DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Urak! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy érdemes megszólalni ebben a tárgykörben, mert külföldről a korábbi években a magyar gazdaság értékelése kapcsán elsősorban erős kritikát kaptunk, az utóbbi időszakban minthogyha megváltozott volna a tendencia. Londoni befektetői elemzők megszólalásaira fogok kitérni, de előtte beszélni fogok az IMF országértékeléséről és esetleg azokról a sikeres állampapír-kibocsátásokról, amit a magyar kormány az elmúlt időszakban végrehajtott. De mielőtt ezekre a kérdésekre rátérnék, azért, hogy a külföldi értékeléseknek örülni tudjunk, és az értelmüket lássuk, célszerű visszatekinteni arra, hogy milyen időszakon vagyunk túl, mit kellett az elmúlt négy évben produkálnunk.
A második Orbán-kormány 2002 és 2010 tragikus örökségét volt kénytelen a magyar gazdaságpolitikában is átvenni és ezt kezelni. Emlékeztetőül: óriási volt évente a költségvetési hiány, ebből a mindenkori nagy hiányból törvényszerűen következett a tragikus eladósodottság, a közép-kelet-európai országok között - ők az igazi versenytársaink - Magyarországon az eladósodottság mértéke a legnagyobb volt, ez GDP-arányosan 85 százalék fölé is ment. Nagy munkanélküliség, nagyobb munkanélküliség, mint versenytársaink esetében volt, rendkívül kevés járulékfizető, ami egy külön gondot jelentett, mondjuk, a nyugdíjrendszer működtetése kapcsán, magas infláció, hatalmas alapkamat, ami versenyképtelenné tette gazdaságunkat. A túlzottdeficit-eljárás hatálya alatt voltunk szégyenszemre, amióta beléptünk az Európai Unióba, a szocialista kormány időszaka alatt is ott volt rajtunk a fenyegetettség, hogy az Európai Unió, tetézve a gondjainkat, esetleg a fejlesztési forrásokat a magyar költségvetéstől elvonja, az európai uniós forrásokra gondolok.
Ezt az örökséget kellett kezelni. Két út volt a magyar kormány előtt. Az első út: folytatni azt, amit a szocialista kormány örökségül hagyott a gazdaságpolitikában, IMF-re építeni, hiteleket felvenni, és az IMF diktálásait aprópénzre váltani. Ebből nem kért a magyar kormány - kétharmados felhatalmazottságunk volt az ország átalakítására -, radikálisan mást kellett tenni, az az út járhatatlan volt. Sokan fanyalogtak, nem hittek abban, hogy a kormány sikerre viszi ezeket az ügyeket, és bevallom, a kormánypárti képviselőkben is lehetett félelem, hogy az a gazdaságpolitika, amit merészen a kormány elkezd követni, az eredményes lesz-e, ugyanis az IMF-fel szakítva, a kormány megpróbálta az országot a saját lábára állítani. Rendkívüli intézkedéseket hozott, szektorális különadókat vezetett be, bankadót vezetett be, mindent megtett a kétharmados felhatalmazottságunk alapján a nagy rendszerek átalakítására. Ezzel konszolidálta is természetesen a költségvetést, évente tartani tudtuk az elvárt 3 százalékos hiánycélt, ezzel kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás hatálya alól, és az európai uniós fejlesztési források elvonásának veszélye is ma már a múlté. Ebben a rendkívül nehéz recessziós időszakban a belső kereslet élénkítésére is képes volt a kormány, gondolok itt a pedagógusok jelentős béremelésére, vagy ami mindenkit érintett, az a rezsicsökkentés politikája, ami jövedelmet hagyott a magyar családoknál, és ezt a jövedelmet nyilvánvalóan belső fogyasztásra tudták fordítani.
Ezek után vártuk azokat a nemzetközi jelzéseket, hogy ezt végre elismerjék. Ezt megtette pár nappal ezelőtt az IMF is, egyébként felfelé korrigálta a magyar gazdaság idei növekedését 2 százalékra; ennél nyilvánvalóan jelentősen több lehet ma. Az utolsó megszólaló ebben a tárgykörben a londoni befektetőcsoport, a Morgan Stanleynek a közép-kelet-európai országokat figyelő elemzése volt, ez 2,4 százalékról 2,9 százalékra emeli az idei GDP várható alakulását, és 2015-ben is 2,4 százalékot jósol. (Az elnök csenget.) Én azt gondolom, hogy vártuk ezeket a külföldi jelzéseket, ezek a magyar kormány és ilyen szempontból a magyar emberek teljesítményének elismerését jelentik. Ezen az úton kell tovább haladnunk.
Köszönöm a figyelmüket.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
