltalán szó a parlamentben autópálya-építésről, miközben több száz milliárd forintok sorsa dőlt el úgy, hogy az a költségvetésben egyáltalán nem jelent meg, a parlamentnek nem volt rálátása, hozzá sem szólhatott a témához, most viszont lám, itt vagyunk, és vitatkozhatunk erről a kérdéskörről.
Az országgyűlési határozat lényegében erről szól, és azokat a felhatalmazásokat kéri, amelyek szükségesek a szerződés módosításához. Megmondja, hogy milyen módon történik a rendelkezésre állási díj kiszámítása, és azt is bemutatja, hogy milyen módon történik annak a csökkentése különböző ügyekben. S persze van még egy tétel, ez a bizonyos kamatváltozás-kockázat átvállalása, amit az előterjesztés egyébként részletesen megindokol. Azért van erre szükség, tisztelt képviselőtársaim, mert ha ezt a kamatváltozás-kockázatot a cég vállalná, akkor lényegesen többe kerülne az adófizetőknek a rendelkezésre állási díj megfizetése. Ha viszont a költségvetés, illetve az állam vállalja fel ezt a kockázatot, akkor ez lényegesen olcsóbb díj, és persze benne van a kockázat, ami a kamat esetleges változásával kapcsolatban bekövetkezhet. A vonatkozó szerződések természetesen nyitva hagyják a lehetőséget, hogy ha a későbbiek során valaki azt gondolja, hogy a költségvetésnek van néhány száz milliárd forintja, amit még elfelejtett betáblázni, illetve elkölteni, akkor vásárolja meg ezt az egészet úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül, aminek őszintén szólva annak idején én például egyáltalán nem lettem volna a híve.
Végül szeretném elmondani, hogy frakciónk természetesen támogatja a Botka László és Szalay Gábor által jegyzett módosító indítványt, amely egyrészt a 430-as útra, másrészt pedig a balástyai csomópont megépítésére vonatkozik.
Köszönöm szépen a figyelmet.