DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Érdekes vita zajlik itt, a parlamenti patkón belül meg a parlamenti patkón kívül. A Jobbik azt bizonygatja a parlamenti patkón belül, hogy a Fidesz-KDNP Brüsszelben a legnagyobb barátja a kvótáknak, miközben az MSZP a parlamenti patkón kívül azt hirdeti, hogy nincs is kvóta igazából. Tehát nehéz eligazodni az ellenzék álláspontján. Persze, azt is mondta az MSZP, hogy nincs olyan probléma, hogy bevándorlás, és ezt a Fidesz találta ki.
A Jobbik, úgy látszik, nehezebb házi feladatot kapott a frakcióvezetéstől a mai délutánra. Azt kell bebizonyítania itt, a parlamenti patkón belül, hogy a Fidesz-KDNP bevándorláspárti lenne, merthogy Mission impossible sorozatot is lehetne szerintem folytatni. Nehéz fába vágták a fejszéjüket, szerintem nem is olyan sokan fogják ezt elhinni önöknek, de ha megnézik azért a magyar politikusok nyilatkozataira a brüsszeli visszhangokat (Dúró Dóra: Konkrétumokat mondj!), főleg azt, hogy mennyire tartott az október 2-ai népszavazástól Európa sok-sok vezetője, akkor láthatják, hogy ez bizony egy reménytelen küzdelem. Próbálkozzanak itt vele, de nem hiszem, hogy sok sikert fognak elérni.
2004. május 1-jén igyekezett Magyarország is egy európai álomhoz csatlakozni, egy olyan közös Európához, amely közös értékeken alapszik, egy közös gazdasági térséget, közös értékközösséget, közös globális súlypontot jelent a teljes világban, és ez egy európai rémálommá kezdett válni az utóbbi hetekben hónapokban, az utóbbi másfél évben, amikor európai politikusok saját identitásukat föladva igyekeztek valami számukra ismeretlenre rögtön bólogatni, sőt invitálni is, mint egy üres lapot, egy biankót, egy blankettát aláírni a bevándorlás, az automatikus betelepítési kvóta kérdésében.
Ez abból fakadhat, hogy ha nem ismerik talán elég jól az európai értékeket, az európai kultúrát, azt a teljesítményt, amit az európai emberek tettek le az egész emberiség asztalára az elmúlt kétezer évben; mert ha ezt nem ismerik vagy nem becsülik eléggé, akkor tartják csereszabatosnak. Akkor vélik úgy, hogy egyik évtizedről a másik évtizedre egy jól kialakult, a keresztény erkölcsiségen, a görög filozófián és a római jogon létrejött, nem pedig a saríán, hanem a tízparancsolat alapján létrejött kultúrát és civilizációt le lehet cserélni egyik évtizedről a másik évtizedre egy zavaros, bizonytalan, egyfajta iszlamizmusra, az ő részükről pedig nihilizmusra épülő európai berendezkedésre. Aki ezt így gondolja, az nem értékeli Európa elmúlt évszázadait, az nem tartja értékesnek azt, amit művészetben, tudományban, emberi teljesítményben az európai államok, az európai emberek, az európai vezetők, az európai egyházak létrehoztak évszázadokon és generációkon keresztül.
Talán érdemes újra jobban megismerni mindezeket, mert ha valaki megismeri, a sajátjának érzi, megtalálja benne a saját helyét, akkor nem tartja lecserélhetőnek egyik pillanatról a másikra. Sokan azonban, úgy látszik, ezt az európai teljesítményt, ezt az értéket nem értékelik ilyen nagy mértékben. Ugyanakkor sokszor vádolják meg azokat, akik a kötelező betelepítés ellenzői, szívtelenséggel, embertelenséggel vagy keresztényietlen hozzáállással. Azt hiszem, ezt is elutasítjuk. Sok részt vehetnénk a Szentírásból is nyilván, ami idekapcsolható. Engedjék meg, hogy a Sirák fia könyvéből idézzek egyet: „Erőidhez mérten karold föl a társadat, de vigyázz magadra, nehogy csapdába ess.”
Azt hiszem nekünk is ez a feladatunk. Semmifajta vita szerintem józan gondolkodású emberek között sem Magyarországon, sem máshol nincs azzal kapcsolatban, hogy egy menekülttel hogyan kell bánni. Aki valóban menekült, azt segíteni kell, befogadni kell, mint ahogyan Magyarország is megtette akár kiskorúakról legyen szó, akár felnőttkorúakról legyen szó, mindenkinek megadta azt az ellátást felnőttkorúak esetében, amit a nemzetközi szerződések - amelyeket Aradszki képviselőtársam is már idézett a korábbiakban - előírnak. A kiskorúaknak pedig ennél jóval többet; ott azt mondtuk, ne legyen különbség magyar vagy nem magyar kiskorú között, ugyanazt az elbánást, ugyanazt a juttatást kell hogy kapják.
Tehát aki valóban menekült, abban semmifajta különböző álláspont nincsen magyarországi emberek, brüsszeli gondolkodók vagy bármilyen más európai ember között. De az, hogy ki számít menekültnek és ki az, aki gazdasági bevándorló, hogy a migrációnak mint folyamatnak, mint egy társadalmi jelenségnek, mint egy történelmi sorsfordulópontnak, egy történelmi ténynek van-e értelme Európa számára, abban viszont már, úgy látom, óriási különbségek vannak. Nagyon sokan szeretik összemosni ezeket a kategóriákat, és ebből vetítik ki azt sokan ránk is, magyarokra is, remélem, nem arra a 3,3 millió emberre, aki a Fidesz-KDNP-vel együtt szavazott a két héttel ezelőtti népszavazáson, mintha embertelenek lennénk.
Az a 3,3 millió ember, akit oly sokszor korholnak ellenzéki oldalon, nem azért szavazott nemmel, mert rasszista lenne, embertelen lenne vagy menekültellenes lenne. Azért szavazott így, mert értékesnek tartja a saját hazáját, a saját békéjét, a saját biztonságát, a saját kultúráját, a saját identitását, és ezt meg kívánja védeni azoktól, akik törvényellenes módon és tömegesen kívánnak megjelenni Európában.
A nagy veszélyt, amelyre az alaptörvénymódosítás is utal és amitől meg kívánja védeni Magyarországot - és ha Európában is lesznek követői ennek mint sok más jogszabályunknak, akkor akár egész Európát is -, az a hirtelen változástól, veszélytől való megóvás. Egy társadalom számára egy radikális, rövid időn belüli, mélyreható változás óriási kockázatokat hordoz.
(Földi Lászlót a jegyzői székben
Móring József Attila váltja fel.)
Móring József Attila váltja fel.)
Ha csak végignézi valaki a XX. század magyar történelmét, hogy hány rendszerváltást, hány óriási, mélyreható változást kellett megélni az első világháború végén vagy ott a Tanácsköztársaság ideje alatt, vagy az utána kiépülő rendszerben, vagy a német megszállás ideje alatt, vagy a szovjet megszállás szörnyű évtizedei alatt, vagy maga a rendszerváltás is, amely alapvetően nyilván mindannyiunk számára pozitív és támogatandó folyamat volt, de mégis, a nagymértékű változásával sok esetben vállalkozásokat vagy családokat teljesen más útra vitt vagy akár tönkre is tehetett, hiszen nagymértékű változás volt a társadalmon belül, egy globalizmusba, egy sokszor túlságosan liberális gazdasági-társadalmi rendszerbe való átváltás.
Minden ilyen változás megrázkódtatást jelent. És ezt látjuk Magyarország állapotán, társadalmi-gazdasági állapotán, hogy mennyivel nehezebb helyzetben van egy olyan ország, amelynek generációnként kell egy nagy rendszerváltást megélni, egy nagy társadalmi változást megélnie azokhoz képest, akiknek egy organikusabb fejlődése van, ahol nincsenek hirtelen nagymértékű változások.
Ettől szeretnénk megóvni Magyarországot a következőkben. Az előző nagy változtatásokról nem kérték ki Magyarország véleményét. A nagyhatalmak döntöttek úgy szinte minden esetben, hogy Magyarországon valamilyen radikális politikai és társadalmi fordulatra szükség van. A következő nagy társadalmi változás, amely előtt sok európai ország áll és amelynek a lehetősége Magyarország esetében is fennáll, több tízezer vagy akár több százezer embernek az egy generáción belül való megjelenése, akik teljes mértékben egy különálló társadalmat építenének, és rengeteg közbiztonsági, szociális, egészségügyi, terrorizmussal kapcsolatos kulturális és identitásbeli veszélyt hordoznak magukban, a változás lehetőségét hordozzák magukban, az ő megjelenésükről most viszont szabadon dönthetünk.
És ha hosszú távon akarjuk Magyarországot a radikális, gyors változástól megóvni és az élet természetes rendje szerinti, a törvények által szabályozott változásoknak pedig a lehetőségét megengedni, akkor támogatni kell ezt az alaptörvénymódosítást, mert ez a hirtelenségtől, a radikalizmustól és a nagyon nagy lakosságszámban megjelenő változástól kívánja Magyarországot megóvni; nem elzárva semmilyen emberiességi csatornát, nem elzárva semmilyen más lehetőségét annak, hogy természetesen aki tisztességes és békés szándékkal érkezik ide, Magyarországra, annak természetesen a későbbiekben is legyenek meg a lehetőségei.
És ezt tettük úgy, hogy előtte kikértük az emberek véleményét. Nagyon sokszor hallottunk nagyon sok európai fórumon arról, hogy a polgárokhoz közelebb kell hozni a döntéshozatalt. Majd amikor a magyar kormány a legközelebb hozta az európai emberekhez, a magyar emberekhez a döntéshozatalt, rögtön tiltakoztak ez ellen. Azt hiszem, ezeket az idézeteket mindnyájan fejből tudják, nem is kell hogy elmondjam önöknek.
Mi tehát megkérdeztük az embereket, és 3,3 millió ember felhatalmazásával fogadjuk el ezeket a jogszabály-módosításokat. Azt is mondhatnám, 3 millió 360 ezer érvünk van arra, hogy miért kell elfogadni ezt az alaptörvénymódosítást, és 55 ezer érvünk van arra, hogy miért nem kell elfogadni. A kettő közötti arány egyértelmű.
(17.30)
Nagyon gyenge lábakon áll azoknak az érvelése, akik a távolmaradókra hivatkoznak, most nem itt a parlamenti vitából távolmaradókra gondolok elsősorban, hanem a szavazásoktól távolmaradókra, hiszen a szavazásokon részt nem vevők még sosem alakítottak kormányt, ők még sosem bíztak meg senkit semmilyen törvény megalkotásával az emberiség történetében - most sem lehet ez másként.
Engedjék meg, hogy ezen alaptörvény-módo-sí-tás kapcsán felhívjam a figyelmüket egy nagyon veszélyes tendenciára, amit láthatunk az elmúlt évtizedek Európájában vagy más nemzetközi szervezeteiben is, és a szuverenitást nagyon könnyen kikezdhetik, és az országok valódi szándékát akár az ellenkezőjére is forgathatják. Arról van szó, hogy Magyarország is több nemzetközi szervezet tagja, Magyarország az Európai Uniónak is részese. Bizonyos jogfogalmak, bizonyos fogalmak, amelyek megjelennek ezeknek a nemzetközi testületeknek a gyakorlatában, olyasfajta kiterjesztő értelmezést kapnak ennek a szervnek a végrehajtó vagy ügyintéző vagy képviseleti szervei által, amelyek a csatlakozáskor soha nem volt szándékában egyik országnak sem. Vagy ezeknek a szervezeteknek a nemzetközi tanácsai, testületei olyan jogosultságokat gyűrnek maguk alá, olyan jogokat birtokolnak el a részes tagállamoktól, amelyekről nem volt szó a csatlakozáskor. Ez a szuverenitásnak egy olyan csorbítása, amelybe sok esetben nincs beleszólása a tagállamoknak, amikor ez egyfajta szokásjogi vagy jogértelmezési gyakorlaton keresztül valósul meg.
Egész egyszerűen azt veszik észre, hogy csatlakoznak egy nemzetközi egyezményhez, ami az emberi méltóság vagy az emberi jogok védelmére alapul, és amit ők hirtelen jogegyenlőségnek, emberi jogi védelemnek gondoltak, azok olyan tartalmakkal ruházódnak fel nemzetközi bíróságok vagy testületek joggyakorlatában, amit mondjuk, a természetes gondolkodás alapján vagy a természetes jogérzet alapján soha nem gondoltak. És egy tagállam hirtelen azt látja, hogy a szabadságjogok védelme érdekében csatlakozott egy nemzetközi megállapodáshoz, és utána saját magának kell az állampolgárok szabadságjogait megvédenie ezzel a testülettel szemben. Gondoltuk volna-e, hogy mondjuk, a strasbourgi bíróság valaha is a vörös csillag büntető törvénykönyvből való törlését fogja követelni? Amikor csatlakoztunk ezekhez az egyezményekhez, nem ilyesfajta értelmezésekre készültünk föl. Nem úgy gondoltuk, hogy a szervezetek ilyen jogokat vindikálnak maguknak.
És nincs ez másképp az Európai Unió esetében sem. Nem azért csatlakoztunk oda, hogy ők döntsék el, hogy ki élhet és ki nem élhet Magyarországon; kinek adjunk letelepedési engedélyt vagy kinek adjunk állampolgárságot. Azért csatlakoztunk, mert ennek megvoltak a maga gazdasági vagy politikai okai, de ebben nem voltak ilyesfajta jogosítványok.
És megálljt kell parancsolni a szuverenitás védelmében azoknak a nemzetközi szervezeti tendenciáknak, amikor szervezetek maguknak deklarálnak ilyesfajta jogköröket. Semmifajta közvetlen kapcsolatuk nincs a választókkal; a választók hordozzák a szuverenitást, ebből kifolyólag nem állapíthatnak meg maguknak ilyen jogköröket.
És a XXI. század első felében a legszembeötlőbb dolog ennél az óriási nagy kérdésnél, a legnagyobb összeurópai társadalmi és egész Európa minden országát és minden állampolgárát érintő kérdésnél ugrik ki a leginkább, amikor egy európai testület, a Bizottság elkezd magának ilyesfajta jogköröket vindikálni. Azért is meg kell állítanunk ezt, mert más jogkörökben is meg fogják ezt tenni, és kicsúszik a nemzeti parlamentek kezéből a döntéshozatal, ha már azokat a jogköröket sem mi magunk állapíthatjuk meg, amiket közösen gyakorlunk, hanem ezek a közösen gyakorló szervezetek elkezdenek bizonyos jogköröket megállapítani maguknak. Ezt mindenképpen meg kell hogy állítsuk. Ez mind a magyar alkotmányos rendszerrel ellentétes, mind a magyar jogrendszerrel ellentétes, mind pedig a szuverenitás eszméjével ellentétes.
Azt hiszem, ebben a kérdésben is nagyon sokan felvetik, hogy milyen Európát szeretnének, föderális Európát, nemzetek Európáját. Mi magunk, kereszténydemokraták is az európai nemzetek testvériségére alapozott Európát szeretnénk, ugyanakkor az alaptörvénymódosításnál egy sokkal konkrétabb kérdésről van szó. Itt már arról kell döntenünk, hogy kikkel élünk együtt, ki lakik az utca végében, kik élnek az adott településeken itt Magyarországon. Nem pusztán egy elvonatkoztatott, egy absztrakt, egy jogi fogalmakkal operáló vitáról van szó, hanem egy konkrét együttélési kérdésről van szó. Ezért fontos, hogy ebben a kérdésben egyértelmű választ adjunk, mert ez húsbavágó, a mindennapokat érintő kérdés.
Ahogy minden európai polgárnak, minden magyar embernek jogai és kötelezettségei vannak, nincs ez másként azokkal sem, akik ide akarnak betelepülni; nyilvánvalóan a mi jogszabályaink szerint kell hogy éljék az életüket, és nem hagyhatják azokat figyelmen kívül. Márpedig itt egy elég erős összeütközésről van szó, egy elég erős civilizációs súrlódási felületről, talán erősebb is, mint súrlódás, hiszen a fundamentalista iszlamizmus, amely megjelent Európában, óriási veszélyt jelent, nemcsak a kereszténységre úgy, mint vallásra, hanem mint egy olyan eszmerendszerre is, amelynek a talaján a demokrácia, a jogállamiság, a többségi döntéshozatal létrejöhetett az elmúlt évszázadokban, aminek köszönhetjük akár a polgárok jogegyenlőségét, akár az emberi méltóság egyenlő védelmét minden polgár tekintetében.
Ezek igenis veszélyben vannak, egy brüsszeli ábránd okán, egy internacionalista elit elképzelése okán, amely ebben nem látja meg azt a veszély, amit 3,3 millió magyar ember meglátott, amely a korlátlan betelepítésben lévő valamelyes önsorsrontást jelentené. Mi nem egy globalista agyrémet szeretnénk megvalósítani, nem egy identitászavaros európai vezetésnek szeretnénk a döntéseit egy az egyben végrehajtani Magyarországon, hanem a nemzeti érdek mentén szeretnénk döntéseket hozni.
És ez az, amit a baloldali ellenzék talán sohasem fogott föl, vagy nem tudja kezelni, hogy mit is jelent a nemzeti ügy, mit is jelent a nemzeti érdek, még akkor sem, ha 3,3 millió ember kiabálja a baloldal fülébe, hogy itt egy olyan kérdésről van szó, amely minden párthatárt túlfeszített az október 2-ai választással, hiszen nem volt olyan ember a nemmel szavazók között, aki egyik vagy másik párthoz ne tartozott volna, vagy akár semelyik pártnak sem a szimpatizánsa. Ugyanakkor nem látták meg, és azzal, hogy nincsenek most itt, nem vesznek részt ebben a vitában, nem tudnak továbbra sem a napi pártcsatározásokon felülemelkedni. Lehet, hogy azért, mert egymást fogják a különböző baloldali csoportok, MSZP-sek, DK-sok, együttösök és mások, abban versenyeznek, hogy ki a radikálisabb, és ki lesz 2018-ra a baloldal vezető szellemi ereje. És ebben a lehet, hogy kisstílű, egymás közötti húzd meg, ereszd meg játékban nem tudnak egy nemzeti ügyben felülemelkedni ezeken a párthatárvonalakon vagy az ellenzéki pártok és a kormánypártok közötti határvonalakon.
Ugyanakkor egy nagyon rossz üzenetet is adnak mindezzel, hiszen, ahogy ez már a mai napon többször elhangzott, a népszavazásnál még azt mondták, hogy egy rosszul feltett kérdésről van szó, ezért nem akarnak részt venni a szavazáson, most viszont egy olyan egyértelmű deklarációról van szó, amit az Alaptörvénybe emelnénk, és Magyarország számára hosszú távon is stabilan a nemzeti identitás, a biztonság megőrzésének záloga lehet, de még sincsenek itt. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy maguk is próbálják mind a népszavazás, mind pedig a mostani alaptörvénymódosítás legitimációját minél inkább csökkenteni. És ez a legitimációcsökkentés nem szolgálhat más célt, mint azt, hogy ha egyszer a saját számításaik szerint hatalomra kerülnének, akkor abban az esetben könnyebben tudjanak visszatáncolni ebből a magyar nemzeti döntésből, ebből a nemzeti ügyből, és könnyebben tudják Brüsszel akaratát végrehajtani, és a kötelező kényszerbetelepítési rendszernek Magyarországot is a részévé tenni. Emlékezhetünk arra 2008-ból, amikor bármifajta utasítás jött a Gyurcsány-bajnai-kabinetnek Brüsszel irányából, hogy milyen lépéseket kell megtegyenek a gazdasági helyzet tarthatatlansága okán, kritika nélkül mindegyiket végrehajtották. Nincs okunk feltételezni, hogy ebben a másik kérdésben másként viselkednének.
Az pedig szerintem már a választók számára is egyre kevésbé érthető, hogy a Jobbik, amikor itt van egy ilyen határozati javaslat, pontosabban egy alaptörvénymódosító javaslat, nem azzal foglalkozik, nem a nemzeti identitás védésével foglalkozik (Dúró Dóra: Te most mivel foglalkozol?), csak és kizárólag a Fidesz-KDNP-vel foglalkozik a vitának ebben a szakaszában, órák óta, pedig egy nemzeti ügynél talán ő is elmondhatná, hogy mi a valós álláspontja. Persze, európai uniós kérdésekben láttuk már a Jobbikot az Európai Unióból való kilépés pártján és az Európai Unióban való bennmaradás pártján is. Nyilván eléggé sűrűn változnak a jobbikos álláspontok; lehet, hogy azokhoz érdemes évszámot biggyeszteni. Így azért félhetünk attól is, hogy lehet, hogy még akár a bevándorlás kérdésében is megváltozik.
De ha sikerül most Alaptörvénybe iktatni, akkor hosszú távon tudjuk megvédeni Magyarországot, hosszú távon tudjuk Magyarországot egy békés és gyarapodó Magyarországként, az identitására büszke, identitását őrző, de minden békés szándékkal közelítő ember számára barátságos és befogadó országként feltüntetni. Mindemellett pedig egy olyan országként, amely nemzetközi téren ott igyekszik segíteni a bajba jutott embereknek, ahol maga a baj keletkezett, nem pedig a bajt akarja Magyarországra és Európába hozni. Én ezért kérem önöket, hogy szavazzák meg és támogassák ezt az alaptörvénymódosítást. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
