DR. HÖRCSIK RICHÁRD
DR. HÖRCSIK RICHÁRD
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is úgy vélem, hogy az október 2-ai népszavazás eredményének egyenes következménye az Alaptörvény hetedik módosítása, amely Magyarország biztonságát és a tagállami hatáskörök védelmét szolgálja.
Mint az Európai ügyek bizottsága elnökének szilárd meggyőződésem, hogy az Európai Unió, az Európai Bizottság a jelenlegi helyzetében nem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja egy tagállami népszavazás eredményét. Jól láttuk azt, hogy a brit népszavazás következménye, a brexit hatása az egész integrációra kiterjedt, nemcsak Nagy-britanniára, hanem az Unió 27 tagállamára is, hiszen érint minden európai uniós politikát és intézményt.
(18.10)
S ennek a magyar népszavazásnak a célja az volt, hogy az Országgyűlés hatásköreinek védelmét az Európai Bizottság lopakodó hatáskörével szemben megtegyük. Igen, többször elhangzott ez a kifejezés, hogy az Európai Bizottság az elmúlt fél évben nem csinált mást, mint kikerülvén az Európai Tanács határozatát, úgynevezett alsóbb szintű lopakodó jogalkotással megpróbálja ráerőszakolni a tagállamokra, így Magyarországra is a kötelező betelepítést. Éppen ezért kérdeztem meg az egyik európai bizottsági ülésen, az úgynevezett COSAC-ülésen, hogy az Európai Unió a jogállamok közössége-e. Van az európai jog, és azt nem minden tagországnak kell betartania? És ha valakinek kötelezettségszegési eljárást kellene indítani a Bizottság részéről, akkor magának a Bizottságnak az ellenében kellene tenni?
Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai uniós tagságunk alkotmányos megalapozását, ahogy hallottuk ma többször a vitában, az Alaptörvény E) cikke biztosítja. Ez a cikk az úgynevezett csatlakozási klauzula, amiről megint sok szó esett a mai vitában, és amelynek alkotmányos előképe 2002-re nyúlik vissza. A jelenlegi hatályos E) cikk alapján Magyarország az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. Azaz a hatáskörök átruházására csak az Európai Unió tagjaként, az Európai Unió javára kerülhet sor. Tehát, ahogy Szájer képviselőtársam is mondta, közösen gyakoroljuk a bizonyos hatásköröket az Európai Unió többi tagállamával.
Meggyőződésem az is - többször ért bennünket vád -, hogy az alaptörvényi rendelkezés igenis összhangban van az Európai Unióról való szerződéssel, amelyik világosan kimondja, hogy az Unió működése az átruházott hatáskörök elvén alapul. Azaz minden olyan hatáskör, amit a szerződések nem ruháztak rá az Európai Unióra, az márpedig a tagállamoknál marad. Az uniós hatáskörök gyakorlására a szubszidiaritás és az arányosság elve az irányadó. Ezen elvek gyakorlati érvényesülését a nemzeti parlamentek éppen a lisszaboni szerződés második számú jegyzőkönyvében szabályozott eljárás által tudják előmozdítani.
De azt is meg kell jegyeznem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a tagállami hatáskör-átruházás nem korlátlan. A hatáskörök átruházására csak az EU-szerződésből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig, mégpedig a szerződésben nevesített egyes konkrét tárgykörökre vonatkozóan kerülhet sor. Tempora mutan-tur - változnak az idők, mondták a régi rómaiak. Úgy vélem, hogy a több mint 12 évvel ezelőtti uniós tagságunk kezdete óta éppen itt az idő, hogy a hatáskör-átruházás korlátait egyértelműen megjelenítsük az Alaptörvényben.
Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitákban már többször elhangzott a nemzeti identitás részének tekinthető alkotmányos identitás fogalma. Hallottuk azt is, hogy a nemzeti identitás kapcsán a kiindulópontot ebben a tekintetben az európai uniós szerződés 4. cikk (2) bekezdése jelenti, amely alapján az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását. A nemzeti identitások pedig részét képezik a tagállami alkotmány legfontosabb alapelveinek, amelyek egyúttal az uniós jognak a tagállami alkotmánnyal szembeni korlátait is jelentik. A 4. cikk (2) bekezdése azt is előírja, hogy az Unió tiszteletben tartja az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának a biztosítását, valamint a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét.
Ez is olyan vita, ami már többször előfordult itt a Magyar Országgyűlésben, hogy van-e jogunk, hogy saját magunk határozzuk meg, hogy kivel akarunk együtt élni, hogy a magyar határokat megvédjük. Igenis, most is szeretném hangsúlyozni, egyértelműen az Európai Unió cikke, a lisszaboni szerződés kimondja, hogy a közrend fenntartása és a nemzeti biztonság védelme nemzeti hatáskör. Bárki bármit mond, ezt nem lehet megcáfolni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Megjegyzem, hogy a szerződés 4. cikk (2) bekezdése azonban nem tekinthető deklaratív nyilatkozatnak, azt is mondhatnám, hogy az Unió udvarias kalaplengetésének a tagállamok felé, hanem jogi kötelezettséget ró az uniós tagintézményekre és a tagállami alapstruktúrák tiszteletben tartására. Ugyanakkor úgy vélem, azt is érdemes szem előtt tartanunk, hogy a nemzeti identitás fogalma pontosan nem meghatározott, és azt mondom, hogy tagállamonként mást-mást értenek alatta. Nyilvánvaló, hogy az uniós intézményeknek rugalmas megközelítést célszerű alkalmazniuk a tagállami nemzeti identitások vonatkozásában. A nemzeti identitás ugyanis nem merev és nem örök érvényű, hanem azt is mondhatnám, hogy fejlődő, akár társadalmi, akár alkotmányos impulzusok által.
Két példát szeretnék említeni. Az első példa, hogy a társadalmi fejlődés eredményeként Írország nemzeti identitása napjainkban alaposan eltér attól, amilyen az 1937-es alkotmány elfogadásakor volt. Bizony a 2015-ös májusi ír alkotmányos népszavazás az azonos neműek házasságáról évtizedekkel azelőtt egyszerűen elképzelhetetlen lett volna.
Az alkotmányban is megjelenő nemzeti identitás változására van egy másik kiváló példa, a francia alkotmány 2005-ben történt kiegészítése az úgynevezett környezeti chartával. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt az uniós jog szerint a környezetvédelem az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörhöz tartozik, és lehetővé teszi, hogy a tagállam az uniós joghoz képest még szigorúbb védőintézkedéseket alkalmazzon. Ezt tette egyébként a francia jogalkotó az alkotmány kiegészítésével. Tehát én ezzel a két példával is arra szeretnék ráerősíteni, hogy a nemzeti identitás nem merev és örök, hanem egy fejlődő dolog az Európai Unióban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alaptörvény E) cikkének mostani kiegészítése tehát az alkotmányos identitás, az állami lét, a szuverenitás alapelveit rögzíti a magyar jogi hierarchia csúcsán. Az uniós hatáskörgyakorlás korlátját a most tárgyalt alaptörvénymódosítás alapján a Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jog gyakorlása jelenti. E jogokról tehát Magyarország nem mondott le, amikor aláírta a lisszaboni szerződést, és nem is mondhat le.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az uniós jog korlátai kapcsán végül rámutassak egy nagyon fontos dologra, a tagállami alkotmánybíróságok szerepére. A Német Szövetségi Alkotmánybíróság a lisszaboni szerződésről hozott döntésében kifejlesztette, és azt is mondhatnám, új tartalommal töltötte meg az alkotmányos identitás fogalmát, amiről ma is nagyon sok szó esett. Ebbe a fogalomba tartoznak a büntetőjogra vonatkozó döntések, a döntési monopólium a rendőrség hazai, illetve a hadsereg külhoni bevetéséről, aztán az alapvető pénzügyi-költségvetési döntések, az életkörülmények meghatározása egy szociális államban, továbbá olyan kérdések, amelyek különös kulturális vonatkozással bírnak, mint a családjog, az iskolai és oktatási rendszer vagy a vallási közösségek helyzete.
(18.20)
Tehát, tisztelt képviselőtársaim, az előbb felsorolt szabályozási területek az uniós jog elsőbbségének korlátjaként értelmezhetők. Erre a következtetésre a magyar Alkotmánybíróság is eljutott, éppen a lisszaboni szerződés alkotmányosságának vizsgálata során - még jól emlékszem, 2010-ben történt ez -, ugyanis 2010-ben az Alkotmánybíróság felhívta a figyelmet, hogy a lisszaboni szerződés nem európai szuperállamot hoz létre. Az Európai Unió mint önálló jogi személy tevékenységét a tagállamok kormányai továbbra is irányítani és ellenőrizni tudják.
Engedjék meg, hogy röviden idézzek a 143/2010. határozat egyik párhuzamos indoklásából, amely éppen Trócsányi miniszter úrhoz, az akkori alkotmánybíróhoz köthető. Idézem: „Ezen túlmenően fontos emlékeztetünk arra, hogy amikor a tagállamok a szuverenitásukból fakadó hatáskörük egy részét vagy annak gyakorlását átruházták a közösségi uniós szervekre, nem mondtak le államiságuk, szuverenitásuk és függetlenségük lényegéről, államrendjük alapjainak szabad meghatározásáról.” Tehát véleményem szerint egyértelmű, hogy az uniós jogrend a lisszaboni szerződést követően sem üresíti ki az állami függetlenséget, a szuverenitást biztosító alaptörvényi szabályokat.
Úgy hiszem, ebben a vitában nagyon fontos rögzítenünk, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Alaptörvény módosítása éppen az alkotmányos identitás kifejtésére vagy megerősítésére vállalkozik a választóktól kapott felhatalmazás alapján. Az E) cikk kiegészítése tehát nem irányul az európai uniós jog ellen, annak teljes egészében megfelel, és egyben illeszkedik az alkotmányvédő tagállami intézkedések sorába.
Tisztelt Elnök Úr! A fentiek alapján üdvözlöm a miniszterelnök úr által a kormány nevében benyújtott módosítást, és kérem képviselőtársaimat, támogassák annak mielőbbi elfogadását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
