SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek, hogy e késői órán még visszaélek türelmükkel, és még inkább elnézést kérek azért, mert a felszólalásommal arra szeretném ösztönözni önöket és az Országgyűlés tagjait, hogy tegyék meg ezt a bizonyos másfél millió lépést Magyarországon.
Azért a mai napra időzítettem ezt a felszólalást, mert épp ma 27 éve, hogy meghalt Rockenbauer Pál, aki 1933 januárjában született Budapesten és ’87-ben hunyt el, és mindenki számára ismert az „Indulj el egy úton” népdallal kezdődő filmsorozata, amely a „Másfél millió lépés Magyarországon” címet kapta, és ez a sorozat meghatározó volt mind a honismereti mozgalmaknak, mind pedig a helyismereti, történelmi és néprajzi ismeretek átadásában.
Mint mondottam volt, szeretném megsétáltatni a magyar parlamenti képviselőket felszólalásommal, ugyanis két rettenetes dolgot tudok tapasztalni a magyar parlamentben. Az egyik az, hogyha valaki gyakorlatilag alig tud valamit az országról, mert hosszú-hosszú ideje, mondjuk, csak a Parlament falain belül ül és áll és beszélget, és megszakadt a kapcsolata a való világgal. Ez az egyik, amit lehet néha tapasztalni egy-egy vezető esetében, hogy alig tudja már, hogy ha sorban állnak az emberek a lángososnál, akkor miről is beszélnek. A másik tapasztalat pedig az, amikor néhány képviselő, legyen szó akár az V. kerületről, akár piciny faluról, csak a saját közegéből akarja az országra vonatkoztatott tapasztalatokat és következtetéseket levonni, és úgy akar a jogszabályalkotásban részt venni, hogy az a pici közeg határozza meg a véleményét és tapasztalatát.
A „Másfél millió lépés Magyarországon” 1979. július 31-én indult el az Országos Kéktúra mentén, az akkori keleti végpontjából, a Zempléni-hegységben lévő Nagy-Milictől, és összesen több mint 1000 kilométer megtétele után, ’79 októberében érte el a nyugati végpontját a Kőszegi-hegységben az Írottkő alatt.
A hónapokig tartó forgatás és filmkészítés alatt az alkotók bemutatták nemcsak a magyar tájat, hanem az abban élő magyar embereket, a magyar általános társadalmi problémákat, a közgondolkozást, a hagyományokat, és azt gondolom, hogy ezeknek a megismerése ma is kívánatos lenne nemcsak általában a közoktatásban, nemcsak magyar állampolgárok számára, hanem a parlamentben is.
Azért, hogy a ’79-es évszám ne legyen riasztó, megemlítem, hogy 1986-ban, ’87-ben készült el a sorozat folytatása az „És még egymillió lépés Magyarországon”, ami Nyugat- és Dél-Dunántúl tájait mutatja be. 1990-91-ben jelent meg a sorozat harmadik része, a „Kerekek és lépések”, amely bezárja a kört, és teljessé teszi az Országos Kéktúra teljes bemutatását; és 2011-ben az Országos Kéktúra újbóli bejárásával „Másfél millió lépés Magyarországon 32 év múlva” címmel készült egy sorozat, ami szintén próbálja Magyarország természeti adottságait, kulturális hagyományait bemutatni.
Ez a munkásság, amelyet Rockenbauer Pál elkezdett és folytatott, nyilvánvalóan a magyarországi vezető köztisztviselők, illetve közméltóságok elismerését is kivívta. 2014. március 4-én, Budapesten a köztársasági elnök megbízásából az emberi erőforrások minisztere nyújtott át kitüntetéseket az alkotóknak, többek között Magyar Érdemrend tiszti-keresztet, Magyar Érdemrend lovagkeresztet és Magyar Arany Érdemkeresztet, viszont a szomorúság az, hogy Rockenbauer Pál, aki elhunyt 27 évvel ezelőtt, és miután ezeknek a kitüntetéseknek nincs posztumusz változata, soha nem kaphatta meg ezeket az állami kitüntetéseket.
27 éve halt meg, és azt gondolom, hogy azért volt szükséges erről megemlékezni, mert az a munkásság, amivel ő igyekezett bemutatni Magyarországot a magyar állampolgároknak, ma éppúgy fontos lenne itt a parlamentben ülő képviselőknek, mint általában a társadalomban.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)