SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Örülök, hogy itt maradt valaki a kormány részéről is. 150 évvel ezelőtt, tegnap volt egész konkrétan 150 éve annak, hogy a Magyar Országgyűlés elfogadta az úgynevezett, akkori szóhasználattal: közös ügyi törvényt, Deák Ferenc és politikus kortársainak hatalmas művét, hatalmas alkotását, amely a Habsburg-birodalom dualista át-szervezéséről szólt. Ekkor jött tehát létre az Osztrák-Magyar-Monarchia… Sajnálom, hogy államtitkár úr mégis távozik. (Tállai András a Fidesz szakértői páholyához megy, és állva hallgatja a felszólalást.)
Bírálói szerint sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a kompromisszumból, talán nagyobb függetlenséget, nagyobb állami önállóságot. Magam úgy gondolom történészként is, hogy egy reális, a két birodalom kölcsönös érdekközösségén alapuló kompromisszum született, amely bár együtt járt az állami függetlenség bizonyos elemeiről való lemondással, mégis egy nyugodt fejlődési pályára állította Magyarországot, európai, középeurópai hatalommá téve hazánkat.
A passzív ellenállás folytatása a második ipari forradalom Európájában már egy végzetes lemaradást jelentett volna Magyarország számára. Ezt is ki-védte a kiegyezés, ugyanakkor Ausztriának is érdeke volt ez, hiszen a korábbi háborúkban az osztrák birodalom meggyengült, Solferinónál, Magentánál, illet-ve aztán 1866-ban Königgrätznél Oroszországtól döntő vereséget szenvedett. Ausztriának is szüksége volt Magyarországra, szükség volt a kiegyezésre ahhoz, hogy a Habsburg-birodalom továbbra is európai nagyhatalom, európai vezető hatalom maradhasson. Úgy gondoljuk tehát, hogy a kiegyezés egy jó időben megkötött reális kompromisszum volt, az elmúlt évszázadok magyar történelmének egyik nagyon fontos és kiemelkedő eseménye.
(15.10)
Kossuth Lajos távolról támadta a kiegyezést, és bírálta egykori barátját, Deák Ferencet. Híres Cassandra-levelében azt írta barátjának: „barátok va-lánk” fogalmazott, kicsit más tónusban, mint ahogy a mai közbeszéd is szól. Erről beszélt Áder elnök úr is a beiktatási beszédében, hadd utaljak rá vissza. Szóval, azt írta Kossuth akkor Deák Ferencnek, hogy: „Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem lehet mestere!”
A kiegyezés megítélése mind a kortársak, mind az azt követő generációk körében ellentmondásos volt a mai napig is, lehet viták tárgya. Van, aki úgy fogalmazta meg annak idején, ha jól emlékszem, Bajcsy-Zsilinszky Endre, hogy a kiegyezés kapcsán Deák Ferencnek volt és Kossuth Lajosnak lett igaza.
Úgy gondolom ugyanakkor, hogy túlzás azt állítani, hogy a kiegyezésnek egyenes következménye volt Trianon. Túlzás azt állítani, amit Kossuth szeretett volna, hogy a nemzetiségekkel kell megegyezni az uralkodóház helyett, hiszen ez majd szét fogja feszíteni a történelmi Magyarország kereteit. A történelmi Magyarország kereteit nem a kiegyezés feszítette szét, hanem inkább a kiegyezés rugalmatlansága, a megváltoztathatatlanság, az, hogy a kiegyezés rendszerén, jórészt Ferenc Józsefnek köszönhetően, a következő ötven évben nem sikerült változtatni. Sokszor csak álproblémákról és lényegtelen vitákról folyt késhegyig menően a vita kormány és ellenzék között, mint például a vezényleti nyelv kérdése; akár olyan jelenetekig is eljutva, mint amikor az ellenzék a frissen felépített országgyűlés képviselőházát, illetve annak a berendezését szétverte. Azt hiszem, ehhez képest a mostani kormánynak egy rendkívül konstruktív ellenzékkel van dolga, azért ezt meg kell jegyeznünk. (Derültség a Jobbik padsoraiból.)
Nagyon szomorú ugyanakkor, hogy a nemzeti együttműködés rendszere a kiegyezésről, az elmúlt kétszáz év magyar történelmének egyik legfontosabb, legnagyszerűbb eseményéről, arról az eseményről, amely hozzájárult ahhoz a páratlan fejlődéshez, gazdasági és egyéb fejlődéshez, amely a XIX. század végén bekövetkezett, nem emlékezik meg. Pedig tudjuk, hogy fontosak az évfordulók, az elmúlt években is számos fontos évfordulóról emlékeztünk meg. Így még inkább feltűnő ennek a megemlékezésnek a hiánya.
Úgy néz ki, hogy az önök számára a kiegyezésnek nincs pozitív üzenete; az önök elmúlt hétéves kormányzása nem a kiegyezésről, nem a megegyezésről, nem a kompromisszumkeresésről szólt (Dr. Gyüre Csaba: Így igaz!), hanem arról, hogy a politikai ellenfeleket el kell taposni, és mindenki mást, akinek más a véleménye. Nyilván a mostani kurzus számára ennek az évfordulónak egy rossz üzenete van, és akár az Ausztriával való megegyezés is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) rossz aktuálpolitikai irányokat szabhat.
Én úgy gondolom, akkor járunk el helyesen (Az elnök újból csenget.), ha a néppel, a néppel együttműködve kormányzunk. Erre szeretném felhívni az önök figyelmét. Mi bizonyára így fogunk cselekedni 2018-at követően. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
