DUNAI MÓNIKA
DUNAI MÓNIKA
DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam is nagyon sajnálom, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitájában elég kevesen vagyunk itt a tisztelt Ház üléstermében. Ugyanakkor ebben a vitában is, még ha nem is olyan sokan szóltunk hozzá, kiviláglik, hogy egy olyan kérdésről van szó, amely mindenkit érint, és nemcsak hogy itt a Parlament falai között, hanem minden magyar embert, jó érzésű magyar embert érint és érdekel ez a téma. Ráadásul a különféle pártoknak, különféle frakcióknak eltérő álláspontja is van ebben a kérdésben.
Tehát pont egy ilyen parlamenti vita lehetne arra a legalkalmasabb, hogy minden frakció kifejtse a saját véleményét. Ezt most meg is tették a vezérszónoki körben a vezérszónokok, ugyanakkor a többi képviselőnek a jelenlétére, pluszhozzászólására és kiegészítésére mindenféleképpen én magam is igényt tartottam volna, és érdekelne azoknak a független képviselőknek és pártoknak is a véleménye, amelyek egyáltalán nem vesznek részt a mai vitán.
Nehéz és fontos kérdésről van szó. Baloldalról azért támadják a javaslatot, illetve nem is csak magát a javaslatot, hiszen azt mondta az MSZP vezérszónoka, hogy azzal alapjában egyetértenek, de a témát túlságosan lágynak érzik, ha jól vettem ki Teleki László szavaiból, tehát még további szigorítást szeretnének esetlegesen az esélyegyenlőség területén vagy annak a gyakorlati betartásában. Én azt mondom erre, hogy nem kell a szemünket lesütni. Azt mondta az MSZP vezérszónoka, hogy azért szégyelljük magunkat vagy szégyellni kellene magunkat (Teleki László: Nem mondtam ilyet!), hogy ezt a kötelezettségszegési eljárást megindította Brüsszel Magyarországgal szemben. Én azt gondolom, hogy a szemünket lesütni nem kell. Amit Magyarország az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség területén kormányokon átívelően tesz, az nem elhanyagolható, és azt is lehet mondani, hogy példamutató.
Három szinten szabályozzuk Magyarországon az egyenlő bánásmód kérdését, a legfontosabbat államtitkár úr már ismertette: az Alaptörvényünkben ki van mondva, hogy a diszkrimináció csak maximum pozitív diszkriminációként érvényesülhet; és államtitkár úr is azokat a csoportokat nevesítette és emelte ki, amelyek védettek már az Alaptörvényünk szerint is, és semmiféle különbségtétel nem megengedhető. Én azt gondolom, hogy ez a legerősebb, és mindenki ezzel egyet is ért, tehát nem csak én gondolom, ez a legerősebb jogszabályunk, és amennyiben itt mi az alapjait lefektetjük az esélyegyenlőség ügyében és a mindenféle különbségtétel és diszkrimináció megakadályozása érdekében, akkor ez már elegendő garancia arra, hogy ha ezt betartja mindenki, akkor a törvényi szabályozástól minden úgy mehet, ahogyan mindenki kívánja.
A második szint az egyenlő bánásmódról szóló törvény, amely módosításának ma az általános vitáját megkezdtük, néhány ponton még szigorítjuk, illetve pontosítjuk.
A harmadik pedig a különféle szakági törvények, amelyek közül a nemzeti köznevelésről szóló törvényt érintjük.
Tehát azt gondolom, hogy az egyébként szigorú és az európai átlagon némely ponton túl is mutató szigorúságú jogszabályi rendszerünk ebben a témában megállja a helyét, szemünket nem kell lesütnünk, nem kell szégyenkeznünk, viszont ezt amennyiben lehet tökéletesíteni, lehet egyértelműsíteni, lehet kiegészíteni, akkor azt gondolom, hogy ezt kötelességünk megtenni.
A Jobbik pedig azért bírálta a benyújtott törvényjavaslatot - és nem is fogják támogatni, ezt mondták -, mert ez további szigorítása. Tehát érdekes, hogy balról kicsit olyan hangot lehetett hallani, hogy nem annyira szigorú, még lehetne szigorúbb, jobbról pedig pont az ellenkezőjét hallhattuk, hogy nincs szükség ennek a módosítására, nincs szükség erre a további szigorításra.
Kár, hogy már a Jobbikból az egyetlen képviselő, Gyüre Csaba vezérszónok sincs jelen. Én, ha jól vettem ki a szavaiból, akkor ők ezzel a „nem” szavazatukkal arra buzdítanak bennünket, hogy a kötelezettségszegési eljárásnak ne feleljünk meg. Én azt gondolom, hogy ez egy veszélyes hozzáállás, nemcsak az európai uniós jogszabályok betartása miatt, hanem maga az ügy, az esélyegyenlőség előmozdítása szempontjából is.
Olyan vádakat hallottunk, hogy mi itt, a Fidesz konkrétan és a KDNP a Soros-szervezeteknek a kiszolgálói lennénk ennek a törvénynek a benyújtásakor és a tárgyalásakor. Én szeretném rögzíteni, hogy nem erről van szó, nem a Soros-féle oligarcha által vezetett szervezeteknek szeretnénk megfelelni, de éppen más oligarchák által rángatott pártoknak sem szeretnénk megfelelni, mi a magyar embereknek szeretnénk megfelelni, a magyar vidéknek és a fővárosnak és az európai uniós jogszabályoknak.
Különbséget kell aközött tennünk, hogy az európai uniós jogszabályok milyen hatásköröket érintenek. A jelenleg tárgyalt jogszabály az esélyegyenlőségről és az egyenlő bánásmódról szól.
(15.00)
Ezek nem nemzeti szuverenitási kérdéskörbe tartozó témák, hanem ezek európai, sőt nemcsak európai, hanem a világban közös, fontos értékek. Ezekben mi azt az álláspontot képviseljük a Fidesz részéről, hogy szeretnénk megfelelni minden tekintetben ezeknek az értékeknek, és az Európai Unió jogszabályait ebben a tekintetben is szeretnénk betartani. Veszélyes dolog egy kötelezettségszegési eljárást nem figyelembe venni.
A másik kérdése Gyüre Csabának az volt, hogy hogyan is tudjuk mi összeegyeztetni ezt a jelenlegi törvénymódosítást és azt, hogy a brüsszeli kötelezettségszegési eljárásnak szeretnénk megfelelni, azzal, hogy egyébként most egy nemzeti konzultáció keretében egy „Állítsuk meg Brüsszelt!” kampányt folytat a kormány és a kormányzó pártok.
Ha itt lenne Gyüre Csaba, de remélem, hogy majd elolvassa a jegyzőkönyvben, vagy a televízióban esetleg most figyelemmel kíséri a hozzászólásomat, két teljesen különböző dologról van szó. Amint említettem, az esélyegyenlőség kérdése európai és világértéket képvisel. Azok a kérdések, amelyeket a nemzeti konzultációban érintünk, és amelyekben szeretnénk Brüsszelt megállítani, a nemzeti szuverenitásunkat és függetlenségünket érintő kérdések. Ez a kettő élesen elkülönül egymástól.
Ezekben a kérdésekben, tehát az adópolitikánkban, a munkahelyteremtési kedvezményeinkben, a foglalkoztatáspolitikánkban vagy éppen az energiapolitikánkban mi saját utunkat szeretnénk járni és a nemzeti függetlenségünket megőrizni. Semmi nem kötelez bennünket arra, hogy ezeket feladjuk.
Ha az Európai Unió jogszabályai szerint, az Európai Unió törvényei szerint élünk, akkor igenis vannak olyan pontok, amelyeket be kell tartanunk, be is tartjuk, és vannak olyanok, amelyekben viszont megvan a szabadságunk. És mi ezekhez a jogainkhoz szeretnénk ragaszkodni, és ragaszkodni is fogunk a jövőben.
Sajnos valóban előfordul az, hogy Brüsszel, még ha érdeke is lenne, és még ha tudja is, hogy az európai uniós jogszabályok hogyan szólnak, ennek ellenére szeretné, hogyha azokat egyes országok nem tartanák be. Szeretném innen is elmondani, hogy néha Brüsszel azt mondja, hogy ne tartsuk be azokat az európai uniós kötelezettségeinket, amelyek például a schengeni határok védelmére vonatkoznak, mi ettől függetlenül, mert tisztán játszunk, betartjuk azokat a jogszabályokat is, azokat az európai uniós jogszabályokat, amelyeket Brüsszel nem szeretné, hogyha betartanánk. Ha egyes európai uniós vezetők nem szeretnék, hogy mi megvédjük a magyar és az európai kultúrát, mi akkor is megtesszük. És ha az európai vezetők némelyike nem szeretné, hogy a biztonságot védjük, Magyarország és Európa biztonságát, mi akkor is megtesszük, saját magunk miatt is, a magyar emberek miatt is, Európa egészéért és az Európai Unióért is.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, én sok minden más, a mai vitában elhangzott dologgal egyetértek, bár ezek nem tartoznak szorosan a ma tárgyalt törvényjavaslathoz. Érdemes lenne ezt esetleg más körökben megvitatni.
Tehát valóban, a pedagógusok felelőssége óriási. Nem a jelen törvény fogja garantálni, hogy a magyar pedagógusok úgy fogják fejleszteni a tanulókat, ahogyan kell, hanem a magyar pedagógusoknak az egyéni hozzáállása, a továbbképzése, a szakmai tudása és kompetenciája erre a biztosíték. Azt gondolom, hogy bíznunk kell a magyar pedagógusokban, és bíznunk kell abban a munkában, amelyet a felsőoktatás átalakítása és a pedagógusképzés átalakítása területén tesz a kormány. Ezeket a javaslatokat én a Kulturális bizottságban, amikor a témáról tárgyalunk, akár az ellenzéktől jött felszólalásokat is tolmácsolni fogom.
Tehát sok mindenben egyet tudunk érteni, hogy a megvalósítás talán sokszor kardinálisabb kérdés is, mint maga a törvény. Én azt gondolom, hogy ez a kettő együtt működik csak. Tehát nekünk olyan törvényeket kell meghoznunk, amelyek mentén majd az iskolák, a szervezetek, a különféle állami intézmények úgy tudják az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód követelményeit teljesíteni a magyar emberek javára, hogy az mindenkinek a hasznára lehessen.
Tisztelettel kérem a képviselőtársaimat, hogy fontolják meg az általános vitában és majd a részletes vitában elhangzottakat, illetve elhangzandókat. Ezt a törvényt, azt gondolom, hogy leszavazni felelőtlenség. Köszönöm szépen a figyelmet, tisztelt elnök úr, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim. (Dr. Völner Pál tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
