SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan problémára kell felhívnom a figyelmet, ami az elmúlt évtizedekben folyamatosan jelen volt a magyar társadalomban, ez pedig a Tisza-völgy teljes problémája. Sokan mondják azt, hogy Magyarországon két honfoglalás zajlott, az egyik, amikor Árpád vezér bejött a Kárpát-medencébe, a másik pedig az a verítékes honfoglalás, amikor a magyarországi folyók és a magyar Alföld árvízmentesítése megtörtént, és megtörténtek a folyóvíz-lecsapolások és -szabályozások.
A Tisza egy olyan átkos helyzetbe került, hogy egy olyan vízgyűjtő területnél, ahol nagyon heves esőzések alakulhatnak ki, egy rendkívül szűk gátrendszerbe lett beszorítva, és az a gátrendszer, ami Vásárhelyi tervei alapján megvalósult, megteremtette a magyar Alföldön a pusztító árvíz fogalmát. Mindaddig, ameddig az árvíz elárasztotta a földet, megtermékenyítette a földet - a régi szóhasználat szerint -, addig gyakorlatilag a vízzel való együttélés állandó volt a tiszai alföldön, míg a gátak megépítését követően megjelent a tiszai árvíz, megjelent az, hogy az árhullámok magassága a falvak fölé emelkedett, és templomtorony-magasságban jelent meg az árvíz.
Ennek a helyzetnek a kezelésére voltak kísérletek folyamatosan a magyar történelemben, de a legelőremutatóbb a rendszerváltást követően a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztési koncepciója lehetett volna, amelynek a megvalósítására a mai napig nem történt érdemi előrelépés, és nem hozták a megtörténtek azokat az előrelépéseket, amelyek a térség természeti, ökológiai és társadalmi problémáit kezelték volna.
(20.30)
A mai este folyamán már hallottunk Tiszabőről, de azt hiszem, hogy bármelyik más közép-tiszai települést említhetnénk, bátran kijelenthetjük, hogy ezek a közép-tiszai térségek végig Szabolcstól, a Felső-Tisza térségétől lefelé ha megindulunk, Magyarország legelmaradottabb részei. Mindezekben a térségekben nemcsak természeti problémák jönnek egymás után, hanem a környezeti katasztrófák mértéke is egyre magasabb és egyre több problémát okoz. Ma már volt szó a napirendek kapcsán a mezőgazdaság diverzifikációs rendszeréről, amelyre annak idején a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése egy bizonyos tájgazdálkodás szóval nyújtott volna megoldást. Ez teremtette volna meg annak a lehetőségét, hogy a táji adottságokhoz alkalmazkodó, az árhullámok rendszerét figyelembe vevő, azt inkább haszonként hasznosító fagazdálkodási és tájgazdálkodási modellek, ártéri gyümölcsösök meghonosodhassanak. Sajnos az erre irányuló kormányzati törekvések évről évre tolódtak, és nem valósult meg a mai napig az a jellegű átalakulás, ami a magasabb szintű árvízi biztonságot megteremtette volna.
Ennek érdekében fel szeretném hívni a jelenlegi kormány figyelmét arra, hogy nagy-nagy felelősség terheli a vidékfejlesztésért és földművelésügyért felelős tárcákat annak érdekében, hogy ezeknek a térségeknek a társadalmi felemelkedése, a teljes tájrendezése hogyan fog megvalósulni a közeljövőben. Nem lehet tovább halogatni azt, hogy a Közép-Tisza-vidéken a fejlesztéspolitika továbblépett a nyírségi területekre inkább, és ezt a térséget munkahelyteremtő programok nélkül olyan kényszerhelyzetbe sodorta, amikor gyakorlatilag a közmunka alapú társadalom eluralkodása jelent meg a legtöbb közép-tiszai településen.
Minderre nem nyújtanak alternatív megoldást az elmúlt évtizedekben nyújtott próbálkozások, és a magyar fejlesztéspolitika egyik csődje az olyan jellegű, önmagában csak turizmusra épülő fejlesztés, ami mondjuk, a Tisza-tó térségében is megjelent. Most az idei évben, amikor a mederkotrás hatalmas költségekkel kell hogy megvalósuljon, hogy a turisztikai vonzerőt egyáltalán fenn lehessen tartani, szembesülnünk kell azzal, hogy a tiszai Alföld, amely a leggazdagabb természeti erőforrásokkal rendelkező tája az országnak vagy egyike ezeknek, a legtöbb termőfölddel rendelkezik, hatalmas legelőterületekkel és nagyon hasznos és jó ártéri területekkel, bizony nem nyújtja azt a gazdasági potenciált az ország számára, amit nyújtania kellene. Ehhez a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztését le kell szedni a polcról, le kell porolni, újra kell gondolni, és azokat a tájgazdálkodási vállalásokat, amelyeket a korábbi kormányok tettek a Tisza-völgy irányában, meg kell valósítani. Nem tologatható tovább a Tisza-völgy problémája, és egyre inkább azt látjuk, hogy a Tisza ökológiai, társadalmi kérdéseinek kezelése lassan nemzetközi összefogást sürget, mert nemcsak magyar területeken, hanem szerte a Tisza mentén ugyanazokkal a problémákkal szembesülünk évről évre.
A mai nap folyamán volt szó az időjárási szélsőségek növekedésével kapcsolatban azokról a kormányzati beavatkozásokról is, hogy alkalmazkodási tevékenységet kell ellátnunk a mezőgazdaságban a minél nagyobb arányban megjelenő ilyen jellegű szélsőségek megjelenése során, és mindez azt kívánja, hogy az olyan jellegű táji átalakítás és tájrendezés bekövetkezzen, ami az elmúlt évtizedekben elmaradt.
A kormány figyelmét fel szeretném hívni ezekre a társadalmi problémákra, erre a veszélyhelyzetre, amivel a teljes Tisza-völgyet jelen pillanatban problémák érintik. Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
